Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

12. szám - Bulkai Lajos: A derítés elméleti és gyakorlati vonatkozásai a jelenlegi kutatási szemlélet tükrében

548 Hidrológiai Közlöny 1972. 12. sz. Bulkaí L.: A derítés elméleti és gyakorlati vonatkozásai iszap jelenlétében vizsgáljuk, mert az iszapfüggönynek lényeges vizeiosztó hatása van. 5. További kutatás tárgyának ajánlom a lebegőiszap számára előnyös hidraulikai viszonyok tisztázását. Egyes vélemények szerint — és ezt eddigi tapasztalataink is igazolni látszanak — stabil lebegő-iszaj)-felhőt csak állandó mértékű, enyhe stabilizáló-keveréssel lehet fenntartani, amit részben a derítő hidraulikájával, részben pedig gépi úton, a flokkulátor- és kotró működés ilyenirányú kihatásával lehet biztosítani. ti. Állandó és folyamatos kutatás tárgyának javasolom fontosabb felszíni vizeink minőségének vizsgálatát és a tisztítás módszereinek fejlesztését a változó vízminőség alakulásának megfelelően. Ezt a feladatot kis és közepes víztisztító üzemeink egyáltalán nem, de a nagyobbak is csak nehezen tudják önállóan végrehajtani. Ennek a kutatásnak eredményeképpen viszont a közeljövőre érvényes vízminőségi prognózissal és technológiai ajánlással lehetne a víztisztítóművek és a tervezők számára szolgálni. 7. A vízminőségi kutatásnak ki kellene terjednie a felszínivíz minőségének távol-jövőbeni alakulását befolyásoló környezeti tényezők és azok változási tendenciájának vizsgálatára és ennek alapján vízminőségi előrejelzést készítve időben lehetne kijelölni, hogy az elkövetkező derítési témájú kutatás milyen feladatokra irányuljon. 8. A kutatási munka eredményének gyakorlati hasznosulásánál javasolok néhány szempontot figyelembe venni annak előrebocsátásával azonban, hogy ezek a megállapítások a távolabb mutató kutatások esetén csak halványan érvényesülhetnek. Amíg a 10—15 évvel ezelőtti gyakorlatban a víztisztítás minden vonatkozásában, így a konkrét kiviteli tervezés síkján is, jóformán teljes egészében kutatási jellegű volt, és új, ismeretlen feladatok megoldását igényelte, ma már a tervezés és üzemelés a kutató munkától elválasztható és el is választandó egymástól. A tervező és üzemelő ma elsősorban a már begyakoroltán, gazdaságos termelő munkával megépíthető és garantálható teljesítményű berendezéseket kell, hogy alkalmazza saját, szigorúan vállalati érdekéből még akkor is, ha tudja, hogy több-kevesebb kockázat vállalásával gazdaságosabb és korszerűbb berendezést lehetne készíteni. Éppen ezért a közvetlen gyakorlati felhasználásra számottartó kutatásoknál célszerű a gazdasági és műszaki tervezőkkel szorosan együtt működni, hogy a kutatás hasznosításának gazdasági érdekfeltételei megfelelően és időben kialakuljanak. Tudomásul kell venni, hogy egy váratlanul piacra kívánkozó új megoldás bevezetése a tervező és kivitelező szerveknél, de legtöbbször az üzemelőknél is a kialakult, megbízható termelő szervezet átalakítását igényli, ami a sok, általuk esetleg fölöslegesnek érzett kényelmetlenség mellett effektív többletmunkával is jár. 9.. Új eljárások hasznosulásának még egy további akadályára szeretnék rámutatni. Jelenlegi gazdasági struktúránkban a tervező és a kivitelező külön-külön önálló vállalkozók. A megrendelő természetesen garanciát kér a létesülő berendezésre, amit pillanatnyilag általában a tervező kénytelen vállalni. A tervezőnek azonban az egész gazdasági folyamat tőkéjéből csak átlag 3—5% tőkére kiható lényeges kockázatot természetesen nem vállalhat. A kivitelező és a beruházó vállalatok viszont sok esetben nem rendelkeznek olyan munkatársakkal, akik egy adott új eljárás gazdasági és üzemelési kockázatát megnyugatatóan fel tudják mérni és vállalásáról dönteni tudnának. Ezért különösen az egész népgazdaságot érintő, de nagyobb bizonytalansággal járó vj eljárások kockázatvállalását részben, vagy egészben, az állami erőknek kellene vállabiiok és ezt az igényt már a kutatás megfelelő fázisában jelezni kellene. Valló Sándor—Ivancsics János: (VIZITERV) A felszíni víztisztítás egyik alapvető feltétele a jó hatásfokú derítés. Az előadás részletesen ismerteti azokat az elméleti kérdéseket, amelyek megoldásával biztosíthatók annak feltételei, majd összehasonlítást tesz az ismert, különböző derítő típusok üzeme között alkalmazhatóság, gazdaságosság és hatásfok vonatkozásában. A következőkben a tervezés oldaláról igyekszünk — a VIZITERV tapasztalataira és tervezési problémáira támaszkodva— azokat a kérdéseket tárgyalni, amelyek az elmélet és gyakorlat, a kutatás és a tervezés összefüggéseit megvilágítják, kihangsúlyozva azt, hogy a tervezés mit tudott eddig hasznosítani a gyakorlati kutatásból és mit vár a továbbiakban. A tervezés során olyan berendezések létesítésére törekszünk, amelyek az előadásban ismertetett elméleti feltételeket megközelítően kielégítik. Számos olyan nyitott kérdés van azonban, amely a tervezést megnehezíti. Ilyen nyitott kérdés a tisztítandó nyersvíz minősége. Nagyon sok tervezési feladat jelentkezik, amelynél a várható nyersvíz minősége még ismeretlen, a tervező feltételezésre támaszkodva kénytelen valamilyen tisztítástechnológiai folyamatot meghatározni. Legnagyobb súllyal jelentkezik ez a probléma a tározókra telepített víztisztítóknál, ahol — az esetek legnagyobb részében — a völgyzárógát tervezésével párhuzamosan folyik a víztisztító berendezés tervezése is. De fennáll ez a nehézség a vízfolyásokra telepített víztisztítóknál is, mivel az adott vízgyűjtőkterületen várható sokszor még egyértelműen nem tisztázott — mezőgazdasági és ipari fejlődés okozta vízminőségváltozás ugyancsak feltételezések alapján határozható megItt kétféle formában jelentkezik valamilyen megoldás. Az egyik lehetőség: Hasonló jellegű tá rozóknál félüzemi kísérleteket végezni (ezt. Alkalmaztuk a lázbérci víztisztítómű tervezése során, amikor a közel azonos topográfiai, éghajlati és hidrológiai viszonyokat tükröző rakacai tározón végeztünk a technológiai tervezést megelőzően félüzemi kísérleteket a víztisztítás technológiai változatainak megvizsgálására). A másik lehetőség: A vízgyűjtőterület vízfolyásának megfelelő mérőállomások révén hosszabb időn át való vizsgálata, a víz-