Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

11. szám - Tóth István: A szennyvíztisztításhoz szükséges gépi berendezések és technológiai folyamatszabályozó elemek gyártmányfejlesztésének helyzete és jövője

Tóth I.: A szennyvíztisztításhoz szükséges gépi berendezések Hidrológiai Közlöny 1972. 11. sz. 523 Ilyen — tervezőtől és gyártótól független — minő­sítő állomásra szükség van és annak megvalósítását a több milliárd Ft-os gépészeti program jó és gazdaságos végrehajthatósága indokolja. A fejlesztés másik irányát a tisztítóművek, mint üzemek dinamikája jelöli ki. Megállapítható, hogy a technológiai folyamat irányítására és szabályo­zására néhány jellemző — pl: mennyiség, pH, ol­dott oxigén, redoxpotenciál, hőfok — változásának vagy koncentráció változásának folyamatos mérése elegendő. A hazai műszaki-technikai színvonal és a munkaerő- létszám és előképzettségi helyzet elemzése azt igazolja, hogy olyan üzemek kialakí­tására kell törekedni, ahol a rendszer üzemeltetésé­hez csak felügyelet szükséges. A technológiát ki­szolgáló műtárgyak ós gépeik kapcsolatában döntő fontosságú az üzemeltetés módjának meghatáro­zása. Kézi működtetés esetén ugyanis koncentrálni kell az állandó üzemű gépeket, még csővezeték­többlet beépítése árán is, mert szakképzett kezelő­személyzet csak így biztosítható. Félautomatikus, vagy automatikus működtetés nem igényli az ilyen jellegű koncentrációt, mert a központi helyről történő ellenőrzés ill. irányítás a szétszórtabban telepített, műtárgyakhoz rendelt gépláncok egy­értelmű működését is meghatározza. Tekintettel arra, hogy az üzem viszonylag egy­szerű, és néhány változó figyelembevételével irá­nyítható, a beruházás gazdaságossága is bizonyít­ható. Ilyen irányú fejlesztési célkitűzések megvalósí­tása már részben realizálódott, mert kialakultak a — kisteljesítményű szennyvíztisztító telepek gyárban készre szerelhető gyártmányai, — külföldi eljárások és szabadalmak vásárlása révén kipróbálásra várnak újabb kistelepek, — gyártmánnyá vált a 4—6 paraméter jelzésére, regisztrálására, beavatkozó szervek működtetésére alkalmas berendezés, — a programvezérlő automaták tervei készül­nek, rácsok, homokfogók, levegőztetők gépeinek működtetésére. Két, alapvetően fontos géplánc megtervezésére, ill. koordinálására vállalkozott a Mélyépterv és a Víziterv. Mindkettő sürgősen megoldandó fel­adat. Az egyik, az iszapkezelés — leeresztés, rothasztás. víztelenítés — gépláncának, a másik a rácsszemét kezelés komplex gépi berendezésének kialakítása. A hazai igények és lehetőségek mérlegelésével, a tisztítótelepek nagyságrendjének, a mennyiségi és minőségi változások figyelembevételével el kell dönteni: a gépesítés mértékét, a hazai gyártás és külföldi beszerzés lehetőségeit és arányait. A gyártmányfejlesztés új célkitűzései nagy fel­adatot jelentenek az irányító felügyeleti szervek­nek, tervezőknek, gyártóknak egyaránt. Mégis van reális lehetősége a megvalósításnak, mert az infrastruktúra javítására tett országos intézkedé­sek, a tervezők tapasztalatai, a gyártóbázisok ki­alakulása és ezen belül a gyártók igyekezete és elért eredményei, az együttműködés szükséges­ségének felismerése ma már olyan alap, melyre építeni lehet. Az elért eredmények értékelése A gépészeti berendezések országos fejlődését ele­mezve megállapítható, hogy megteremtődtek a to­vábbi fejlődés lehetőségének keretei, szervezett for­mája, továbbá gyártó bázisa is kialakult. A kutató, tervező, gyártó és kivitelező vállalatok közötti együttműködési megállapodások azt is biztosítják, hogy az üzembehelyezések, próbaüzemek, a rende­letekben előírt módon, szakszerűen bonyolódjanak, és ez idő alatt a kezelő személyzet betanítása is megtörténjék. Országos intézkedések ezen a területen nem szükségesek. Az eddigi eredmények feljogosítanak arra, hogy az új gazdaságirányító rendszerben ki­alakult együttműködési és gyártó bázis ki is tudja elégíteni a hazai igényeket. Az előbbiekben ismer­tetett gépcsaládok vonatkozásában külföldi beho­zatal sem mennyiségi, sem minőségi okok miatt nem szükséges, mert minőségi oldalát elemezve a gyártmányként kialakított szerkezetek a külföl­dieknél nem rosszabbak, mennyiség tekintetében pedig a gyártó felkészült nagyobb darabszám gyár­tására is. Országos érdek, hogy rövidesen megépüljön egy olyan próbaállomás, ahol a kifejlesztett gyártmá­nyok bemérhetők és minősíthetők. Az új célkitűzések, melyek már teljes gépláncok kialakítására és félautomatikus vagy automatikus üzemek megépítésére vonatkoznak, nagy erőfeszí­téseket kívánnak az irányító hatóságoktól, terve­zőktől és gyártóktól. A rácsszemét- és iszapkezelés gépláncai az eddi­gieknél nagyobb mértékű gépbeszerzést igényelnek. Ugyanakkor más szakágakkal — szemétégetés, komposztálás, mezőgazdasági hasznosítás stb. — széleskörű kooperáció szükséges, a beruházások népgazdasági hatékonyságának javítására. Reméljük, hogy az ember és környezetének védelmére fordított erőfeszítések párhuzamosan, egy irányban hatva, biztosítják a fejlesztési célki­tűzések megvalósítását. IRODALOM [1] Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság kiadványai: A vízgazdálkodás gép és berendezés, gyártmány­választék és mennyiségi igényfelmérés. 1967. 4— 412. KT. A víz előkészítés és szennyvíztisztítás gépészeti be­rendezéseinek műszaki fejlesztése. 1967. 4—615 T. A villamosítás népgazdasági hatékonysága víz és csatornaműveknél. 1968. 12—640/12-T. [2] Kerese János—Bikkfalvi István: Automatizálás a vízgazdálkodásban. 1970. V1ZDOK. [3] Bikkfalvi István: Irányítástechnika a víz és szenny­víztisztítás területén. Hidrológiai Közlöny. 1970. 9. [4] Nagy Lajos—Tóth István: Vízközművek gépészeti berendezéseinek fejlesztése Magyar Építőipar. 1972. 6. flojioweHne h nepcneKTHBa pa3BnrnH peryjiHpyiomHX SJiemeHTOB MauiHHHOro oSopy/ioßaHH« H TexHOJiortiiecKHX npoueccoe OHMCTKH CTOIHMX BOA M. Tom ABTOP B BBeaeHHn CBoeií CTaTbH anaJi»3iipyeT <J)opAin­poBaHHe opraHH30BaHHoro H3r0T0BJieHH$i, Heoöxo/iHMoCTb pa3BHTHH, nepBOHaMajibnwe npennTCTByromne (jjaKTopu, nporpaMMy pasBimifl H3r0T0BJiHeivibix npoflyKxoB — KaK ycjiOBiin npaKTHMecKoro ocyiuecTB.neHiin npoeKTHpoBa

Next

/
Oldalképek
Tartalom