Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

9. szám - Rőser Ottó: Az esőztető szivattyútelepek automatizálásának gépészeti kérdései

Rősei- Ö.: Az esőzíető szivattyútelepek automatizálása Hidrológiai Közlöny 1972. 9. sz. 387 kiterjesztése. Itt a szivattyútelepen mindenkor kibocsátott teljes vízhozamot mindig csak egy érzékelő méri, de különböző érzékenységű műszer van beépítve a kis vízhozamok és más a nagyobb vízhozamok mérésére. Ha a kis vízhozamok mérésére szolgáló Venturi-eső valamennyi szivattyú közös nyomóvezetékébe kerül beépítésre (3ja. ábra) az igen nagymértékű szűkítés a teljes vízhozam átáramlásakor jelentős veszteséget jelent, ami az öntözési idény alatt jelentős többlet üzemköltséget is eredményez, de ennél nagyságrendileg is nagyobbra adódna az a többlet beruházási költség amit e néhány méteres veszteség miatt a csőhálózat bővebbre való méretezése jelent, figyelmbevéve, hogy a nyomástartomány a csővezeték szilárdsági adatai miatt felülről is korlátozva van. Ha a 3]b ábra szerinti csőelrendezéssel a kis Venturi csövön csak az első két szivattyú vízhozama áramolhat át, akkor ez korlátozza a szivattyúk egvmásközötti teljes felcserélhetőségét. Az említett hátrányokat kiküszöböli és emellett biztosítja a megkívánt mérési pontosságot is, a 4. ábra kapcsán ismertetett megoldás. Itt egy közös Venturi-csőhöz két db különböző érzékenységű differenciál nyomásmérőt csatlakoztattunk, melyek a max. villamos impulzust 2500 mm vo. és 400 mm vo. hatónyomásnál szolgáltatják. A Venturi-cső méretét úgy kell meghatározni, hogy ennek Reynolds-száma még a minimális mérendő vízhozamnál is a szabvány által előírt értékek között legyen. Diff. nyomásmérőként egyoldalú túlterhelést is megengedő műszert kell választani, amelyhez a hazai gvártmánvú Barton cellás Gamma-Analcont 3. ábra. .1 főszivattyúk szabályozása sorba kapcsolt Venturi-csövekkel A kis venturicsövön valamennyi (a), illetve csak két (6) szivattyú vízmennyisége áramlik át Puc. 3. Peeynupoeauue eAaenbix uacocoe napajuie.ibuo eKAimeutibiMu Benmypu mpyfíaMit a — Ha MajienbKoíi Tpyöe Benrypn npoTenaeT pacxofl Bcex HacocoB; 0 — na Ma/ienbKoíi rpyöe BcuTypn n porc Karr pacxoß flByx HacocoB 5 D D Sz /. ábra. A főszivattyúk szabályozása egyugyanazon Venturi-csőhöz kapcsolt két, különböző hatónyomású, Bartoncellás differenciál nyomásmérővel Puc. 4. PeeyAitpoeaitue ZAaenux uacocoe Bapmou yeAAoebiMu dinßtfiepemfuaAbHbiMii MauoMempaMu pa3uoeo üaeACHUH, coeduueutmMii K odiwü u mo Dice caMoü Benmypu mpyöe mennyiségtávadók is megfelelnek. Ezzel a megoldással megbízhatóan pontos impulzusokat sikerült teremteni a 8—20% közötti vízhozam tartományban levő kapcsolásokhoz is. Az átmeneti szakasz vizsgálata A szivattyútelepek megbízható automatikus üzemének igen fontos kérdése, hogy a nyomásról illetve a vízhozamról szabályozott szivattyúcsoportok nagyságának, vízhozamhatárainak megállapítása megfelelő legyen és ezáltal a közöttük levő átmeneti szakasz automatizálása helyesen legyen megoldva. kSzámos kedvezőtlen üzemi tapasztalatot okoztak az e területen meglevő hiányosságok és elhanyagolások, mivel azok legtöbbször éppen a betervezett és beépített berendezések nagyságrendjével is összefüggtek és így nem lehetett azokat a beállítások módosításával helyesbíteni. Az átmeneti szakasz vizsgálatával ezért részleteiben kívánok foglalkozni. Az átmeneti, tranziens jelenségek vizsgálatához, tehát ahhoz, hogy az átkapcsolás minek a közvetlen következményeként jön létre és az átkapcsolás után kialakuló munkapontnak mik a jellemzői, igen fontos és elengedhetetlen segédeszközként használhatjuk a pontosan megszerkesztett Q—II jelleggörbéket. Ehhez a kiválasztott szivattyúk