Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

12. szám - Bulkai Lajos: A derítés elméleti és gyakorlati vonatkozásai a jelenlegi kutatási szemlélet tükrében

Bulkai L.: A derítés elméleti és gyakorlati vonatkozásai Hidrológiai Közlöny 1972. 12. sz. 547 Itt említem meg, hogy az utóbbi években többféle algicid (algaölő) vegyszer terjedt el a fejlettebb európai országokban. Ilyenek: a Deldrad, Algaedyn, a Busán és Buspers típusúak, melyeket előklór helyett alkalmaznak nagy sikerrel, elsősorban a textil és papíriparban. A papíripar Magyarországon is elterjedten használja. Előnyük, hogy nagyon kis koncentrációban igen agresszíven hatnak. Egyelőre azonban csak az ipari vizek derítésénél alkalmazhatók. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a derítőberendezések hatásosságának vizsgálatára a szokásos mikroszkópos biológiai módszerrel nem alkalmazható a tárgylemezre cseppentett fedőlemezzel lefedett minta, hanem 0,5—1,0 ml-es üveg-küvettában a derítőből merített vizet kell vizsgálni, mégpedig a mintavételt követően azonnal (1. ábra, 3a—b, kép). A sokféle mikroszervezet nagyon változatosan viselkedik a derítés során. Egy kékalgát emelek ki példaként, az Aphanisomenon flos aquae-t, melynek sejtjeiben apró gázüregek vannak. Derítése a szokásos vegyszerekkel lehetetlen, az iszap fajsúlyát csökkentve azt a vízfelszínre emeli. A pangó felszíni vizek felidetén gyakran megfigyelhető ún. békanyálasodás is hasonló jelenség. A rakacai tározóban az ott végzett derítési kísérletek idején sok milliós egyedszámmal szerepeltek a vízben, de 1965 nyarán a Duna-vízben is tömegesen előfordultak. Összefoglalva: ipar vagy ivóvíz derítésének megtervezése előtt célszerű részletes, minden év- és napszakra kiterjedő mikroszkópos biológiai vizsgálatot végezni, hogy ne érjenek bennünket meglepetések. A vizsgálatok értékelése után kell kidolgozni a végleges derítési technológiát. Pálhidy Attila: (MÉLYÉPTERV) A tanulmány nemcsak összegezte a derítés elméletére és gyakorlatára vonatkozó eddigi ismereteinket, hanem teljesen új kutatási eredményeket is adott és emellett a gyakorlat számára igen értékes módon hangsúlyozott ezideig kellőképpen figyelembe nem vett szempontokat. Külön értéket képvisel az előadásban, hogy a tudományos színvonalon kifejtett megállapítások mellett a közvetlen gyakorlati felhasználás kérdéseire is kitér. Sok vonatkozásban az eddigieknél alaposabb, tudományos magyarázatát adja több fontos jelenségnek, melyek közül a következőkre szeretném figyelmüket felhívni: a) A háromvegyértékű fémionok és fémhidroxidok többoldalú szerepe a koagulációban különösen az oldott szennyezőanyagok eltávolításában. h) A koaguláló vegyszer gyors bekeverésének fontossága. Igazoltnak látjuk azt a véleményünket, hogy a vegyszerek bekeverésére egyszerű átfolyású, ülepítő jellegű medencék nem alkalmasak, de az ütközőfalas bekeverő medencék sem teljesen megfelelőek. így indokolt az a legújabban alkalmazott megoldás, melynél az egyes vegyszerek számára beépített és a reakció-időt biztosító tartályokat csővezetékkel kötik össze, amelyekben az egyes vegyszerek gyors és egyenletes bekeverése biztosítható. c) A flokkulálás fontossága, valamint szabályoz hatóságának szükségessége a vízminőség és az alkalmazott koaguláló vegyszer függvényében. Az ismertetett tények alapján határozottan igazoltnak látom, hogy igényes tisztítást csak gépi flokkulálással lehet zavartalanul biztosítani, amit az előadás is végeredményben megállapít, ha nem is ennyire hangsúlyozottan. Különösen érvényes ez olyan derítőknél, amelyeket kis és nagy teljesítménnyel is üzemeltetni kell a vízigénytől függően. A további kutatási munkában néhány kérdés alaposabb vizsgálatát javasolom, mert úgy látom, hogy ezek figyelembevétele fi dolgok értékelésénél a jelenlegi megállapításokat lényegesen befolyásolhatja: 1. A gépi flokkulálás és kotrás berendezéseit ma úgy értékeljük, mint a derítők gazdaságosságának rontó tényezőit. Célszerű volna megvizsgálni, hogy ezek a gépi berendezések mennyire bővítik a derítési viszonyok szabályozhatóságát a flokkulációnál és a lebegőiszap függönyben, továbbá a flokkulálás keverési intenzitását. Mennyire teszi rugalmassá a teljesítmény és minőségváltozásokhoz való alkalmazkodásban a fokozott szabályozhatóság e derítő típusokat? Az összehasonlításnál e minőségi különbségeket is számításba kellene venni! A derítők fokozott szabálvozhatóságára viszont már a jelenlegi, de különösen a jövőben várhatóan tovább romló nyersvíz minőség miatt nagyon nagy szükség van. De azért is lesz egyre fontosabb a derítők technológiai szabályozhatóságának bővítése, mert a nagy kellemetlenséget okozó különböző nyomelemek eltávolítása nemcsak az eredményes koagulálástól és flokkulálástól, hanem egyéb adszorptív vegyszerek hatásos alkalmazásától is függ, amire a megfelelő kémiai és fizikai környezetet elsősorban a derítő nyújthatja. 2. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy sok kotrónélküli derítőnél, így a Pulzátor típusúnál is, az iszap a derítő egyes részeiben, pl. a vízelosztó rendszer apró zugaiban összegyűlik és előbb-utóbb még akkor is rotliadásnak indul, ha a nyersvizet klórozzák. Különösen fontos tényező ez olyan nyersvizeknél, ahol az íz- és szag-nehézségek miatt célszerű a derítés előtti klórozást mellőzni, vagy csak a berendezés „sterilen" tartásának mértékére korlátozni, pl. időszakos klórozással. 3. Az egyenáramú és ellenáramú derítésnél célszerű lenne konkrétan megvizsgálni, hogy nem éppen előnyösebb-e az ellenáramú derítés azért, mert abban az aktív iszap és a beáramló friss pelyhek a kémiai technológiában is bevált ellenáramban találkoznak, továbbá talán azért is, mert az ellenáramú derítőből valószínűleg elsősorban csak az inakt ív iszap távozik, különösen akkor, ha az alsó keresztmetszetet az ehhez szükséges támsebességnck megfelelő résméretre állítják be. 4. A VITUKI tiszta vízzel végzett átfolyásihidráulikai vizsgálatokat a különböző derítőknél. Az ebből adódó értékelést tapasztalatunk szerint lényegesen módosítja, ha az áramképet lebegő-