Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

8. szám - Dégen, I.: A vízgazdálkodás mint népgazdasági ágazat

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 53. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 337—384. oldal Budapest 1973. augusztus A vízgazdálkodás mint népgazdasági ágazat DÉGEN IM BE államtitkár az Országos Vízügyi Hivatal elnöke A népgazdaságban valamely ágazat keletkezése és fejlődése összefügg a társadalmi munkamegosztással. Az általános munkamegosztás következménye a népgazdasági ágakra való tagozódás (ipar, mezőgazdaság, szállítás stb.). A különböző termelési, elosztási, szolgáltatási folyamatok sajátosságainak megfelelő különleges munkamegosztás eredménye a népgazdasági ágak további tagozódása ágazatokra (ipari ágazatok, mezőgazdasági ágazatok stb). Közgazdasági szempontból valamely gazdasági ágazat népgazdasági jelentőségét, működését és helyzetét a társadalmi munkamegosztásban és újratermelési folyamatban betöltött szerepe szabja meg. Az ágazati tagozódás szempontjából lényeges ismérvek a következők: a) a népgazdaságban létezzék olyan önálló szervezet, amelv sajátos gazdasági vagy egyéb társadalmi feladatok összetartozó csoportjának végzésére szakosodott; b) e szervezetek népgazdaságilag jelentős volumenű, illetve termelési értékű tevékenységet fejtsenek ki; c) e szervezetek fő tevékenységének eredményei a gazdasági körfolyamat tárgyaivá váljanak, más önálló szervezetek tevékenységi eredménye ellenében cserélődjenek. A vízgazdálkodás vonatkozásában mindhárom feltétel érvényesül. A vízügyi ágazat helye a népgazdaság ágazati rendszerében A vízgazdálkodás besorolását a népgazdaság ágazati rendszerébe nehezíti az a körülmény, hogy közgazdasági értelemben különböző jellegű tevékenységei általában nem önmagukban, hanem egymással összefonódva vagy más népgazdasági ágak termelési folyamataihoz kapcsolódva jelennek meg. A víz kitermelése szorosan összefonódik a víz elosztásával, a felhasználás helyére szállításával és felhasználásával. A vízkárelhárítás (árvíz-, belvíz-, talaj- és vízminőségvédelem) a termelő ágazatok termelési folyamataihoz és a nem termelő ágazatok (egészségügyi és kulturális szolgáltatás stb.) funkcióihoz kapcsolódik, eredménye mint a megvédett anyagi javak mennyisége vagy azok értéke jelenik meg. A vízgazdálkodási ágazat részben termelő, részben szolgáltató jellegű, de a gazdaságfejlesztést megalapozó, infrastrukturális szerepe folytán — hasonlóan az energiaellátáshoz —- átmenetet alkot a termelő és szolgáltató tevékenység között. Egyébként sem helyes a szolgáltatás fogalmának leszűkítése arra a tevékenységi körre, amely új terméket nem eredményez (nem gazdasági, igazgatási és szellemi jellegű szolgáltatások, vagy háztartási, személyi javító szolgáltatások stb.). A szolgáltatások legfőbb ismérve, hogy azok olyan társadalmilag rendszeresen kifejtett tevékenységek, amelyeknél a tevékenység folyamata (eredménye) és felhasználása (elosztása) időben és térben egybeesik vagy technológiailag egymáshoz közvetlenül kapcsolódik. Pl. villamosenergia-termelés és a hozzá kapcsolódó hálózati elosztás, vagy a gáztermelés és a termék csővezetéken keresztül történő elosztása és szállít; sa stb. Ez a helyzet a víztermelésben és szol áltatásban is. A szolgáltatások egy része tárgyi alakot öltő termék, vagy olyan szolgáltatás, amely mint termelési tényező közvetlenül részt vesz valamely termék előállításában. A gazdasági ágazati osztályozás kettős értelemben történhet : 1. A műszaki és gazdasági tevékenység, a munka tárgyának, a munka eszközeinek, a munka közvetlen céljának megközelítően azonos jellege alapján, a a szervezeti alárendeltségtől függetlenül és tekintet nélkül arra, hogy a tevékenység valamely szervezet fő-, mellék- vagy segédtevékenységét alkotja. Ez az ágazati csoportosítás elsősorban a gazdaságirányítás szempontjából önálló ágazatnak minősített gazdasági tevékenységek összetartozó csoportja tekintetében a hatósági jogkör, a hatósági szabályozás és szakmai felügyelet gyakorlására vonatkozik, és kiterjed a népgazdaság egészére. A hatósági jogkörön itt nem a hatósági struktúra, vagyis irányító szervezetekhez való tartozás, hanem az azonos jellegű tevékenységekre vonatkozó hatósági szabályozási jogkör értendő. 2. A népgazdasági tervezési, költségvetési és statisztikai rendszer szempontjából. A népgazdasági ághoz tartozást elvileg a tevékenység jellege szabja meg. Egy-egy gazdasági egység azonban több ághoz, vagy ágazathoz sorolható tevékenységet is végezhet. Pél-