Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
8. szám - Dr. Zsirai K.: Hévíz klimájának és hidroszférájának hatásáról
321 Hidrológiai Közlöny 1972. 4—5. sz. Hévíz klímájának és hidroszférájának hatásáról Dr. Z S I RAI KÁLMÁNFöldünk környezete szoros kölcsönhatásban van az élő világgal. Létfeltételeit biztosítja, illetve gátolja. A külvilágot a légkör, a víz és a talaj képezi. Az úgynevezett „bioszférát", azonban ezeknek csak egy része alkotja. A mintegy ezer kilométeres légrétegnek csak az alsó húsz kilométeres szakasza tartozik a bioszférához; a külvilág ama részéhez, amely közvetlen hat reánk. A tudomány és technika forradalmasítása naprólnapra emeli civilizáltságunk fokát. Ám ugyanakkor veszélyezteti is az ember életkörülményeit. Mindig több és több olyan mellékterméket juttat környezetünkbe (por, gáz, sugárzás stb.), amelyek szennyezik bioszféránkat. Az emberiségnek egyetemes feladata, hogy harcoljon ez ellen. Az ártalmak felszámolása nem egyszerű dolog. Helyes tehát, ha az adaequat védekezésre való törekvés mellett kihasználunk minden olyan természet adta lehetőséget is, amellyel legalább a szervezetünket ért reverzibilis káros hatásokat fel tudjuk számolni. Ilyen természet adta helyek a gyógyüdülők, gyógyklímák és gyógyvizek, ahol a talaj, a víz és a légkör kölcsönhatásából kialakult környezet s az általuk meghatározott klíma tényezők gyógyítókig, regenerálólag hathatnak. Különösen értékesek azok a helyek, ahol egyben gyógyvíz is van s ígv az üdülés hatását fürdőkkel fokozhatjuk, llven hely többek között Hévíz is, ezért vizsgáltuk Hévíz klímájának hatását vegetatív idegrendszerünkre. A vegetatív idegrendszer tónusa nem statikai állapot folyománya, hanem a sympatikus és parasympatikus rendszer dinamikájának kifejezője. A vegetatív idegrendszer külvilági ingerekre megfelelő módon reagál, azok károsító hatását igyekszik védeni. A vegetatív tónus ritmusos napi, évi ingadozása fiziológiás jelenség. Birkmayer és Winkler [1] hangsúlyozzák szerepét a fiziológiai ritmus szabályozásában . A vegetatív idegrendszer és az agykéreg közötti összefüggések ismerete nem új. De ezen összefüggések szélesebb körű feltárása a pavlovi nervizmus talaján indult meg (Bikow — Helényi), Istamanova [2] szerint a kéreg folyamatok dinamikájának zavara következtében megbomlik az agykéregnek a kéreg alatti felső vegetatív központokat koordináló hatása; a vegetatív funkciók disszociációja jön létre. (Veg. distonia). Ha ez tartóssá válik, a vegetatív idegrendszer nem tud gyorsan és adaequat módon válaszolni a külső és belső környezeti hatásokra. Ilyen ártalom lehet a mindennapos utcai zaj is, amely ugyan nem mindig okoz szervi elváltozást, de az idegrendszert fokozatosan igénybe veszi. Hatására emelkedik a vérnyomás, szaporább lesz az érverés a légzés. Romlik az emésztőszervek szekréciós tevékenysége. Fáradtság, ingerlékenység, figyelmetlenség jelentkezik. A szellemi folyamatok gyengülnek; késnek a psvchés reakciók, általános idegesség alakul ki [1]. A szerves és szervetlen por, mint pl. ászén, liszt, homok, üveg stb. a nyálkahártyák izgató hatása révén nem csak helyi elválto* Állami Gyógyfürdőkórház, Hévíz. zásokat okoz, hanem ugyanakkor az afferens pályákon át a vegetatív központok izgalma is fellép, melynek reaktív hatása átterjed a vegetatív idegrendszerünkre. Mennyivel inkább igénybe veszik vegetatív idegrendszerünket az ezeknél jóval nagyobb ártalmak mint pl. az ipari zaj, kémiai anyagok (DDT, CO)! Magyar viszonylatban Bélák [3, 4] már a harmincas-negyvenes években foglalkozott — gyermekeknél— az üdülésnek (nyaralásnak) a pulzusszámra, légzésre és az anyagcserére történő hatásával. Jelenleg a PÖTE Közegészségtani Intézete végez hasonló vizsgálatokat. Ma már felnőttek, dolgozók is részesülnek szervezetten üdülésben. Ilyen üdülő csoportokon folytattunk mi is vizsgálatokat a vegetatív tónus változására vonatkozóan. 350 városról jött és ipari üzemekben dolgozó égvén adatai képezik jelen beszámolónk tárgyát. A vegetatív idegrendszer állapotát objektív módszerrel határoztuk meg. Erre a célra a kellő kritikával jól alkalmazható Kérdő-féle [5] indexet (V.l.) használtuk: V. I. (1—d/p) • 100, ahol ,,d" a diasztolés nyomást, a ,,p" a pulzusszámot jelenti. A méréseket nyugalmi állapotban végeztük naponta; reggel (Ii), fürdő után egy órán belül (F), délután (D) és este (E). A vegetatív állapot változását mérési adataink alapján az alábbiak szerint írhatjuk le. Nagy egyéni különbségek mellett is az állapítható meg, hogv a fürdések után a tónus jelentősen változik. Néha átcsap az ellenkező fázisba is, de végeredményben az egyensúlyra törekvés dominál. Ez észlelhető egyik napról a másikra is, ami az I. ábrán látható. + Symp.f. Imp Imp - Parasymp.f. 1. ábra. A vegetatív állapul változása li: reggel fürdés előtt, F: fürdés után, T): délután, F: este Abb. 1. Änderung des vegetatíven Zastandes H: morgens vor dem Iliid; F: nach dem Bad; I): nachmittags; E: abends
