Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

1. szám - Bélteky Lajos: Hévízkutak létesítése és komplex hasznosítása

36 Hidrológiai Közlöny 1973. 1. sz. Bélteky L.: Hévízkutak létesítése A kötelező szervizszerű mérések A hévízkutak üzembiztonságának fokozása érdekében igen nagy jelentőségű intézkedés volt az OVH 2/1971 sz. rendeletének kiadása „A hévízkutak kötelező időszakos műszeres felülvizsgálatáról és karbantartásáról". Az időszakos mérések fő célja a kút létesítésekor felvett alapadatok időnkinti műszeres ellenőrzése annak érdekében, hogy a hévízkút előírásos és biztonságos üzemének fenntartásához van-e szükség valamely művi beavatkozásra. Mellékcélja pedig annak megvizsgálása, hogy a hévízkészletben és a rétegenergiában történt-e változás az alapadatok felvétele óta. Legfontosabb jellemzője egy kútnak ami változásnak van kitéve, a vízhozam. A vízhozam csökkenését okozhatja a kút oly mérvű homokkal való feltelődése, hogy a megnyitott szakasz egyrészét a homokdugó már kizárta a víztermelésből. Ennek ellenőrzésére a talpmélységmérés szolgál. Csökkenti a vízhozamot a kút felső szakaszában történő sólerakódás, ill. a termelőcső keresztmetszetének szűkülése. Ezt kaliberezéssel ellenőrzik. Azonos kifolyó szinten kevesebb vizet ad a kút, ha a kútfejnyomás és a rétegnyomás csökken. A gázos vizet termelő kutaknál a vízhozam mérése mellett tehát meg kell határozni az ehhez tartozó gázmennyiséget is, mert a gáz-víz arány befolyásolja a vízhozamot, annyira, hogy a gáz csökkenése esetén a kút túlfolyó termelése teljesen megszűnik. A mérési adatok összehasonlításával tájékoztatást kap az üzemeltető arra vonatkozóan, hogy a két mérés közötti időszakban, ha a vízhozam csökkenés esetleges homokolódással vagy sólerakódással nem magyarázható, a gáz-víz viszonyvagy a rétegnyomás vonatkozásában történt-e valamely kedvezőtlen változás. A hévízkutak kötelező időszakos műszeres felülvizsgálata egyelőre csak a 200 1/p-nél nagyobb vízhozamú és 50 °C-nál melegebb vizű kutakra vonatkozik. Az esetleges művi beavatkozásra irányuló javaslatot a méréseket végző vállalat köteles bejegyezni a kútnaplóba. Az időszakos alapmérések költségét a kút üzemeltetője viseli, mivel ez a művelet az üzem biztonságát szolgálja. Ha tudományos szempontból van szükség az alapmérések bizonyos irányú kiegészítésére, ennek költsége a vízügyi kutatási hitelt terheli. A rendelet szerint a mérési és víztermelési adatokat a VITUKI-hoz kell beszolgáltatni, az Intézet azokat összegyűjti, feldolgozza és félévenként kiértékeli. Összefoglalás A tanulmány célja tájékoztatást adni a hévizes kutak létesítési körülményeiről és a hévizek hasznosításáról. Ennek keretében röviden ismertettem azokat a hasznosítási területeket, amelyekkel a hazai gyakorlatban találkozunk. Három térképen mutattam be a három legfontosabb hasznosítási terület kútjainak jellemző telepítését, majd általánosságban ismertettem a többlépcsős, ill. komplex hasznosítás lehetőségeit és azokat a helyeket, ahol már sikerült példamutatóan megvalósítani. Végül foglalkoztam az egyik legfontosabb kérdéssel, a sólerakódás megakadályozásával, vagy üzemközben alkalmazható eltávolításával, illetve a probléma megoldásának jelenlegi helyzetével, ami a kutak üzembiztonságát messzemenően érinti és ismertettem a kötelező szervizszerű vizsgálatok fontosságát az üzemeltető és a tudományos kutatás szempontjából. IRODALOM [1] Schmidt E. R.: Vázlatok és Tanulmányok Magyarország Vízföldtani Atlaszához. MAFI kiadvány, 1962. [2] Bélteky Lajos: A hazai termális vizet feltáró kútfúrás fejlődése és legújabb eredményei. Hidrológiai Közlöny. 1960. 4. [3] Bélteky Lajos: Magyarország geotermikus viszonyai. Hidrológiai Közlöny, 1963. 5. [4] Körössy László: A nagy magyar Alföld mélyföldtani és kőolajföldtani viszonyai. Kandidátusi disszertáció, 1963. [5] Bélteky Lajos: Investigations into thermal water recharge in a representative basin. Extract of publication no. 66 of the 1. A. S. H. Symposium of Budapest. [6] Schulhof Ödön: Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Akadémiai Kiadó, 1957. Budapest. [7] VITUKI kiadvány: Magyarország hévíz kútjai. I. kötet. 1966. Magyarország hévíz kútjai. II. kötet. 1971. [8] Aldobolyi Nagy M.—Gulácsy J.: Hévízgazdálkodási kérdések a Dél-Alföldön. Vízügyi Közlemények, 1964. 2. [9] Bélteky Lajos: Magyarország hévízfeltárási ós hasznosítási lehetősége. Vízügyi Közlemények, 1966. 2. [10] Boldizsár Tibor: Geotermikus energia készletünk hasznosítása. Bányászati Lapok, 1962. 10. [11 | Kor im, Kálmán: A pannóniai rétegek-víztárolók vízadóképességét meghatározó földtani tényezők. Hidrológiai Közlöny, Í966. 10. [12] Urbancsek János: Geotermikus energiatermelés lehetőségei az Alföldön. Hidrológiai Tájékoztató, 1967. [13] Gaál László: Magas sótartalmú vizek komplex hasznosítása. Hidrológiai Közlöny, 1970. 6. [14] Balogh Jenő: Hévízhasznosítás helyzete Magyarországon. Hidrológiai Tájékoztató, 1966. [15] Árvái J.—Galambos I.: A geotermikus energia felhasználása során szerzett tapasztalatok Szegeden. Hidrológiai Közlöny, 1967. 9. Krrielitung von Tliermiilbriiunen und ihre komplexe Nutzung Bélteky, L. Die Zahl der Thermal bninnen ist in unserem Land in den letzten 10 Jahren in grossem Masse angestiegen. Im Jahre 1965 waren im Thermalbrunnen-Kataster nur 242 Brunnen mit wärmerem Wasser als 35 °C aufgenommen, während am 1. Januar 1972 die Zahl der Brunnen schon 466 war und die aufgeschlossene Brunnenschüttung erhöhte sich von 17-1 m

3/Min auf 392 rn

3/Min. In 1971 verringerte sich die Brunnenbohrtätigkeit schon von 51 auf 31, also in bedeutendem Mass, was grösstenteils als Folge der Einstellung des staatlichen Beitrags zu verzeichnen ist. Die Verteilung der Brunnen gemäss ihrer Wassertemperatur zeigt Tabelle 1. Bei Errichtung der Thermalbrunnen war nicht immer die Thermalwasseraufsehliessung, sondern die Erforschung der geologischen Struktur, die Schürfung nach festen Mineralien und Kohlenwasserstoff, das Hauptziel. Nahezu einen Viertelteil der Brunnen liessen Gemein-