Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

3. szám - 20 éves a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet

20 éves a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Hidrológiai Közlöny 1973. 3. sz. 141 kiterjedt a vízjárás minden tényezőjére. A fejlődés jellemző adatai: 1952 1972 Vízállás-észlelés mérceleolvasással 200 1112 mérőhelyen rajzoló vízmércével 17 90 mérőhelyen távjelző vízmércével .... — 13 mérőhelyen Vízhőfok-észlelés 52 82 mérőhelyen Vízhozammérés 270 377 mérőhelyen Hordalékmérés időszakonként 22 148 mérőhelyen naponként — 7 mérőhelyen Kisebb vízfolyásokon 81 vízhozammérő műtárgy létesült és ezzel egyidőben megnövekedett a rajzoló vízmércék száma is (rajzoló, ill. távjelző mérce 103) 1952 1972 Tal aj vízészlelós országos törzshálózati kút ban ; 490 1280 mérőhelyen tanulmányi célú kutákban 531 470 mérőhelyen Talajvíz-hőmérséklet mérés — 15 mérőhelyen Karsztvízszint észlelés észlelőkutakban — 300 mérőhelyen rajzoló műszerrel — 17 mérőhelyen távjelző műszerrel 7 mérőhelyen Rétegvízészlelés észlelő- — kutakban I 25 mérőhelyen Forrás-vízhozammérósek . . különböző gyakorisággal esetenként 570 1200 mérőhelyen rajzolóműszerrel — 8 mérőhelyen A hidrológiai adatgyűjtő és kutatómunka kiszélesítésére — a Nemzetközi Hidrológiai Decennium kutatási programjához csatlakozva — létesültek a tájjellemző és kísérleti területek, kutatóállomások és észlelőtelepek. Az Intézet alapítása óta eltelt 20 év alatt összesen 24 kísérleti terület, kutatóállomás, telep létesült, amiből az 1952—1961 időszakra 7, az 1962—1971 időszakra 17 esik. Tárgyát tekintve a kísérleti területek, állomások, telepek a talajvízháztartás, belvízképződés és lefolyás, szennyvízöntözés, dombvidéki vízrendezés, karsztvízészlelés, hordalékkutatás, rétegvízészlelés, folyószabályozás, árvízvédelem, párolgás és vízháztartás, erózió és vízrendezés, létesítményellenőrzés, tavak hidrológiája terén nyújtanak lehetőséget a feltáró és kutatómunkára. Az Intézet az adatgyűjtés, feldolgozás és értékelés vonalán az új, korszerű technika bevezetését megkezdte. A korszerű adatszolgáltatás céljából folyamatba tette a hidrológiai adattár mikrofilmre vitelét.A hidrológiai adatokat a gépi számítás bevezetése érdekében adathordozókra rögzítették. Az 1968. évi Vízrajzi Évkönyv vízállás és vízhozam adatait már gépi úton állították elő. A hidrológiai kutatások az ország hidrológiai viszonyainak mélyebb feltárására (lefolyó vízhozamok és a vízminőségi jellemzők kapcsolata, árvízvédelemmel és folyószabályozással összefüggő hidrológiai kutatások, görgetett hordalék mozgástörvényeinek kutatása, síkvidéki területek talajvízháztartási jellemzőinek a meghatározása, talajvízmozgás izotópos vizsgálata jellemzőinek meghatározására, karsztvizek utánpótlódásának vizsgálata, rétegvizek hidrológiai adatainak teljes feltárása, stb.) irányultak. A VITUKI a Nemzetközi Hidrológiai Decennium keretében 1966. évtől kétévenként rendezi az UNESCO által támogatott Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző Tanfolyamot. Az eddig tartott négv tanfolyamon 28 országból (elsősorban a fejlődésben levő országokból) összesen 61 hidrológus mérnök továbbképzését végezte. A tanfolyam jegyzetei világszerte értékelt és használt hidrológiai tudományos publikációk. Működésének második évtizedében jelentős kutatásokat végzett az Intézet — a hidromechanika (folyó- és állóvizekkel, a nyomás alatti folyadékmozgással összefüggő kutatások, hidraulikai rezgéstani vizsgálatok, kommunális létesítményekkel kapcsolatos hidraulikai kutatások); — a vízépítés (műanyagok alkalmazása, hidromechanizációs szállítás, építés, talajstabilizációs vizsgálatok, földművek tömörségvizsgálata, öntözőcsatornák szivárgásvizsgálata, műtárgyak állékonysági vizsgálata); — a vízkészletgazdálkodás (a hidroökonómiai kutatások alapjainak megteremtése, többcélú tározók és tározórendszerek méreteinek és üzemrendjének meghatározása, távlati vízigények feltárása, a vízkészletgazdálkodási mérleg elméletének és módszertanának fejlesztése, a vízkészletgazdálkodási rendszerek optimalizálására szolgáló eljárások, matematikai módszerek hidrológiai és vízkészletgazdálkodási alkalmazása); — mezőgazdasági vízgazdálkodás (síkvidéki öszszegvülekezési folyamat rendszerhidrológiai modelljének kidolgozása és alkalmazása, belvízkárok feltárása, öntözőrendszerek üzemviteli szabályzatának kidolgozása, szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása, evapotranspirációs vizsgálatok, öntözőrendszerek automatizálása); — ármentesítés, árvízvédelem (az árvízvédelem hidrológiai alapjainak fejlesztése, a gátak szerkezetében végbemenő változások, tömörségvizsgálatok, szivárgási folyamatok vizsgálata, a gátak védőképességének fokozására irányuló kutatások); — a folyószabályozás (a folyók fejlődéstörténeti vizsgálata, a folyók alakulását befolyásoló alapjelenségek vizsgálata, egyes folyószakaszok vizsgálata, jégjelenségekre vonatkozó vizsgálatok, folyószabályozási kismintakísérletek, hordalék mozgás alapjelenségeinek vizsgálata); — vízminőség, vízelőkészítés (terhelhetőségi vizsgálatok, a víz mennyiségi és minőségi jellemzőinek egymásrahatását kifejező összefüggések, segédderítőszerek hatásosság vizsgálata, derítőberendezések vizsgálata, szűrőberendezések vizsgálata, ízés szagrontó anyagok eltávolítására vonatkozó vizsgálatok, olajok, olajszármazékok, a peszticidek, fenolszármazékok meghatározására analitikai módszerek kidolgozása, az eutrofizálódás folyamatának vizsgálata); — a szennyvíztisztítástechnológia (új rendszerű levegőztető eszköz kifejlesztése, aerob iszapkezelés módszerei, teljes-oxidációs kisberendezés fejlesztése, homokfogókban, ülepítőkben lejátszódó folyamatok elemzése, városi- és ipari szennyvizek egységes eleveniszapos tisztítási eljárásának módszertana); terén.