Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

9-10. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

456 Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. Babos Z.: Magyarország legnagyobb egynapi csapadékai meisten Grossniederschläge ergeben sich in den Berggegenden, die wenigsten im Gebiet zwischen Donau und Theiss. Mehr als 100 mm eintägiger Niederschlag wurde bisher nur auf rund Einviertel des Landesgebiets gemessen. Ungefähr die Hälfte dieser Gebiete liegen in Transdanubien, die am seltensten betroffenen Landschaften jenseits der Theiss. Die Regenzone verteilt sich auf zahlreiche schmale, galerienartige Streifen und Inseln, die nur teilweise an die Hügel-Berglandzüge anschmiegen. Ihre Schwerpunktsperioden sind die drei Sommermonate, während in den Monaten X

—III bisher nur ein einziger Fall vorgekommen ist. Ihre durchschnittliche Häufigkeit ist in Transdanubien 76%, im nördlichen Hügelland 46% und jenseits der Theiss nur mehr 26%. Der bisher gemessene grösste eintägige Niederschlag war 245 mm. Im Laufe unseres Jahrhunderts kam ein solcher extremer Regen nur an einer einzigen Messstelle bei vier Gelegenheiten vor und an weiteren 7 Messstellen bei drei Gelegenheiten. Grossniederschläge eines solchen Ausmasses in zwei nacheinanderfolgenden Tagen meldeten bisher 9 Messstellen. Unter den während einer kürzeren Zeit als ein Tag gemessenen Niederschlägen von mehr als 100 mm war ein Fall der extremste, als während 150 Minuten 190 mm niedergegangen sind. Das bisher gemessene grösste zusammenhängende Regengebiet des eintägigen Niederschlags von 100 mm, war 1850 km

2, jenes von 150 mm hatte eine Fläche von 460 km

2 und jenes von 200 mm eine Grösse von insgesamt 10 km

2. DR. CSAJÁGHY GÁBOR 1903—1972. Társaságunknak egyik legbuzgóbb, lelkes és kitartó tagját vesztettük el 1972 nyarán. A vezetői funkciókból is kivette részét, mint munkás tag is élvonalba tartozott; dekorummal és anélkül szolgálta a Társaságot, a kollegák együttesét, azt a kis közösséget, amely a nagy közösségnek, a közérdeknek csak kicsiny részét képviseli, de amely elevenebb a nagynál, mert kereteit, tagjait ismerjük, az együttes melegét még közvetlenül érezni lehet. Egy kicsit nagyobb a családnál, egy kicsit kisebb a szakma teljes képviseleténél. Csajághy Gábor doktor ott volt Társaságunk indulásánál, ő még érezhette a szülők, az alapítók örömét és felelősségét, tanúja és előmozdítója volt a növekedésnek, s ott maradt a nagyranőtt és a családias keretből már kinőtt együttesben lassacskán veterán minőségben. Vegyészmérnök volt, aki a Földtani Intézethez kerülve eljegyezte magát a vízkémiával, a balneológia vízföldtani alapjaival, a gyógyiszapokkal, gyógyvizekkel, közvetítő lett a geológus, az orvos, a vízépítő és vízhasznosító mérnök között, tehát velejében egyesületi ember. Komolysága, megbízhatósága mindenki számára értékessé tette barátságát, munkáját, közreműködését. így lett 1951től 1967-ig Társaságunk ügyvezető elnöke, 1960tól 1972-ig, haláláig választmányi tagja, a vízkémiai szakosztály vezetőségi tagja, s egyúttal a Hidrológiai Közlöny igen aktív lektori tevékenységet kifejtő szerkesztőbizottsági tagja. Tudományos munkássága javarészét elemzései és azokhoz fűzött következtetései adják. Elsősorban analitikus, de az analízist nem mesterségszerűen, hanem tudományos ambícióval műveli. A szokványos elemzések mellett gyakorlati irányokban új utakat is keres. Úttörője a gyógyiszapok vizsgálatának. Őtőle tudjuk a hajdúszoboszlói gyógyiszap kémiai, fizikai és termofizikai tulajdonságait, 0 ismerteti a hévízi, harkányfürdői gyógyiszapokat, vizsgálja a Balaton, a Velencei tó és Maros iszapját, alapvetője a magyarországi peloidkutatásnak és osztályozásnak. Vizsgálja a gyógyvizeket is és összefoglaló tanulmányokat ír a Földtani Intézet Évi Jelentéseiben, a Hidrológiai Közlönyben és gyűjteményes munkákban. Forrásmunkának számítanak agyagásvány vizsgálatai, bentonit és montmorillonit elemzései. Több tanulmánya társszerzőkkel jelent meg. A Földtani Intézet Kémiai Laboratóriuma vezetőjeként alkalma volt munkatársakat nevelni, tanítani. A Laboratórium hosszú ideig nem is második, hanem első otthona volt. Féltette, óvta, magáénak tekintette, elrejtőzött benne. Néha túlságosan is befelé fordulva, titkolózva őrizte vegykonyháját, valami kettősséget árulva el vágyaiból, egyfelől a saját eredmények féltése, másfelől a szaktársak felé való kitárulkozás terén. A test gyengeségeivel küzdött s örökös harcban állt, hogy lélekben és szellemben föléje nőjjön a fizikum szabta kereteknek. El is érte, hogy kiemelkedő tudósnak ismerjék el. Több kitüntetést is kapott. Társulatunktól 1952-ben a Bogdánfi Ödön Emlékérmet kapta, 1955 és 1956-ban a Szocialista Munkáért Emlékéremmel tüntették ki, elnyerte a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója kitüntetést, a Magyar Tudományos Akadémia a föld- és ásványtani tudományok kandidátusává avatta, a Magyarhoni Földtani Társulat emlékgyűrűvel emelte ki tagjai közül. 1971-ben Társaságunk tiszteleti taggá választotta. A balatonfüredi szőllőműves kis fia szép pályát futott be, míg majdnem 70 évvel vállán visszatért a balatonfüredi temetőbe. Munkásságának nyomát nem őrzik nagy alkotások, csak kezdőbetűk, mint az ókori és középkori kőfaragó és építő mesterek tégláin a betűjelek, amelyek hitelesítik és fémjelzik az eredményt: elemezte Csajághy Gábor. De a tégla maradandóbb néha, mint a piramis. dr. Rónai András