Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

1-2. szám - Kelemen László: Ipartelepek vízgazdálkodási rendszer-tervezése

36 Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. Kelemen L.: Ipartelepek vízgazdálkodási rendszer-tervezése elő a kihasználatlan kapacitások, a túlköltségelések, és esetleg a káros biztonságok. Pl. egy technológiai berendezésnél ha túlzottan nagyméretű hűtőjáratokat alakítanak ki, ezeken a járatokon keresztül olvan nagv mennyiségű víz folyhat el szabályozás hiányában, hogy az ellátó rendszer szállításában aránytalanság keletkezik és a rendszer más fogyasztóinál nyomáshiány, ill. vízhiány lép fel. A túlméretezett járatokban holtterek és a kis vízsebességek miatt lerakódások keletkeznek, ezáltal a nagyobb vízmennyiség esetleg kisebb hatásfokot biztosít. Az eddigiek alapján is beláthatjuk, hogy az adatszolgáltatás nyers számai nem nyújtanak elegendő támpontot a helyes, gazdaságos tervezéshez, ha azoknak a leírt számoknak a leírója és értelmezője nem azonos módon értékeli azokat. Az üzemi vízgazdálkodást tervező, a technológiai adatszolgáltatásban kapott vízigényadatokat a berendezések bizonyos mértékű ismerete alapján képes helyesen értékelni. Ez azonban ritkán áll fenn. Igen nagy segítséget jelentene tehát a vizes tervezőnek, ha munkájukat jé) víz normák, normatívák, mint összehasonlítási alapok elősegítenék. A statisztikai módszerekkel, adminisztratív alapon összeállított víznormáknak semmi értelme sincs és ilyet kiadni felesleges, sőt káros lehet mérlegelés nélküli használatuk. Azonos terméket előállító technológiai folyamatok között ma már olyan nagy eltérések vannak, különösen energiaigények terén, hogy azokból számtani, vagy más közepet számolni nem szabad. Ezért helvesebb lenne ha központi intézménynél, mintegy dokumentációs központban gyűjtenék össze a vízigényekre vonatkozó adatokat, de azokat értelemszerűen rendszerezve tárolnák. Az így összegyűjtött adatok, nemcsak a víz mennyiségére és milyenségére adnának utalást, hanem pár szóval a hozzá tartozó technológia leírását is adnák. Egy ilyen központi adattár, előtanulmányoknál és összehasonlításoknál már igen kedvezően felhasználható lenne. Jelentőségét még fokozza, hogy irodalomban sem találhatók általában egyértelmű adatok: pl. megadnak bizonyos technológiához tartozó vízigényt, de nem határozzák meg ])ontosan a technológiai folyamat határait. Sokszor megadnak egy tonna nyersvasra vetített vízhasználatot, de az így megadott értékek mégsem hasonlíthatók össze, mert az egyik adatszolgáltatás a kohóhoz kapcsolódó gáztisztítói folyamatot is magába foglalja, a másik a nagyolvasztó levegő ellátását biztosító fúvótelep vízigényével is számol stb. Az adatok értelmezése nemcsak a tervezésnél, hanem a későbbi üzemeltetésnél is problémákat okoz. Ezért szükségesek a tervezési feltételek- egyértemű rögzítése és az üzemeltető részérőlatervek, műszaki leírások részletes ismerete. A vízgazdálkodási adatok, számértékek, megfelelő értelmezése hatósági előírások esetén is szükséges Pl. a meglevő vízminőségi rendeletek előírják többek között, hogy az élő vízfolyásokba vezetett szennyvizek megengedett szennyezőanyag koncentrációja mennyi lehet. Az elfolyó vizek hígításával viszont a szennykoncentrációt a határértéken belül lehet tartani, azonban ez gyakorlatilag semmit nem változtat az élő vízfolyás szenvnvezésén, különösen ha a hígító vizet abból vettük ki. A vízhiány a vízellátással foglalkozó szakembereket mindinkább a korszerű vízgazdálkodás bevezetésére kényszeríti. Ezt a problémát azonban még nem érzékelik a technológiai berendezések tervezői. Az egyik a még éppen felhasználható, rossz minőségű vizek hasznosítására törekszik, a másik viszont a könnyebb karbantartás, a nagyobb üzembiztonság érdekében, a lehető legjobb minőségű vizet igényli. A két szélsőséges álláspont egyeztetése viszont vagy a technológus tervezőkkel történő legszorosabb kapcsolat kiépítésével, vagy a gazdálkodásba bevont berendezések és technológiák részletes megismerésével lehetséges. Enélkül reális tervezési és üzemelési adatok nem határozhatók meg. Éppen ezért Kelemen László előadásában kihangsúlyozott üzemi vízgazdálkodási alapadatok gondos felülvizsgálatának igen nagy gyakorlati jelentőséget tulajdonítok. Katona Emil:* Az üzemi vízgazdálkodási rendszer és a térségi vízgazdálkodás kölcsönhatásai Az utóbbi években Magyarország egyes iparosodott területein vízgazdálkodási vonatkozásban olyan helyzet keletkezett, amely népgazdasági szinten már problémákat okoz a következő ötéves terv időszakában. Jellemző példaként említhetem Leninváros térségét és a Sajó-Bódva vízgyűjtő területét, ahol az iparfejlesztéssel járó frissvízigénynövekedés a térség vízkészletéinek növelését és fokozott védelmét teszi szükségessé. Az ilyen területen a vízgazdálkodás termelő ágazatai, valamint az üzemi vízgazdálkodási rendszerek és a térségek között sokoldalú kapcsolatokat figyelhetünk meg. Ezek a kapcsolatok a következő fő formákban jutnak kifejezésre. * Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság, Miskolc 1. Termelő ágazatok közötti kapcsolatok, amelyek a vízgazdálkodási ágazat közvetítésével érvényesülnek, pl. ipar-mezőgazdaság. 2. Az üzemi vízgazdálkodási rendszer függvénye a térségi vízgazdálkodási rendszernek, s ennek kialakításánál fontos tényező a műszaki paramétereken túlmenően az ,,optimális fejlesztési időtávlat" figyelembevétele, amelynek meghatározása újszerű közgazdasági feladat. 3. A térségi vízgazdálkodási rendszer legfontosabb elemei — a „gazdaságosan hasznosítható vízkészletek" és a „mértékadó vízkészletek" — a térség és az üzemi vízgazdálkodási rendszerek függvényei.