Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

10. szám - Korszerű eszközök, matematikai módszerek a területi vízgazdálkodás gyakorlatában (III. rész) - Dr. Bogárdi István: Árvízvédelmi töltések védőképessége, mint fejlesztési program alapadata

Korszerű eszközök, matematikai módszerek Hidrológiai Közlöny 1972. 10. sz. 447 Árvízvédelmi szakasz védőképesség eloszlásfüggvénye max. védekezés / y. a fellépő árvíz " II t m w,f°G(x)dx " tetőzd magassága \ / : -S \ / I Tönkremenetel 1 \/ 1 *" j h 0 y>*o // tmax I 0\ 1 Védőképesség, x [cm] Biztonság H(*o) —­Védőképességhez tartozó előfordulási valószínűség, H(x) 3. ábra. Az árvízvédelmi szakasz védőképesség eloszlásfüggvénye és transzformáltja ség az eloszlásfüggvény alatti területtel arányos (3. ábra). A védekezési tevékenység dimenziója cm, tehát szemléletesen azt fejezi ki, hogy a véd­vonal teljes hosszán hány cm az árvízszint-több­let, amely ellen védekezni kell, egyenletes kiépítés esetén. Minden egyes öblözet esetén körültekintő elemzéssel megállapítható a védekezési tevékeny­ség felső határa, t ma x, az objektíve kifejthető legnagyobb védekezés. r" tmax — j G(x)áx (2) — OO A képlet két ismeretlent tartalmaz, < ma x és xo értéket. Célunk az árvízvédelmi szakasz határ te­herbírásának, x 0 vízállásnak meghatározása. Ezért kell előre megbecsülni a £ ma x védekezést. A követ­kezőkben néhány gondolatot fűzünk a hatékony becslés végrehajtásához. Heves vízjárású folyón biztos legfeljebb néhány cm a t ma x, míg a Duna, vagy a Tisza alsó szaka­szán ennek többszöröse. A szakaszon érvényes < max általában csak kis mértékben tér el a csatlakozó szakaszokra érvényes értékektől. Ugyanakkor a folyón fentről lefelé haladva fokozatosan növek­szik. A szemben levő szakaszokon —- ha az egyéb körülmények lényegesen nem változnak — köze­lítően azonos a kifejthető legnagyobb védekezési tevékenység. Nyilvánvalóan, ha a hidrológiai előrejelzés megfelelő, nagyobb a i ma x értéke. A védvonal elhelyezkedése, a megközelítő utak, vas­utak, a véderő felvonultatásának sebessége és szá­mos egyéb tényező befolyásolja a védekezési tevé­kenységet. A gyakorlati példák igazolják a fenti felfogás helyességét. Gondoljunk csak az 1970. évi árvízre a Szamoson. Itt olyan nagyságú védekezést kellett volna kifejteni, amely a folyó vízjárása miatt már eleve objektíve lehetetlen volt. Ezzel szemben a Tisza alsó szakaszán 1970-ben kifejtett védekezés rendkívüli mértékét a fentiekben felso­rolt tényezők együttes fennállása biztosította. Ugyanakkor egyértelműen megmutatkozott, hogy 1970-ben számos szakasz mentén a védekezési tevékenység a> szakaszra érvényes / ma x közelében volt. Vizsgálataink során a legnagyobb védekezési tevékenységet minden esetben megfelelő bizton­sággal becsültük. Végeredményül az egyes sza­kaszra érvényes x ü megadja azt a legnagyobb árvíz­szintet, amely maximális védekezés mellett a szakasz védőképességének felső határa. Ezt tekintjük a szakasz védőképességének. A védőképességnél ki­sebb árvíz esetén is szükséges a védekezés, de az árvíz töltésszakadást nem okoz. Ha a védőképes­ségnél nagyobb árvíz lép fel, biztos a tönkremene­tel. A vízjárás statisztikai jellemzése Hazai viszonyaink között, az árvízmentesítés szempontjából az évi legmagasabb vízállások jel­lemzik legjobban a vízjárást. Ez jól ismert sto­chasztikus folyamat, amely az adatsor alapján meghatározott valószínűségi eloszlásfüggvénnyel írható le. Megemlítjük, hogy a meder változások, emberi beavatkozások és más tényezők miatt az adatsor gyakran nem homogén. Bizonyos fizikai feltételezések alapján lehetséges a homogenizálás (pl. trend felvétele), de következtetést csakis homo­gén adatsor alapján szabad levonnunk. A követ­kezőkben a H(y) függvény az évi legnagyobb vízállások eloszlásfüggvényét jelenti. A hazai gya­korlatban ez a függvény normál, gamma, vagy Gumbel eloszlás. A védőképesség eloszlásfüggvény transzformációja Az eddigiek alapján minden egyes árvízvédelmi szakaszra meghatározható: — a védőképesség eloszlásfüggvény, G(x) és az x 0 legnagyobb védőképesség: - a szakasz jellemző vízmércéjén az évi leg­nagyobb vízállások valószínűségi eloszlásfüggvé­nye, H{y). Több árvízvédelmi szakasz együttes védőképes­ségének jellemzésére nyilvánvalóan csakis olyan függvények szolgálhatnak alapul, amelyek koor­dináta tengelyein ugyanolyan jellegű mennyiségek szerepelnek, Pl. budapest, illetve szolnoki víz­mércére vetített védőképesség nem hasonlítható össze közvetlenül. Ha azonban a tényleges víz­állások helyett a vízállásokhoz tartozó valószínű­ségi értékeket tüntetjük fel, a védőképességet több szakaszra összevontan jellemezhetjük. Ez azt jelenti, hogy nem a G(x), hanem a GiH/x/) el­oszlásfüggvényeket. vizsgáljuk. Matematikai sta­tisztikai nyelven a valószínűségi változó függvé­nyének eloszlásfüggvényét határozzuk meg. Ez a transzformáció viszonylag egyszerű módon végre­hajtható. Végeredményül a 3. ábrán látható függ­vényt kapjuk, amely megadja, hogy különböző valószínűséggel fellépő árvizek esetén, milyen hosz­szúságban (valószínűséggel) kisebb a védőképesség a vizsgált árvíznél. Ilyen ábrázolással is feltüntet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom