Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
10. szám - Korszerű eszközök, matematikai módszerek a területi vízgazdálkodás gyakorlatában (III. rész) - Dr. Szesztay Károly: A Balaton vízkészletgazdálkodásának szimulációs vizsgálata
442 Hidrológiai Közlöny 1972. 10. sz. Korszerű eszközök, matematikai módszerek VITUKI, 1958-60 A vízleeresztő zsilipek kapacitása ® Hi = f(H 0,K t, L k,Hnu) H ny - 100 cm (fi) L k [m 3/sec] •• 12, 14, 24, 45,70,118 © 9, ' f(L*) V/ipótlás (1) ® Hi = f (Ho, Kt,L k,S K, Hny, H p) L k = 45 m 3/sec; H n y=90cm; H p = 80cm (S) S K[m 3/sec] • 0, 4, 8, 12, 16, 24 © 9z=f(S k) (2)® Si = f(H 0,K t,L k lH min iH ma x) lk ~ L max ® H m; n = 80 cm és H ma x « 90 cm © s - f(t)j L - f(t) A vizeresztési rend ® Hi~F(H A,K t,L K,L R) Lk - 4 5 m 3/sec ® L r : (1) H n y = const = 80 cm (2) H ny ' f (hónap, Hmax.) (3) H ny *f (hónap, H wí n) M H n y = f(H eij ) © 9I = f (LR) Vízkivételek (1)® Hi = f(Ho, Kf, LH, H ny, Q) Lk" L ma x ; H ny = 100 cm ® H[m 3/sec] • 0,2,6, 9,12 © Bt-f(a) (2)® HÍ* F(H 0 LK T LL H LH NY IA,Q„) Lk = L m ax ; H n y = 100 cm ] Q=12m 3/sec (fi) Ü R [100 CLtél Q-évl •' 0, 25, 50, 75,100 ©93'F (Q„) @ = a vizsgalat tényezői ós határfeltételei, (fi) = a megvizsgált alternatívák, © - az eredmények értékelése; Hí a tó havonként! vízállásai az 1921-58 hidrológiai években, H 0 kezdet! vízállás (1920. nov. 1) - 43 cm, K t a tó természetes vizkészletvóltozásai a (3) képlet szerint (az 1921-58 évek havonkénti adatai), a siófoki zsilipek vizleeresztaképessége, H n y a zsilipek nyitását elöl rá tóvlzállás, L R vizeresztési rend, S K vlzpátlóberendezések kiépítésének mértéke, Sí havonkénti vlzpátlások az 1921-58 években, H p a vizpótlás megkezdését előíró vízállás, g^és g 3 az 1921-58 évek vlzállásviszonyainak statisztikai jellemzői, H e/j a január elején előrejelzett tavaszi legmagasabb vízállás, Q vízkivétel, Q„ vízkivételi rend 2. ábra. Áttekintés a Balaton vízkészletgazdálkodásával és vizszín szabályozásával kapcsolatos szimulációs vizsgálatokról menyekre (a vízleeresztő berendezések teljesítőképessége tekintetében elsősorban a beszámoló 3. ábrájára, a vizeresztési rend tekintetében a 9. ábrára, a vízpótlásra vonatkozóan a 11. ábrára, a vízkivétel mértéke és éven belüli eloszlása terén pedig a 16. és 18. ábrára) utalva a VITUKI 1958—60 évi vizsgálatai módszertani szempontból a következőképpen értékelhetőek. — A hidrológiai modellnek egyetlen adatsorban, a tó és a vízgyűjtőterület vízmérlege alapján ellenőrzött és javított természetes vízkészletváltozásokban, történt összefoglalása lehetővé tette, hogy a főbb vízkészletgazdálkodási kérdéseket viszonylag kisszámú (kereken 30) alternatíva alapján és kézi feldolgozással is rövid idő alatt elvégezhető számítások útján lehessen megválaszolni. Ugyanakkor ez az egyszerűsítés kizárta a vízrendszeren belüli kapcsolatok és az ezekkel összefüggő vízgazdálkodási kérdések vizsgálatának lehetőségét. — A megvizsgált alternatívák előnye, hogy ténylegesen észlelt (illetve azok alapján rekonstruált) adatsorokon- alapszanak. Hátrányuk az adatsor rövid volta, ami bizonyos ritkán előforduló vízkészletgazdálkodási helyzetek szempontjából erősen csökkentheti az eredmények értékét. További feladatok 1. A vízleeresztő berendezések bővítésének célszerű mértékével, a mesterséges vízpótlással és más időszerű vízkészletgazdálkodási kérdésekhez kapcsolódóan a további feldolgozások egyik legfontosabb feladata a 2. ábra szerintihez hasonló szimulációs vizsgálatok elvégzése mesterséges adatsorok, tehát tetszőlegesen hosszú időszakok elemzése alapján. A vizsgálat alapjául a (3) egyenlet szerinti természetes vízkészletváltozások idősora szolgálhatna, amelyet a későbbiekben célszerű volna kiegészíteni a Kapós vízhozamidősorát és az éghajlati vízhiány alakulását is magában foglaló sztochasztikus modellé. A mesterséges adatsorok előállításában SVANIDZE (1964) immár klasszikusnak mondható eljárásából lehetne kiindulni (ismertetését lásd még DYCK-SCHRAMM 1968 vagy SZESZTAY 1969). A statisztikai paraméterek kiválasztásában az eloszlási függvényeken és a körre-
