Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
5. szám - Dr. Gáspár Zoltán: Lehetőség öntözővízkészlet-gazdálkodásunk hatékonyságának növelésére
226 Hidrológiai Közlöny 1973. 5. sz. Dr. Gáspár Z.: Lehetőség öntözővízkészlet-gazdálkodásunk növelésére Az É vh átlagértékeinek alakulása tenyészidőre vonatkoztatva '28 év adatsorából [mm] 2. táblázat Növény Érték, Hónap Tenyészidő ö. Ószibúza %-ában Növény III. IV. v. VI. VII. VIII. IX. X. Tenyészidő ö. Ószibúza %-ában Tiszafüred Ószibúza (10,9) 8,9' 36,9 53,0 — — — 3,8 94,3 100 Cukorrépa — 1,3 26,1 41,0 1 11,9 105,1 60,8 — 346,2 367,1 Kukorica — — 18,0 29,1 97,2 91,8 52,3 — 287,3 304,7 Mosonmagyróvár Ószibúza (25,4) 1,9 34,2 51,0 — — — (18,3) 43,4 100 Cukorrépa — (5,3) 21,5 40,6 54,7 79,6 46,3 — 237,4 547,0 Kukorica — — 13,0 30,0 42,0 68,0 39,1 — 192,2 442,8 Szeged Ószibúza (13,2) 4,1 44,0 63,3 — — — 2,3 100,5 100 Cukorrépa — (4,6) 30,4 51,1 112,0 124,4 66,3 — 379,7 377,8 Kukorica — — 21,1 38,9 97,1 1 10,3 57,4 — 324,7 323,1 (A zárójelben levő értékek vízfeleslegek) Az É Vh nagyságrendi értékelésére a 2. táblázatban közölt átlagértékek összehasonlítása ad lehetőséget. Az adatok elemzésekor megállapítható, hogy (az ET 0t értékektől eltérően) a növényfajok É„A értékeinek egymáshoz viszonyított aránya is jelentősen megváltozik a földrajzi helyek között. A cukorrépa és kukorica éghajlati vízhiánya a tiszafüredi járásban és Szegeden az őszi búzához viszonyítva 3,2—3,6-szoros, míg Mosonmagyaróvárott 4,4—5,4-szeres. Az arányeltolódás oka a hűvösebb, csapadékosabb tavaszi, őszi hónapokkal magyarázható. A differenciált öntözéstervezés számára ebből az is következik, hogv a csapadékosabb, hűvösebb, országrészek felé haladva nagyobb mértékben csökken az őszibúza öntözési igénye, mint a cukorrépáé és a kukoricáé. Az eltérések számszerűsítésére a vizsgált 28 tenyészidő átlagértékei használhatók fel Mosonmagyaróvár —- mint legkisebb érték — %-ában (3. táblázat). A táblázatból kitűnően, csupán a klímaelemek változási tendenciájából adódóan földrajzi helyenként az É Vh 46—131%-os eltérést is mutathat, az éves átlagok alapján. 3. táblázat Az őszibúza, cukorrépa és kukorica É rh átlagértékeinek eltérései a mosonmagyaróvári — mint legkisebb — érték %-ában Földrajzi hely Ószibúza Cukorrépa Kukorica Földrajzi hely [%] Mosonmagyaróvár 100,0 100,0 100,0 Tiszafüred 217,3 145,8 149,5 Szeged 231,6 159,9 168,9 Összefoglalás A növényállományok vízigényére ható edafikus, biotikus és klimatikus tényezőcsoportok közül az utóbbiak hatásnagyságrendje a legjelentősebb. A klimatikus tényezők vizsgálata olyan jelleggel, hogy adatokat kapjunk az eltérő mezoklímájú földrajzi helyek vízigénydifferenciáira vonatkozóan, igen időszerű kérdés. Nem szabad azonban szem elől téveszteni a kultúrnövényállományok — faji sajátosságaiból adódó — módosító szerepét sem. Az adatnyeréshez ezért éghajlati elem mérési adatokra alapozott, de növénycentrikus számítási módszert alkalmaztunk [7, 9]. A ténylegesen mórt meteorológiai adatsorok (napfénytartam, hőmérséklet, csapadék), valamint az őszi búza, cukorrépa, kukorica növényfajra jellemző biotechnikai tényezők által motivált számítást elvégeztük Tiszafüred, Mosonmagyaróvár és Szeged térségére az 1941—70. évekre. Gyakorlati következtetések 1. A vizsgált liárom növénykultúra optimális vízigényértékeinek egymáshoz viszonyított aránya nem mutatott függgőséget a földrajzi helytől. 2. Megállapítást nyert, hogy a földrajzi helyek közt eltérés van a 3 növényállomány optimális vízigényében. A legkisebb értékeket a kultúráknál Mosonmagyaróvár mutatja. Az eltérés okai kizárólag az éghajlati elemek különbözőségének tudhatók be. A vízigénynövekedés mértéke növénykultúránként Mosonmagyaróvárhoz viszonyítva, a következő: Tiszafüred Szeged Őszibúza +10,6% +16,5% Cukorrépa» +13,3% +18,4% Kukorica + 14,0% + 19,0%
