Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

5. szám - Gerő Györgyné: A vízgazdálkodási ágazat bér- és jövedelemszabályozási rendszere

238 Hidrológiai Közlöny 1973. 5. sz. Gerö Gy.-né: A vízgazdálkodási ágazat bér- és jövedelemszabályozási.. sóg egységes és tervszerű vízgazdálkodásának kiala­kítása, irányítása s ezzel összefüggő államigazga­tási, hatósági tevékenység ellátása. E feladataik­hoz kapcsolódóan saját és meghatározott gazdálko­dási (termelési) tevékenységet is végeznek. E feladataiknak megfelelően: — az alkalmazotti bérrendszer formáját tekint­ve költségvetési. Ez következik az igazgatóságok ál­lamigazgatási jellegéből, amelyek csak költségve­tési szervezeti formában láthatók el, ugyanakkor — a gazdálkodási (termelési) jellegű feladatok ellátása szükségessé teszi a vállalati bérezés, anyagi ösztönzés egyes elemeinek alkalmazását elsősorban a megfelelő kereseti szintek biztosítása céljából. A Vízügyi Igazgatóságok személyi érdekeltségi rendszere az alábbiakból tevődik össze: — alapbér (alkalmazottaknál korpótlékkal együtt — a bérköltség terhére az előre kitűzött felada­tok teljesítése esetén prémium — a különböző forrásokból létrehozott érdekelt­ségi alap — mező- és erdőgazdasági többlet bevétel nö­veléséért, — víztisztaság védelmi munka megjavításáért, — vízkészlethasználati díj fokozásáért, —- többletmegtakarítás (többleteredmény) után képezhető jutalmazási keret. Ezek felhasználását úgy kell alkalmazni, liogy együttes hatásuk helyes irányban segítse elő a szakigazgatási, hatósági, gazdálkodási feladatok ellátását. Az élőmunkával való takarékos gazdálkodás, a dolgozók szakképzettségével szemben támasztott nagyobb követelmények érvényre juttatása érde­kében 1970. évben az igazgatóságoknál bértömeg­gazdálkodást vezettünk be. Ez jelentős előrelépés volt a korábbi kötött bérgazdálkodáshoz képest. A feladatoknak megfelelően az igazgatóság saját hatáskörében döntheti el, hogy a bértömeg betar­tása mellett milyen bérű és milyen összetételű lét­számot foglalkoztat. A feladat jellegétől függően módja van alacsonyabb átlagbérrel több létszá­mot, magasabb átlagbérrel alacsonyabb létszámot foglalkoztatn i. Az éves feladatok teljesítése mellett elért bérmeg­takarításokat felhasználhatja béremelésre, terven felüli feladatok megvalósítására, jutalmazásra. A bevezetett és érvényben levő koresetszabályo­zási rendszer: a) Elősegítette a munka hatékonyságát. b) Az egy munkásfőre jutó termelési érték nö­vekedése, — ha az 1970. évi árvíz miatt a viszonyí­tást 1969. évhez is elvégezzük, évi 6,9%. c) A feladatok végrehajtását létszámhiány nem akadályozta, sőt egyes VIZIG-eknél létszámfeles­leg is jelentkezett. d) A dolgozók keresete emelkedett, 1971. évben lényegében megközelítette az állami építőipar ke­reseti színvonalát. Munkás Műszaki Adrnin. Ft Ft Ft Állami építőipar 2301 3428 2145 VIZIG-ek 2230 3317 2148 e) A munkaerőmozgás mérséklődött, a munká­soknál a váltás százaléka az előző évekhez képest csökkent. /) Sikerült megfelelő szakmai képzettségű szak­embereket alkalmazni, nem kellett az átlagbér ká­ros hatásából eredően szakképzetlen munkaerőket felvenni. Az érvényben levő szabályozási rendszer = pozi­tívumai mellett negatív hatások is jelentkeztek: gr) Az összes létszámon belül jelentősen emelke­dett az alkalmazotti, ezen belül az adminisztratív létszám. 1971. évben 1969. évhez viszonyítva mun­kások létszámának növekedése 2,3% adminisztra­tív 8,2%. h) A prémiumfeladatok jelentős része formális, tulajdonképpen bérkiegészítés, amely nem egy eset­ben munkaköri kötelességből származó feladatok elvégzését írja elő. i) Az érdekeltségi alap felosztásánál nem mindig a végzett munka eredményessége érvényesül. * A vízügyi igazgatóságok keresetszabályozási és személyi anyagi érdekeltségi rendszerének tovább­fejlesztése során az alábbiakat indokolt figyelembe venni: 1. Az alkalmazotti bérrendszer a formáját tekint­ve a jövőben is költségvetési lesz. Ez következik az igazgatóságok alapvetően államigazgatási funk­ciójából, amely költségvetési szervezetben látható el. 2. A gazdálkodási, vállalati jellegű feladatok ellátása azonban továbbra is indokolja a vállalati bérezés egyes elemeinek alkalmazását, így: — a fizikai dolgozók tekintetében a vállalati bérrendszer fenntartását; —- a bérköltség terhére fizetett prémiumot; — a különböző eredetű pénzügyi forrásokból, bevételekből képzett jutalmazásokat. 3. A bérszabályozási rendszer funkcióinál vál­tozatlanul az élőmunkával való hatékony gazdál­kodásra kell törekedni, ezért a bértömeg szabályo­zást indokolt fenntartani a jövőben is, azonban a rendszer követelményeivel szemben további szem­pontokat célszerű kialakítani, pl. középtávú érde­keltség, relatív bértömeggazdálkodás konkrétabb meghatározásai, keresetek szinttartása stb. Kérdéses, hogy a bérek növekedésének milyen automatikus megoldása lehetne célszerű, amely az eddiginél hatékonyabb munkára ösztönözve csökkentené a felesleges alkalmazotti létszámot, de a keresetek arányos szintjét is biztosítja. 4. Nagyobb súlyt kell helyezni az igazgatóságok­nak a belső érdekeltség differenciáltabb kidolgo­zására (differenciáltabb bérezés, prémium bérkiegé­szítő jelleg megszüntetése, érdekeltségi jutalom el­osztásaés a végzett munkaeredményességének össze­hangolása.) Arányosabb egyensúlyi helyzet kiala­kítása a szakigazgatási, hatósági, termelési munka­körben dolgozók keresete között. III. A vízgazdálkodási társulatok személyi érdekeltségi rendszere A társulatok az érdekeltséget alkotó üzemek he­lyi jelentőségű közcélú és üzemi, vízgazdálkodási ágazati jellegű feladatainak végrehajtói.

Next

/
Oldalképek
Tartalom