Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

1-2. szám - Kelemen László: Ipartelepek vízgazdálkodási rendszer-tervezése

Kelemen L.: Ipartelepek vízgazdálkodási rendszer-tervezése Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. 37 A felsorolt kölcsönhatásokból azt a következtetést kell levonni, hogy nem ésszerű az üzemi vízgazdálkodási rendszerek elszigetelt optimalizálása. A térség vízgazdálkodási rendszerét szükséges elsősorban kialakítani és az üzemi rendszereket abba beilleszteni. Kelemen László tanulmányában foglalt üzemi vízgazdálkodási rendszer-tervezés elméleti és gyakorlati alapjaihoz hasonlóan a térségi vízgazdálkodási rendszer-tervezés irányelveit is szükséges kidolgozni és a gyakorlatban bevezetni, s ennek keretében egyes vízgazdálkodási fogalmakat felülvizsgálni, új fogalmakat bevezetni és a hosszú időn keresztül meghonosodott szemléletet megváltoztatni. Erre a szemléletváltozásra pedig sürgősén szükség van, hiszen a spontán kialakuló vízgazdálkodási rendszerek egyre jelentősebb állóeszköz-állományt képviselnek és gyorsan bekövetkezhet, hogy milliárdokat fognak fölöslegesen lekötni. A vízkészletek csökkenésével, az ij>ar fejlesztésével ez a veszély fokozottan fennáll, tehát gyors beavatkozás feltétlenül szükséges. Elvi megállapításaimat a következő példákkal szeretném igazolni. A Leninváros térségében megvalósuló „Oloffin program" — sok milliárdos beruházás — elszennyezéssel veszélyezteti a Tisza II. vízlépcső által a mezőgazdaság és más vízhasználók részére biztosítandó vízkészletet. Reális az a veszély, hogy kritikus kis vízhozamú időszakban ez a vízkészlet öntözésre alkalmatlanná válhat, ami szinte felbecsülhetetlen népgazdasági kárt okozhat. E károk nagyságrendjétől függően elképzelhető egyes ipari üzemek átmeneti leállításának szüksége, amely szintén nem kívánatos. A probléma az előrelátó, tudatos térségi és üzemi vízgazdálkodási rendszer-tervezéssel oldható meg. A Sajó—Bódva völgyi ipartelepek fejlesztésével a helyi vízkészlet kimerült, s a további frissvízigénveket jelentős költségbefektetéssel lehet kielégíteni. Felmerült egv felső-bódvai tároló megépítésének lehetősége, amely azonban súlyos anyagi terhet jelentene és a kihasználása még sokáig nem lenne biztosított. Ennél a költséges megoldásnál célravezetőbb és gazdaságosabb megoldások is találhatók a térség ipari vízgazdálkodási rendszerének új alapokra helyezésével. Szépkuti Lajos:* Az ipari gyártástechnológia vizsgálatának szerepe az üzemi vízgazdálkodásban Az ipari termelés kibontakozásának gyökerei történelmileg régi eredetűek. A szerzett gyakorlati tapasztalatok összegyűjtése, rendszerezése, azok ismételt ellenőrzése, a szükségszerű módosítások végrehajtása, továbbá az általános érvényű következtetések levonása és rendszerbe foglalása az általános természeti törvények felismeréséhez vezetett. Az alaptörvényekből levonható gyakorlati következtetések kísérleti úton történő igazolása és felhasználása a manufakturális termelésből korszerű nagyipari technológiák sorozatát teremtette és teremti meg. Tagadhatatlan tény, hogy — az utóbbi néhány évtizedben — az ipari fejlődés forradalmi kibontakozásának egyik fő forrását az ágazati tapasztalatok összegyűjtése és azok rendszerbe fo glalása j elent

et t e. Itt az a kérdés vetődik fel, hogy ha az ipari tapasztalatok rendszerezéséből és az alaptudományok gyakorlati hasznosításából kialakíthatták a főbb ipari ágazatok termelési törvényszerűségeit, akkor jelenleg rendelkezünlc-e már az ipari vízgazdálkodás területén azokkal a tapasztalatokkal, amelyek rendszerbe foglalhatók, és azokból az általános következtetések és törvényszerűségek kialakíthatók? E kérdésre Kelemen László tanulmánya mindenképpen pozitív választ adott. Annak a ténynek a felismerése és kimondása, hogy ipari fejlődésünk jelenlegi fokán az ipari vízgazdálkodás tapasztalatait rendszerbe kell foglalni ahhoz, hogy gazdaságos ipari vízgazdálkodási rendszereket tervezhessünk, mindenképpen alapvető jelentőségű. Az előbbi alapelvben fel kell ismerni a társadalmi-gazdasági törvényszerűségek tudatos vagv tudat alatti érvényesülését, tehát azt a társadalmi kényszert, amely igényli a víz mennyiségi és minőségi védelmét, a vízkészletnek, mint egyre drá* BME Vízgazdálkodási ós Vízépítési Intézet, Budapest. gább természeti nyersanyagnak minél gazdaságosabb és minél tervszerűbb felhasználását. Ha arra gondolunk, hogy a műszaki alaptudományok és a társadalomtudományok törvényszerűségeinek érvényesülése a nagyipari ágazatok korszerű gyártástechnológiai rendszereinek, tehát a társadalmi javak termelésének széles körű kibontakozásához vezetett, akkor nyilvánvaló, hogy ugyanannak az alanynak, — az ipari termelésnek — léteznek oyan törvényszerűségei is, amelyek az ipari vízgazdálkodásra is érvényesek. Sajátos probléma, hogv a vízellátással, csatornázással és szennyvíztisztítással foglalkozó szakemberek döntő többsége általában igen bonyolultnak és szerteágazónak ítéli meg az ipari technológiákat. Sokszor eleve lemondanak annak lehetőségéről, hogy akár csekély mértékben is megismerjék azokat a főbb gyártástechnológiai folyamatokat, ahol a víz felhasználást nyer, elhasználódik, szenynyeződik. Éppen a gyártástechnológiai folyamatok hiányos ismeretében kell keresnünk azt az alapvető okot, amiért adott ipari egységek, kombinátok, ipari települések vízgazdálkodása korszerűtlen és gazdaságtalan. Kelemen László tanulmányának legfőbb gyakorlati értékét abban látom, hogy egységes, komplex szemlélet kialakítására, az ipari vízgazdálkodási tevékenység rendszerezésére és rendszerbe foglalására törekszik. Hozzászólásomban elsősorban arra kívánok rámutatni, hogy az ipari gyártástechnológiák jelenlegi fejlettségi fokán és annak tervezett fejlődési szakaszaiban éppen úgy érvényesülnek a gyártástechnológiák fejlődési törvényszerűségei mint eddig, és ezen törvényszerűségnek fejlődési irányai-