Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

8. szám - Károlyi Cs.–Kertai I.: A Zagyva felső szakaszának vízrendezése

Károlyi Cs.—Kertai /..- A Zagyva felső szakaszának vízrendezése Hidrológiai Közlöny 1972. 8. sz. 341 A 195k III. Qrnsm-mnfyy 1953.1. l/W A 10%-os valószínűségű fiktiv II v\ / árhullám Pasztánál i 1939.111. J \w yjl \ \\ //lvi0%*22fi*10

e[m

Jk J/l s. mm. \ «C 1 1 1

—^ U W 72 96 120 M T[óra] 3. ábra. A mértékadó árhullámkép Pásztónál Puc. 3. Kapmuna pacnérriHOÜ naeodoinoü eojiHbi y ce/ia nacmo Abb. 3. Massgebendes Hochwasserwellenbild bei Pásztó a statisztikai alapon számított 2%-os, illetve 10%-os valószínűségű elméleti értékű árhullámtömeggel egyezőket, egymásra rajzoltuk. Ezek jellege alapján már meg tudtuk szerkeszteni a szelvényben mértékadó 2 és 10%-os valószínűségű fiktív árhullámok képeit. Aa így kapott 10%-os valószínűségű fiktív árhullám a 3. ábrán látható. A továbbiakban ezen árhullámképeket mint a vízgyűjtőterületre jellemző árhullámfüggvényeket Q=f (t?) vettük alapul. F index arra utal, hogy t szélső értéke, a vízgyűjtőterület nagyságának függvényében változó. A F-vízmennyiség és t árhullámidőtartam függvényében kétszeres koordinátatranszformációval leképezhetők a különböző nagyságú vízgyűjtőterületek árhullámképei. Megjegyezzük, hogy a csúcsvízhozamokra készített eloszlásfüggvények, különböző valószínűségű vízhozamai, illetve az árhullám-tömegek eloszlásfüggvényéből meghatározott azonos valószínűségű maximális vízhozamok nem egyeznek meg, ez utóbbiak nagyobbak. Az eltérés nyilvánvalóan abból adódik, hogy a kétféle eloszlás mintaelemei nem azonosak. A fenti megállapításból az a következtetés vonható le, hogy a vízmennyiségekkel történő számítás a vízrendezés biztonságát szolgálja. 5. A tározórendszer hatásának vizsgálata. A rendszer méretezése A Zagyva Jobbágyi feletti vízrendezés jellegű szakaszán 10%-os valószínűségű, a Hatvan — Jobbágyi árvízvédelmi szakaszon pedig 2%-os valószínűségű vízmennyiségre végeztük el a rendszer méretezését. A továbbiakban a számszerű részletezést mellőzve, általánosságban ismertetjük az alkalmazott módszert, majd a végeredményeket közöljük. Valamely szakasz méretezés alapjául szolgáló vízmennyiségét mértékadó vízmennyiségnek fogjuk nevezni, jele V

m. 5.1. A méretezés elvi ismertetése 5.11. Első közelítésben meghatározzuk a meder vízszállítóképességét (Q), a mértékadó árhullámképből egyenessel levágjuk a Q érték feletti árhullámcsúcsot, így a fennmaradó részt a meder el tudja vezetni (4. ábra). A levágott csúcs a szükséges tározandó térfogatot adja (V

x, m

3). Ez az egyszerűsített eljárás azonban pontatlan eredményt ad az árhullám egyenessel történő levágása miatt. A tapasztalat ugyanis az, ha különböző helyeken tározunk V

x m

3-t, akkor ez az árhullámból nem V

x-et vág le. Az árhullám egyenessel történő levágását cáfolják továbbá azon megfigyelések, amelyek szerint több tározó árhullámcsökkentő hatása egy adott szelvényben úgy jelentkezik, mint a szelvényben működő egyetlen, de nem ugyanakkora tározóé. Az eljárás döntő hiányossága, hogy csak a vizsgálati szelvényre ad eredményt, ugyanakkora a felette, illetve alatta levő szelvényekben a meder vízszállító képessége kisebb, vagy esetleg nagyobb lehet, mint az szükséges lenne. 5.12. Ezért az így számított F^-et csak mint első közelítést fogadjuk el, majd F

x-hez nagyságrendben közelálló vízmennyiségekre keresünk optimális számú és elhelyezkedésű, gazdaságosan megvalósítható rendszert részleteiben is vizsgálva az árhullámok lefutását. Alternatív megoldások kidolgozásával így olyan változathoz juthatunk, amely figyelembe véve a meder vízszállítóképességének változását a folyószakasz mentén, a szükséges mértékben módosítja az árhullámokat. Ennek az eljárásnak előnye, hogy a rendszer hatása a vizsgált folyószakaszon nagyjából egyenletesenérvényesül, illetve a kisebb egyenlőtlenségek kiküszöbölése kismértékű mederrendezéssel elérhető. Ebből következik, hogy a leggazdaságosabb rendszerhez is ezen az úton jutunk. A tározórendszer méretezését és a rendszer hatásának vizsgálatát a Zagyva Hatvan feletti szakaszára ezen második módszer alapján végeztük el. "Q [m

3/s

;] A mértékadó árhullám W//X 14 a torozandé vízmennyiség # - \ asOmfs r- — t 1 —

1— T—— r — 4. ábra. A tározandó vízmennyiség v

x közelítő me ghatározása Puc. 4. npu6/tu3icenHoe onpeöe/tenue xpamiMoeo KOAuiecmea eoöbi Abb. 4. Annähernde Bestimmung der zu speichernden Wassermenge