Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
8. szám - Dégen, I.: A vízgazdálkodás mint népgazdasági ágazat
338 Hidrológiai Közlöny 1973. 8. sz. Dégen I.: A vízgazdálkodás, mint népgazdasági ágazat dául a legtöbb víztermelő-szolgáltató vállalat építési vagy gépgyártási tevékenységet is végez. Ezért a gazdasági egységek jellemző fő tevékenysége szabja meg, hogy azokat a népgazdasági tervezés rendszerében mely ágazathoz sorolják. Az 1. alatti csoportosítás, vagyis a tevékenység jellege, az ágazati irányítás szempontjából történő ágazati osztályozás természetesen jóval szélesebb körű, mint a népgazdasági tervezés szempontjából érvényesülő ágazati megosztás. A népgazdasági ágak köre a gazdasági fejlődés, továbbá a gazdaságirányítás szervezetének változása következtében is módosulhat. Egyes ágak vagy ágazatok összevonhatók, mások szétválaszthatok. A népgazdaságban folyó tevékenység eleve két nagy csoportra osztható: termelő és nem termelő tevékenységre. A produktív tevékenység alapvető ágazati struktúráját Marxnak az újratermelés arányaival kapcsolatos vizsgálata tárta fel. A társadalmi termelést két főosztályra bontotta: a termelési eszközöket előállító I. osztályra és a fogyasztási cikkeket előállító II. osztályra. A két alapvető osztály fejlődési arányát az újratermelés legfontosabb arányának tekintette, amely meghatározza az előállított termékek elosztását a különböző rendeltetések szerint, valamint a rendelkezésre álló eleven és tárgyiasult munka elosztási arányát a termelési eszközök termelése és a fogyasztási cikkek termelése között. A vízgazdálkodás túlnyomórészt a termelő szférához és azon belül, az előállított víz nagy részének a termelésben betöltött szerepét tekintve, az I. osztályhoz tartozik. A vízgazdálkodás sajátos jellegéből adódóan többcélú — termelő-szolgáltató és védelmi — funkciója miatt csaknem valamennyi népgazdasági ág tevékenységével kapcsolatban áll és arra kisebb-nagyobb mértékben kihat. így elvileg egyik népgazdasági ágon belül sem helyezhető el mint ágazat anélkül, hogy ennek — a vízgazdálkodást is magában foglaló ágnak — a tényleges helyzetéhez, tevékenységéhez képest ne okozzon eltérést akár a népgazdasági tervezés, akár működésének közgazdasági és statisztikai értékelése vonatkozásában. Ezért elvileg lehetséges volna a vízgazdálkodás önálló népgazdasági ágként való kezelése is. A népgazdaság tervező szervei — gyakorlati megfontolás alapján és nem közgazdasági-elméleti, vagy szervezeti okokból — a gazdaságirányítási reform során a vízgazdálkodást, mint önálló ágazatot ,,a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, vízgazdálkodás" népgazdasági ágba sorolták. A népgazdaság ágazati rendszere jelenleg nyolc népgazdasági ágra (1. ipar, 2. építőipar, 3. mezőgazdaság, erdőgazdaság, vízgazdálkodás, 4. szállítás, és hírközlés, 5. kereskedelem, 6. személyi és lakásszolgáltatás, 7. egészségügyi és kulturális szolgáltatás, 8. közigazgatás és egyéb szolgáltatás) és ezen belül 26 ágazatra tagozódik, amelyeknek egyike a vízgazdálkodás. Az 1. ábra feltünteti a népgazdasági tervezés ágazati tagozódását és ezen belül a vízgazdálkodás helyét. Az új gazdaságirányítási rendszer a korábbi, központi tervutasításokon alapuló irányítás helyett a népgazdasági tervezés és a szocialista termelési viszonyok alapján szabályozott piac szerves összekapcsolását valósítja meg. A gazdaságirányítás közvetlen módszerei mellett a közgazdasági szabályozó eszközök alkalmazását, a gazdasági hatékonyságot, a szélesebb körű vállalati önállóságot helyezi előtérbe. E körülmények között lényegesen megnövekedett az ágazati államigazgatási tevékenység jelentősége. A gazdálkodó szervekre annak érdekében, hogy az egyes gazdasági ágazatokban a gazdaságpolitikai elvek, a műszaki fejlődés haladó tendenciái, az ágazat általános érvényű gazdálkodási módszerei, fejlesztési célkitűzései tervszerűen, összehangolt módon érvényesüljenek természetszerűleg nemcsak a közvetett közgazdasági szabályozó eszközök révén lehet befolyást gyakorolni. A népgazdasági tervezés, az általános érvényű hatósági szabályok, előírások, az ezeken alapuló jogok és kötelezettségek és ezek betartásának ellenőrzése a népgazdaság irányításának hatékony eszközei. Az ágazati irányítás szempontjából a kormány kilenc gazdasági ágazatot különböztetett meg. Ezek a következők: 1. nehézipar, 2. kohó- és gépipar, 3. könnyűipar, 4. közlekedés, posta, távközlés, 5. építésügy, 6. mezőgazdaság, erdészet és élelmiszeripar, 7. belkereskedelem, 8. külkereskedelem, 9. vízügy. Ez is mutatja, hogy az ágazati irányítás, tehát a tevékenység műszaki-gazdasági jellege szerinti irányítás szempontjából való osztályozás eltér a népgazdasági tervezés szempontjából történő ágazati osztályozástól. A vízgazdálkodási feladatok megoldását a népgazdasági tervezés, a közgazdasági szabályozó eszNEP6AIDASAGI ÁB- ÉPÍTŐIPAR NÉPGAZDASÁG IPAR MEZŐ ZÖGAZDASÁG ERDŐGAZDÁLKODÁS 'ír ' VÍZGAZDÁLKODÁS SZÁLLÍTÁS és HÍRKÖZLÉS KERESKEDEÍW }<^ SZEMÉIYI és LAKÁSSZOLGÁLTATÁS EGÉSZSÉGÜGYI és KULTURÁLIS SZOLGÁLTATÁS AßAZAT: Bányászát Villamosenergiaipar Kohászat Gépipar Epitőanyagipar Vegyipar Könnyűipar Egyéb ipar Élelmiszeripar Kivitelező épitvipar Építőipari tervezés Mezőgazdaság Erdőgazdálkodás Vízgazdálkodás \ Szállítás Hírközlés Belkereskedelem Külkereskedelem Személyi és üzleti szolgáltatás Lokásszolgáltatás Egészségügyi és ( szociális szolgáltatás Kulturális szolgáltatás íánu szolgáltam otgái .. Tudománu és tudományos is KÖZIGAZGATÁS és EGYÉB SZOLGÁLTATÁS Közigazgatás és védelem Pénzintézeti szolgáltatás Egyéb szolgáltatás 1. ábra. A vízgazdálkodás helye a népgazdasági tervezés ágazati rendszerében Fig. 1. Situation of water management in the sectorial system of planning in the national economy
