Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

1. szám - Kontur István: A szolnoki Tisza-vízállások idősorvizsgálata

Kontur I.: A szolnoki Tisza vízállások Hidrológiai Közlöny 1973. 1. sz. 43 ható emelkedés, a többi hónapokban a nagyvizek magassága csökkent. b) Az emelkedő jelleg a 400—-500 cm-es vízállási hónapokban tapasztalható, ezek a hullámtérre kilépő árhullámok. c) A maximális vízállások éven belüli eloszlásában tapasztalható, hogy az árhullámok zömének levonulása a régebbi március — április — május időszakról a február—március— április időszakra tolódott, tehát korábbra került. Természetesen ez nem zárja ki, hogy kis valószínűséggel május—júniusban jelentkezzen magas vízállás (Pl. 1970). d) Igen jelentős a havi vízállás maximumok csökkenése szeptember—október hónapokban. Ez arra enged következtetni, hogy a Tisza vízjárása szélsőségesebbé vált, őszre a vízkészletek kiapadása fokozódott. e) A havi vízállás minimumok minden esetben csökkenést mutatnak. f) A havi vízállásminimumok maximum helye (április) és minimum helye (augusztus—szeptember—október) nem változott. g) A február—márciusi vízállások csökkenés az éves vízjárási menet megváltozásának következménye. Annak ellenére, hogy a vízállás idősor csak áttételesen jellemzi a hidrológiai rendszert, megállapítható, hogy a vízjárás éves menetében bekövetkező változásokra a tavaszi maximumok növekedése, az őszi minimumok csökkenése jellemző; a vízgyűjtő rendszer „emlékezete", természetes tározási kapacitása csökkenni látszik. 3. Autokorrelációs vizsgálat (rk) Meghatároztuk az éves vízállásmaximumok 95 éves idősorának autokorrelációs függvényét (3. ábra). A megbízhatóság értékelésére számítottuk a 70, 95 és 99 százalékos megbízhatósági sávokat (konfidencia sáv) Anderson szerint [3]. Az autokorrelációs függvény maximuma 7, 12, 18, 25 évnél található. A csúcsok közötti évek hoszsza 5, 6 és 7 év. Az idősor nem homogén jellegéből következik, hogy a periodikus tulajdonságok is változnak, így az 1876—1920-as időszakra a 6—9 éves valamint a 8 + 5 = 13 eves periódus es a 4—5 éves váltakozás jellemző. A hidrológiai rendszer többéves nagyperiódusainak változékonyságának vizsgálatához szükséges lenne a csapadék idősorok vizsgálata is, illetve a Tisza rendszerszemléletű komplex hidrológiai vizsgálata. Az árhullámok kialakulásának fizikai megalapozása és az árhullámok valószínűségi módszerekkel történő értékelése lenne a járható út. Ezzel az időjárási helyzetek anomáliájának és a hidrológiai rendszer öntörvényű működésének hatása külön választható lenne az árhullámok becslésében és előrejelzésében. A havi vízállásmaximumok autokorrelációs függvényét a 4. ábra mutatja. Természetesen a 12 hónapos periodicitás élesen jelentkezik, ezért a megfelelő sokéves havi átlagértéket kivontuk a vízállásmaximumok idősorából. Az így kapott autokorrelációs függvény első szakasza a mintegy 1 éves „emlékezetet" mutatja. 95%-os megbízhatósági 2. ábra. A Tisza havi vízállás minimumainak sokéves trendje az egyes hónapokban Puc. 2. Miwaojiemnuü rnpenú MunuMyMoe Meamtbix Z0pu30nm0e p. Tuca e omdeAbmix Mecnifax Fig. 2. Multi-annual trend of monthly highest stages on the Tisza River in individual months rM" 0,303. ábra. Az éves vízállás maximumok autokorrelációs függvénye Puc. 3. AemoKoppeAsiifuoHHan (ßyuKqun eodoeux MQKCllMyMOe e0pil30Hm08 Fig. 3. Auto-correlation function of annual peak stages