Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

3. szám - 20 éves a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet

Hidrológiai Közlöny 1973. 3. sz. 140 20 éves a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet A vízgazdálkodási tudományos kutatás bázisintézete: a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet október 25—27 között tartotta az 1972. évi Tudományos Napjait. A Tudományos Napokat immár eseményszámba menő rendezvényként veszszük számításba. A VITUKI évről-évről széles — körű, nyílt fórum előtt ismerteti kutatásainak irányát és eredményeit. A Tudományos Napokon a vízügyi szervezet szakembereinek csakúgy, mint a vízgazdálkodásban érdekelt intézmények, szervek, vállalatok szakembereinek módjuk nyílik az összefoglaló előadások és az egyes témák kutatási eredményei ismertetésénél véleményüket, tanácsaikat, kiegészítéseiket, bírálatukat elmondani, ezáltal a kutatások folyamataiba bekapcsolódniok. A VITUKI kutatói pedig a Tudományos Napokon széleskörű eszmecserét végezhetnek a szakemberekkel, mind a kutatások eredményeiről, mind azok gyakorlati megvalósításáról, nemkülönben egyes szakterületek kutatási igényeiről. A VITUKI a Tudományos Napok révén is megteremtette a kutatómunka eredményességének egyik legfontosabb feltételét: a gyakorlattal való legszélesebb együttműködést. Az 1972. évi Tudományos Napok keretében ünnepelte a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet fennállásának 20. évfordulóját. A magyar vízgazdálkodási kutatás bármilyen évfordulója alkalmából — most a VITUKI alapításának 20. évfordulóján különösen — elismeréssel kell megemlékezni a nagynevű elődökről, akik az egykori Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztályát 1886-ban alapították és működésükkel szerte a világon elismert színvonalra fejlesztették vízrajzi szolgálatunkat. A Vízrajzi Osztály közel háromnegyed évszázados működése alatt végzett műszaki és tudományos tevékenységének eredményeit 1952-ben a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet örökölte és átvette — kibővítetten — feladatait is: az ország felszíni és felszín alatti vizeivel összefüggő tudományos kutatás ellátását. Ügy érezzük, röviden össze kell foglalni 20 év kutatómunkájának eredményeit és számot adni arról, hogy a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet miként sáfárkodott a Vízrajzi Osztály által ráhagyott örökséggel. A Vízrajzi Szolgálat alapításának 75 éves jubileuma összeesett a VITUKI fennállásának 10 éves jubileumával. Az 1962-ben rendezett nemzetközi tudományos konferencia során a VITUKI 10 éves működésének értékelése megtörtént. Ide kívánkozik az értékelések néhány megállapítása: Az Intézet lényegesen ki bővítette i'íztnércehálózatát, rendszeressé tette a korábban inkább csak alkalomszerűen és szórványosan végzett vízhozamméréseket. (A 10 éves jubileum idején már 267 országos és 00 másodrendű mérce észlelt., köztük 50 rajzoló vízmérce.) A mérési eredmények feldolgozásával az ország felszíni vízkészletének számbavétele megtörtént, ami a tervszerű vízgazdálkodás egyik legfontosabb kiinduló pont ja volt. Számottevő eredményt ért el az Intézet a felszín alatti vízkészlet feltárása terén is (talajvízészlelő hálózat kiépítése, a talajvízháztartási összefüggések tudományos meghatározása, karsztvízkutatás terén végzett észlelési és térképezési munka eredményeként megbízható alapok kimunkálása a felszín alatti vizek elhelyezkedésére, vízszint ingadozására, mozgástörvényszerűségeinek megismerésére). Az Intézet felépítette a korszerű hidraulikai laboratóriumát, megteremtette az alapját a vízminőségi és szennyvíztisztítási kutatásoknak, világviszonylatban is elismert eredményeket ért el a hidrológiai előrejelzések terén. Működésének első 10 évéhen korszerűsítette a vízrajzi szolgálat munkáját, új vizsgálati eljárásokat vezetett be, új műszereket kísérletezett ki. A vízgazdálkodás egyes szakterületein (árvízvédelem, belvízvédelem, öntözés), a fejlesztést megalapozó kutatások eredményeivel, nagymértékben hozzájárult a vízgazdálkodás fejlődéséhez. Hidraulikai laboratóriumában végzett modellkísérletek révén a nagy vízépítési műtárgyak hidraulikai kérdéseinek megoldásához jelentős segítséget nyújtott. Kiemelkedő munkát végzett az Intézet az ORSZÁGOS VÍZGAZDÁLKODÁSI KERETTERV kidolgozásában. Az Intézet működésének első 10 évében kezdte kiépíteni a nemzetközi kapcsolatait. Ebben az időben mái' sikeresen vett részt az Intézet a KGST, UNESCO, FAO, EGB munkájában. Húsz év elteltével, visszatekintve az első 10 év munkájára, ismét csak azt a megállapítást tehetjük, — amit egyébként az 1962-ben tartott jubileumi tudományos ülés is elismert—, hogy az Intézet nagy érdemeket szerzett a gyakorlat közvetlen igényeit kielégítő kutatásaival. Az Intézet működésének második évtizedére kihatással volt az az általános, világszerte tapasztalható tendencia, amely a fejlődés felgyorsulásában, a tudományos kutatás és műszaki fejlesztés súlyának fokozódásában nyilvánult meg. Hazánkban is, mint mindenütt a világon, a fejlődés során a vízgazdálkodás jelentősége fokozódott olyannyira, hogy a népgazdaság fejlesztésének egyik alapvető tényezőjévé vált. A fejlődés felgyorsulása, a vízügyi ágazat, mint önálló népgazdasági ágazat kialakulása, a VITUKI kutatási fejlesztési tevékenységére olyan hatást gyakorolt, hogv a második évtized feladatai — az első évtizedhez viszonyítva — meredek emelkedést mutatnak. Mivel az Intézet munkájának irányai, célkitűzései és eredményei mindenkor a vízgazdálkodás érdekeitszolgálták, ki kellett alakítani olyan szervezetet, amely a vízügyi ágazat felgyorsult fejlődéséből eredő programterv megvalósítását segíti elő. Az Intézet kialakított szervezete: — egyrészt megteremtette az adatgyűjtés, a feldolgozás és kutatás szerves egységét mind a felszíni, mind a felszín alatti vizek területén és szerves egységbe hozta a hidorológiát — mint alaptudományt — a vízgazdálkodás feladatainak megoldását jelentő alkalmazott kutatásokkal, — másrészt a kutatás és a gyakorlat párhuzamos szervezeti felépítésével a vízgazdálkodás ugyanazon területeit tudja átfogni, mint az egységes vízügyi szolgálat. A második évtizedben végzett kutató fejlesztő munka érzékeltetése céljából az alábbi rövid öszszefoglalót adjuk: A hidrológiai észlelőhálózat fejlesztése az első évtizedben végzett bővítés kereteit is meghaladta és