Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

10. szám - Korszerű eszközök, matematikai módszerek a területi vízgazdálkodás gyakorlatában (III. rész) - Dr. Bogárdi István: Árvízvédelmi töltések védőképessége, mint fejlesztési program alapadata

Korszerű eszközök, matematikai módszerek Hidrológiai Közlöny 1972. 10. sz. 445 Következtetések A csapadék csatornázás hazai fejlődési állapotát szem előtt tartva az alábbi következtetéseket tehetjük. 1. A rövididejű csapadékok adatait hazánkban a közelmúltban korszerűen feldolgozták. 1.1. Az új csapadék csatornahálózatok tervezése során ezeket az új adatokat célszerű alkalmazni. 1.2. A régi hálózatok rekonstrukciója és bővítése előtt ajánlatos megvizsgálni, hogy milyen előfordulási valószínűségű záporok levezetésére alkalmasak a régi csatornák. 2. Hazánkban is szükséges a települések csapadék csatornáinak mérésekkel való vizsgálata, amelyek feltárják a hálózatok legfontosabb hidrológiai jellemzőit. 3. A magyar csapadékcsatornázási szabványt ajánlatos módosítani. 3.1. A módosítás során célszerű adaptálni azokat a külföldi kutatási eredményeket, amelyek nem függenek a helyi sajátosságoktól. 3.2. Az új szabványt az árhullám analízis módszerére javasolható alapozni, közölve a gépi számítás alkalmazható blokkdiagramját. 4. A racionális számítást kis telpülések csapadék csatornahálózatának méretezéséhez, illetve vizsgálatához továbbra is ajánlani lehet, mert nagyobb igényű számítási módszert gazdaságtalan lenne használni ilyen esetben. IRODALOM [1] Lászlóffy Woldemár: A városiasodás vízgazdálkodási vonatkozásai. Vízügyi Közlemények 1969. 4. [2] Smith II. F. és társai: A városiasodás hatása az árvízi hozamokra. Proceed ing fi ASCE HY. 1. 1969. [3] Ven Te Chow: Handbook of Applied Hydrology. 1964. [4] Narayana V. I). és Riley J. P.: A városiasodás hatása kis vízgyűjtőterületek lefolyási jellemzőire. Proceedings of the fourth araerican water resources conference. 1968. [5] Csapadékcsator>iák méretezése. Magyar Szabvány. 1954. [6] Tholin A. I. es Keifer O. J.: A városi lefolyás hidrológiája. Transaction ASCE. Vol. 125. 1960. [7] Terstriep M. I. és Stall J. B.: Városi lefolyás az angol Útügyi Kutatási Laboratórium (RRI.) módszere szerint. Proceeding ASCE HY. 6. 1969. Árvízvédelmi töltések védőképessége, mint a fejlesztési program alapadata Dr. BOGÁBDI ISTVÁN* Bevezetés Hazánk 4200 km hosszú árvízvédelmi rendszere hosszú évtizedek során fokozatosan épült ki. Az egyes árvizek után, a folyók mentén különböző mértékben, különböző földanyagból, más és más technológiával erősítették a töltéseket. Ismeretes, hogy az altalaj-viszonyok rövid szakaszon is nagymértékben változnak. Más és más fedőréteg és a vízvezető réteg vastagsága, minősége, szeszélyes a rétegződés a védvonalak mentén. Árvízvédelmi töltések épültek folyóink heves vízjárású szakaszain, de természetesen a síkvidéki részeken is. Elsősorban a felsorolt tényezők miatt árvízvédelmi rendszerünk védőképessége még közelítően sem tekinthető a földrajzi elhelyezkedés függvényében állandónak. Árvízvédelmi rendszerünk legkisebb egysége az egy önálló öblözetet védő töltésszakasz. Nyilvánvaló, hogy az ország mintegy 120 árvízvédelmi szakaszán belül sem egyenletes a védőképesség, hiszen ha a vízjárási viszonyok nem is, a talajrétegződés és a töltések anyaga szinte méterenként változik. A gyakran fellépő árvizek és a védekezés rendkívüli mértéke egyaránt árvízvédelmi rendszerünk további fejlesztését írja elő. A fejlesztést az ország erőforrásai alapján, optimális mértékben és sorrendben kell végrehajtani. Az optimum megálla* OVH Vízkészlet gazdálkodási Központ pítását az alábbi négy munkafázisban célszerű elvégezni : 1. Az egyes árvízvédelmi szakaszok, regionális rendszerek (VÍZIG, folyó, ország) jelenlegi védőképességének számszerű megállapítása. 2. A viszonylag legkisebb költségű fejlesztési változatok meghatározása. 3. Az optimális fejlesztés mértéke a különböző árvízvédelmi szakaszokon. 4. Az erőforrások alapján az országos optimális fejlesztési mérték és sorrend kiszámítása. Megjegyezzük, hogy az egyes munkarészek módszertanát korábbiakban kidolgoztuk és közreadtuk [1, 2, 3.]. Tanulmányunkban egységesen összefoglaljuk az árvízvédelmi szakasz jelenlegi védőképességének megállapítására szolgáló módszert, majd javaslatot teszünk több árvízvédelmi szakaszból álló rendszer (VÍZIG, országos) védőképességének szabatos jellemzésére. A védőképesség, mint valószínűségi változó A töltés tetszőleges szelvényében védőképességnek nevezzük azt a legkisebb árvízi hatást, amely védekezés nélkül, teljes mértékben kimeríti a mű árvízi teherbírását (xí). Hangsúlyozzuk az „árvízi hatás" kifejezést, mivel — látni fogjuk — nemcsak a vízállás, hanem az árvíz időtartamától is függő ún. árvízi terhelés is előidézhet töltésszakadást. Leginkább a korábbi árvizek tapasztalatai bizo-