Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

10. szám - Korszerű eszközök, matematikai módszerek a területi vízgazdálkodás gyakorlatában (III. rész) - Dr. Szesztay Károly: A Balaton vízkészletgazdálkodásának szimulációs vizsgálata

Hidrológiai Közlöny 1972. 10. sz. 441 Korszerű eszközök, matematikai módszerek a területi vízgazdálkodás gyakorlatában (III. rész)* (Ankét Baján, 1970 november hő 4—5-én) A Balaton vízkészletgazdálkodásának szimulációs vizsgálata Dr. SZESZTAY KÁRÓL Y** A tározók teljesítőképességi görbéjének meghatározásában régóta használatos a tározási szelvényben rendelkezésre álló és a tározóból kiszolgáltatandó vízhozamok különbségének folyamatos öszszegezésén alapuló tapasztalati eljárás, amely lényegében véve a természetes vízhozamsor és többféle feltételezett vízszolgáltatás esetén kialakuló tározási üzem többszöri lejátszatása (szimulációja) útján ad választ a tervező kérdéseire. Az eljárás alapgondolatának kiterjesztése és elméleti megalapozása útján kifejlődött szimulációs vizsgálatok az utóbbi évek során a vízkészletgazdálkodás széles területén és az említettnél lényegesen bonyolultabb felépítésű rendszerek esetében is fontos és sokat ígérő segédeszközökké váltak. * (Folytatás, az T. rész lapunk 1972. 8. sz. 323. oldalán, a II. rész lapunk 1972. 9. sz. 392. oldalán jelent meg.) ** Vízgazdálkodási Kutató Intézet, Budapest o a vízmérleg forgalmi tényezői | K | o vízmérleg tározási tényezői C csapadék, H hozzá folyás, P párolgás, L lefolyás v leeresztés •7 honávezetés idegen (a vízgyűjtőn kívüli') vizekből "1" a tó vízmérlegének tényezői, "2" a vízgyűjtőterület vízmérlegének tényezői "1,2"a tóhoz hidrou/ikailag kapcsolódó felszínalatti víztartók vízmérlegének tényezői V" felszíni hányod, "O" felszínalatti hányad O I I részlegesen > szabályozott, illetve befolyásolt tényezők Q teljesen ) _»,)»_ _ és —"B" - a VITUKI !9SS-60évi feldolgozásaiban vizsgált modell-részek 1. ábra. A Balaton hidrológiai modellének vázlata A Balaton hidrológiai modellje A Balaton hidrológiai modelljének egyik szóbajöhető (a részletezettség mértéke tekintetében közepesnek mondható) vázlatát az 1. ábrán mutatjuk be. Ez a vízmérleg alakulásának főbb sajátosságait kifejező vázlat lép most a tározási példa egyetlen adatsora, a tározási szelvény vízhozamidősora helyére. Ahhoz, hogy valamely hidrológiai modell vízkészletgazdálkodási feladatok megoldására alkalmazható legyen, természetesen ismerni kell a modell főbb tényezőinek idősorát, továbbá a tényezők közötti fizikai és gazdasági kapcsolatokat is. A VITUKI 1958—60. évi vizsgálatai Az 1. ábra szerinti modell alkalmazásához szükséges adatok és összefüggések meghatározása csak hosszú időre szóló adatgyűjtési és kutatási program keretében látszik célszerűen megoldhatónak. A felmerült igények mielőbbi tájékoztató jellegű kielégítésére ezért az 50-es évek végén a VITUKI az 1. ábrán az ,,A—A" és a ,,B—B" vonalakkal körülhatárolt egyszerűbb séma szerint vizsgálta a tó vízforgalmát. A rendelkezésre álló, illetve a viszonylagosan egyszerű rutin-eljárásokkal pótolható adatok birtokában a tó vízmérlegét ezekben a feldolgozásokban a C

1 + H.-P.-L^K, (1) a vízgyűjtőterületét pedig (a tóhoz hidraulikailag kapcsolódó felszínalatti víztartókat is ide számítva és a „külső" vízforgalmat jellemző H

2 és L

2 értéket figyelmen kívül hagyva) a C

2-P

2-//, = K

2 (2) egyenletekkel jellemeztük. Mindkét egyenlet tényezőit az 1921. és 1958. közötti 38 évre havonkénti időegységekben határoztuk meg és az egyenletek záróhibáit matematikai határfeltételek és hidrológiai meggondolások alapján egyenlítettük ki. A vizsgálat módszertani kérdései és eredményei tekintetében a közreadott, részletes jelentésre utalva (VITUKI 1962) megemlítjük, hogy az (1) és (2) képlet szerinti mérlegek havonkénti adatai a hivatkozott kiadvány XXV. és XLIX. táblázatában a 2. ábrán áttekintett vízkészletgazdálkodási vizsgálatok alapjául szolgáló GI + H

L-P

1 = KX + L

L = K

1 (3) természetes vízkészletváltozások havonkénti adatai pedig a XXXI. táblázatban találhatóak. A vízkészletgazdálkodási és vízszintszabályozási vizsgálatokról készült korábbi beszámolóra (SZESZTAY 1962) és az abban ismertetett ered-