Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

12. szám - Bulkai Lajos: A derítés elméleti és gyakorlati vonatkozásai a jelenlegi kutatási szemlélet tükrében

Bulkai L.: A derítés elméleti és gyakorlati vonatkozásai Hidrológiai Közlöny 1972. 12. sz. 549 mennyiség- és vízminőségváltozások regisztrálásával, adatfeldolgozásával és értékelésével. Ideális lenne a két módszert együttesen alkalmazni és olyan víztisztítási technológiát kialakítani, amely rugalmasan tud alkalmazkodni a vízminőségváltozásokhoz. Ide tartozik még a tározó viszonylatában a preventív intézkedések megtétele (levegőztetés, vízforgatás stb.) az eutrofizálódás, a hőmérsékleti rétegződés megelőzése, ill. káros hatásainak csökkentése érdekében is. Egyre súlyosabb problémát jelent a vízszennyeződés kérdése is, amely a közvetlen ipari és házi szennyvíz bevezetéseken felül a mezőgazdaság N és P tartalmú műtrágyáinak káros hatását is felveti. A tisztítástechnológiai berendezések — de különösen a derítők — jó hatásfokú működésének egyik alapvető feltétele az optimális hidraulikai forma a megfelelő áramlási viszonyok biztosítására. Az optimális áramlási körülmények kialakulásának sok olyan meghatározója van (vízbevezetés, vízelvétel, stb.), amelyek számítással való követése legfeljebb megközelítő eredményre vezet. Esetleges kismintakísérletek is legfeljebb tájékoztató jelgűek, mivel az azonos nyersvízminőség és hidraulikai viszonyok biztosíthatósága korlátozott. Hasonló problémákat jelent a vegyszerbekeverő és flokkulálótér kialakítása és az optimális vegyszerbekeverési idő, ill. a flokkulációs térben való tartózkodási idő. Ennek is tulajdonítható talán ezeknek a berendezéseknek a sokfélesége. A fenti néhány kiragadott példa, amely közel sem öleli fel a tervezésnél felmerülő összes problémát, bizonyos mértékig utal azokra a gyakorlati kutatási feladatokra, amelyek megoldása nagyban elősegítené a gazdaságos és optimális tervezést. Rendelkezünk már több olyan tározóval, melyek vizét tisztítás után ivóvízként hasznosítjuk. A tározók vízminősége időbeli és térbeli változásának pontos regisztrálása, a vízminőségváltozás más helyre való átültetést!, esetleges törvényszerűségének meghatározása és széles körű ismertetése, publikálása hathatós támogatást adna a tervezők részére az egyes feladattik megoldásához. A felszíni vízfolyások várható vízminőségváltozására is mód lenne esetleges analógiát meghatározni, ha a folyamatban levő ipari és mezőgazdasági fejlesztés vízminőséget befolyásoló hatását folyamatos regisztrálással meghatároznák és azt összefoglalóan ismertetnék. Ugyancsak mód és lehetőség van ma már arra, hogy meglevő és üzemelő berendezéseknél tudományos alapon végezzünk olyan vizsgálatokat, amelyek az optimális hatásfok biztosításához szükséges paramétereket üzemi viszonyok között határozzák meg. Természetesen ehhez olyan vizsgálati módszerek és berendezések kialakítása szükséges, amelyek lehetővé teszik ezeknek az üzem közbeni vizsgálatát. A VIZITERV tervezésében is épül több olyan felszíni víztisztítómű, melyeknél az alkalmazott derítő típus, derítési módszer hazai viszonylatban újszerűnek mondható. A ,,Lázbérci-víztisztítómű" első építési ütemében a MÉLYÉPTERV által tipizált derítőt tervezte a VIZITERV, melynél a felületi terhelés 0,5—0,7 mm volt. A II. építési ütemben új derítőt nem terveztünk, hanem az I. építési ütemben alkalmazott derítőt alakítottuk át „Cyclofloc" rendszerű derítővé. 1,4—1,8 mm/s felületi terheléssel számoltunk, melynek eredményeképpen a derítő 1. ábra. A balatonfüredi víztisztitómű Gyclofloc-rendszcrű derítője