Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

1-2. szám - Kelemen László: Ipartelepek vízgazdálkodási rendszer-tervezése

38 Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. Kelemen L.: Ipartelepek vízgazdálkodási rendszer-tervezése ból a megfelelő ipari vízgazdálkodási konzekvenciákat le kell vonni. A különböző gyártástechnológiai irányok közös törvényszerűségeinek feltárása és megismerése egyértelműen, és még hangsúlyozottabban előtérbe helyezi az ipari vízgazdálkodás üzemen belüli és azon kívüli rendszertervezésének összekapcsolását, tehát az ipari vízgazdálkodás és térségi vízkészletgazdálkodás optimális arányainak kidolgozását. Ha pl. a kémiai technológia legáltalánosabb alaptörvényeit alkalmazzuk és kiterjesztjük az ipari vízgazdálkodás területére, akkor minden esetben a) az anyag megmaradásának b) az energia (hő) megmaradásának c) az impulzus (mozgásmennyiség) megmaradásának együttes vizsgálatából kell kiindulni. E megmaradási tételek jelentősége, hogy a menynyiségek változásait egyenletekben rögzíthetjük és nyomon kísérhetjük. Az ipari vízgazdálkodás rendszertervezése során is tudjuk, hogy ezeket a mennyiségeket a változások, átalakulások során hiánytalanul meg kell kapnunk, még akkor is, ha a víz egy része gyártástechnológiai nyersanyagként szerepel, vagy idegen anyagokkal szennyeződik. Az ipari vízgazdálkodási és a gyártástechnológiai folyamatokat tehát éppen a megmaradási tételek segítségével kapcsoljuk össze egységes egész rendszerré. Az ipari vízgazdálkodás és a kémiai technológia analógiája a gyakorlati életben is jól megfigyelhető, és sokszor észrevétlenül átalakul az ipari gyártástechnológiai folyamat üzemi vízgazdálkodási folyamattá. Jellemző pl. a vizes oldatokból történő oldószerek különböző módszerekkel történő visszanyerése. E folyamatok, mint pl. a furfurol-víz azeotróp rendszerből a furfurol elválasztása, a savas oldatok bepárlása, a viscosa-gyártásnál a fáradt lúg dialízisa, illékony oldószerek desztillációja stb., lényegében felfogható és értelmezhető adott ipari rendszerek kémiai, technológiai, vagv ipari vízgazdálkodási folyamataként. Csupán az oldatok koncentrációviszonyai és az anyagok jellege szabják meg, hogy pl. egy vegyipari folyamatról, vagy vízelőkészítésről, illetve szennyvíztisztításról beszélünk-e. Ha e példát összevetjük az ipari hűtővízgazdálkodásról elmondottakkal, láthatjuk, hogy egy ipari folyamat rendszerének vizsgálatáról van szó, amit esetünkben ipari vízgazdálkodásnak nevezzük. Az elmondottak bizonyít ják, hogy nem tévedünk akkor, ha a kémiai technológia néhány alaptörvényét az ipari vízgazdálkodási technológiára, mint rendszerre, érvényesnek tekintjük: a) A paraméterek nagy számának törvénye kimondja, hogy az összes változók szétválasztása lehetetlen, de a gyakorlati feladatok megoldásához elég a vezérlő paraméterek meghatározása. Ez lényegében a vízgazdálkodási rendszer optimalizálásához szükséges vezérlő paraméterek kiválasztását jelenti. b) A költségparaméter törvénye azt mondja ki, hogy minden eljárásnak van egy költségmaximuma. Ezt a maximumot a termék mindenkori piaci ára szabja meg, és legyen bármilyen tökéletes is az eljárás, ha az ár túllépését megengedtük, az eljárás törvényszerűen rossz, gazdaságtalan. Ez tehát egyértelműen bizonyítja, hogy a víz árának figyelembevételével, és a műszaki vezérlő paraméterek megfelelő kiválasztásával az ipari vízgazdálkodási rendszernek optimalizálhatók. c) Az automatizáció törvényének alkalmazása annyit jelent, hogy a paraméterszórást cralus az automatizálás i'itján szoríthatjuk adott határok közé. Ez pedig nem más, mint a közismert vízpazarlás minél szűkebb határok közé szorítása olyan alapelv figyelembevételével, hogy az ipari technológiai folyamatokat a szükséges — elégséges elv betartásával, de a vízfelhasználási igények kielégítésével biztosítani kell. Kelemen László tanulmánya tehát feltétlenül reális igényeket támaszt a vízgazdálkodási szakemberekkel szemben akkor, amikor az ipari vízgazdálkodás rendszertervezési alapelveiben az ipari technológia és a vízgazdálkodás szoros kapcsolatának vizsgálatát igényli. Igen nagy jelentősége van azonban annak, hogy a vízgazdálkodási rendszertervező megfelelő vízgazdálkodási és ipari technológiai ismerettel rendelkezzen a gyakorlati élet konkrét feladatainak megoldása során. A vízkészletek kimerülése és elszennyeződése a víz értékének rohamos emelkedéséhez vezetett, e folyamat az ipari fejlődés mesterséges gátját jelentheti. Azért, hogy e vízkészleteket minél hatékonyabban védjük, és pl. az ipari igények hosszútávú, biztonságos fejlődését biztosíthassuk, azokhoz a törvényszerűségekhez és módszerekhez kell nyúlni, amelyeket az ipar alkalmazott és alkalmaz saját fejlődése érdekében. A közös cél és közös tárgy a biztosítéka annak, hogy az ipari vízgazdálkodási rendszertervezés alapjait minél hamarabb lerakjuk és mindennapi életünk szolgálatába állítsuk.