Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
9. szám - Rőser Ottó: Az esőztető szivattyútelepek automatizálásának gépészeti kérdései
386 Hidrológiai Közlöny 1972. 9. sz. Röser O.: Az esőzte! ő szivattyútelepek automatizálása tuk, különben csak késleltető reteszeléssel lehet rövid időre megakadályozni, hogy a szivattyú a bekapcsolás után ne kapcsoljon rögtön ki. A szivattyú telepi automatika kialakítás számos problémája fakad a vízhozammérő berendezések azon megkötöttségéből, hogv a maximális vízhozamra méretezett mérőberendezés, amely a Venturi-csőből és a diff. nyomásmérőből áll, a max. vízhozamnak kb. 20%-OK értéke alatt, tehát a kis vízhozam tartományban, már nem mér és kapcsol eléggé megbízhatóan és a megkívánt pontossággal. Ezért, ha 3-nál több főszivattyút alkalmazunk akkor az első főszivattyú vízhozamtól függő lekapcsolását már nem bízhatjuk ugyanarra a mérőelemre, amely az összvízhozamot is méri, hanem szükséges a mérési tartományok megosztása. Ha négy főszivattyú van, akkor még csak az első főszivattvú lekapcsolása esik a 20%-nál kisebb vízhozam tartományba. Itt megoldást a Kalocsa—Fajsz-i szivattyútelepnél is alkalmazott módszer jelenthet, ahol az első főszivattyú lekapcsolási impulzusát nem a közös vízhozammérőről, hanem az elsőnek üzemelő főszivattyú áramfelvételének egy minimális értékre való csökkenéséről vett impulzus szolgáltatja. Újabban olyan megoldásokat is alkalmaznak, ahol valamennyi szivattyú kikapcsolását a motorok áramfelvételének érzékelése alapján végzik [8]. Öt és ennél több főszivattyú esetén már a második főszivattyú be- és kikapcsolása sem valósítható meg egy közös mérőelemről, hanem szükséges a mérési tartmánvok szétválasztása a mérőelemek soros vagy párhuzamos kapcsolása révén. Az egymással párhuzamosan kapcsolt Venturicső elrendezés hátrányaként az a megkötöttség jelentkezik, hogy a szivattyúk kikapcsolása nem történhet meg, a bekapcsolásnál csak néhány 1/smal kisebb vízhozamnál, ami egyébként megfelelő lenne, hanem csak a szivattyú jelleggörbe nagyobb nyomású és ezért feleslegesen nagyobb fajlagos üzemköltséget jelentő szakaszán, amint ezt a 2. ábráit a 4. főszivattyú kikapcsolási pontjának kiszerkesztésénél be is mutattunk. lit. a kikapcsolást ugyanazon szivattyú bekapcsolásánál mindig ,/i/í,"-val kisebb hatónyomásnál kell megszabni, hacsak nem akarjuk e kapcsolást még számos reteszeléssel is bonyolítani. A Venturi-csövön, amely ezt a hatónyomást előállítja csak két szivattyú vize áramlik át, ezért a 4 kikapcsolási pontot a párhuzamos kapcsolásnak megfelelően a 2ki-ből induló nyomásvonal metszi ki a négy szivattyú összesített jelleggörbéjén. A Venturi -csövek párhuzamos elrendezése a többszörös függőségi viszony figyelembevétele és az összeadódó mérési pontatlanságok halmozódása miatt a beállításokat is bonyolítja. A mérőelemek soros elrendezésével előnyösebben és egyszerűbben valósítható meg a vízhozamtartomány kielégítő pontosságú mérési határainak 800 äß/s] 2. ábra. A főszivattyúk szabályozásti párhuzamosan kapcsolt Venturi-csövekről sz -szivattyú, v = venturicső, M=műszer, dA fajlagos energia- fogyasztás-többlet Puc. 2. PezyAupoeanue ejtaenbix nacocoe napaAAeAbiw eKAWiétmbiMii Benmypu mpyóaMu Sz — nacoc, V — BeiiTypn TpyGa, M — npnüop, dA — n3;iHUJKa noTpeüjiciiHíi y^ejibHOß 3; lepi'i!]!
