Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

6. szám - Egyesületi és Műszaki hírek - Könyvismertetés

Dr. V. Nagy I.: A Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet Hidrológiai Közlöny 1972. 6. sz. 227 1. az automatizálás, távjelzés, távirányítás korszerű módszereit, az újabb észlelési, mérési eljárásokat az eddigieknél nagyobb mértékben kell oktatni; 2. korszerűsítésre szorul a vízépítés-gépesítési tervezési-kivitelezési munkákra, építéstechnológiákra s vízépítési" anyagvizsgálatokra vonatkozó tananyagunk is. Figyelembe kell venni továbbá, hogy jelenleg s a jövőben hazánkban elsősorban kisműtárgyak tömeges építése várható. Az oktatásnak tehát elsősorban erre a területre kell irányulnia, míg a nagy műtárgyak oktatási igénye szakmérnöki és mérnöktovábbképzési szinten is kielégíthető; 3. a vízellátás és csatornázás, a víz- és szennyvíztechnológia ismeretanyagának oktatásában az utóbbi években jelentős fejlődés történt. Ennek ellenére az egyre növekvő népgazdasági igények a víz- és szennyvíztechnológiai módszerek, eljárások még szélesebb körű oktatását s a vonatkozó xijabb kutatási feladatok megoldását igénylik; 4. az ugyancsak színvonalas mezőgazdasági vízgazdálkodási oktatás további korszerűsítése az irányítástechnika, gépesítés, valamint a matematikai elemzések vonalán látszik szükségesnek; 5. a hidroökonómiai oktatás ismeretanyaga a gazdasági matematika, optimalizálási technika bevezetésével jelentős korszerűsítést jelent a szaktárgyakra gyakorolt hatásában is. Ezt a folyamatot azonban gyorsítani kell, mivel a közgazdasági és műszaki tudományok egységes szemlélete ma még nem érvényesül következetesen a szaktárgyak oktatásában; 6. végül, de nem utolsósorban tovább kell fejleszteni a gépi számítások módszereinek oktatását s újabb eljárásokat kell kidolgozni a tervezés és üzemeltetés gyakorlati igényeinek megfelelően. Az Építőmérnöki Kar Vízépítési Intézetének felállításával a felsorolt feladatok megoldásának szervezeti kereteit s lehetőségeit megteremtettük. A rendelkezésre álló anyagi és szellemi erők koncentrálásával, a kezdeményező készség kibontakoztatásával, a hallgatóság és az oktatók közötti kapcsolatok elmélyítésével, a felsőoktatási vezető szervek s a vízügyi ágazat támogatásával a vázolt célkitűzések elérhetők. Könyvismertetés Tápé története és néprajza. (1971), 911 old. A több, mint 800 éves Tápé község Szeged szomszédságában, a Tisza ós Maros egybefolyásánál épült. Miként települését és gazdálkodását, úgy történetét és a legújabb korig terjedő faluéletét is döntő módon befolyásolta a víz természeti tényezője. A vizek tették zárttá a technikai civilizáció minapi betöréséig társadalmát, színes népi kultúráját, sajátos hagyomány világát. Mindez — érthetően — vonzotta a költőket, írókat, művészeket és kutatókat. A Tápéról szóló hatalmas anyagot most egy 29 tagú munkaközösség foglalta össze. Nem lehet célunk, hogy az országos viszonylatban is jelentősnek számító kötet gazdag tartalmát ismertessük, hiszen ez a természeti körülményeken kívül a történet, a lakosság embertani jellemzése, a népnyelv és az irodalmi szerep keretében zömmel — kb. 600 oldalon keresztül — Tápé néprajzát vizsgálja ós közli a népi társadalom, az anyagi és szellemi kultúra számos vonatkozásában. E helyen csupán a természeti viszonyok, a víz, illetve a domborzat ós víz kölcsönhatásának szerepére hívjuk fel a figyelmet. Aíuló Mihály szakavatott geográfiai jellemzésének első mondataiból kitűnik, hogy a község alaprajza ós ezzel szoros szintézisben a növényzeti zónahatárok „elválaszthatatlan jóbarát", módjára simulnak az állandó vagy időszakos vízfolyások medervonalaihoz, a pangóvizű tócsák-tavak partjaihoz. A vizek két fő állandó ármentes alacsony szigethátat öleltek körül, amelyek a Maros-torok környéki tiszai ártér végtelenbe vesző mocsaraiból álltak ki. A szintvonalas helyszínrajz ós az eredeti növénytakarónak Bodrogközy György tollából származó leírása alapján szembeötlő e látszatra tökéletesen sík tájban a mikrodomborzat-víz-növényzet-talaj együtteséből adódó szigorú zonalitás. A községhatár maximálisan 10 méteres szintkülönbségein belül a legmagasabb emeletet a falu foglalta el. A legfelső településmentes szinten mocsári tölgyesek, az élő vízfolyások mentén tölgy-kőris-szil ligetek, majd a ritkábban vízborított helyeken a mocsárrétek uralkodtak. A sekélyvizű lapályok és az állóvizek parti zónájában a magas-sás ós a gyékény esek terjengtek, a sekélyebb állandó vízzel elárasztott szintben a hínárosok, végül a holtágakban a súlyom volt a jellegzetes növényzet. Mind e növényi asszociációk a múltban közvetlenül hatottak a lakosság életére. De, hogy a mai napig is eleven a szerepük, ahhoz elég, ha a gyékényszövés évszázados kenyérkereső foglalkozására utalunk. Ezzel szemben az ősi renden halászattal, pákászással, madarászattal, gyűjtögetéssel ós csak jóval kevésbé állattartással meg földműveléssel foglalkozó nép életéből az egykori vízivilág állati eredetű adományai mára csaknem teljesen kiszorultak. A talajtakaró kialakulásában a mikroklimatikus hatásokkal együtt a (lomborzát, víz és eredeti növényzet szintén döntő szerephez jutott, ám ha a hatásokat súlyozzuk, kimagaslik a viz szerepe. Az uralkodó öntéstalaj régebbi és fiatalabb válfajainak gazdaságilag igen fontos mész- ós humusztartalma, kötöttsége és vízgazdálkodása a vízborítások gyakoriságában, illetve — az utolsó kb. százéves időszakban -— az árvíz — és belvízmentesítés emberi tényezőiben leli magyarázatát. Elsődlegesen az árvízmentesítés hatott az újabbkori talajfejlődésre, másodlagosan azonban a mindmáig nem tökéletesen megoldott belvízmentesítés a jelenben is hatással van a talajviszonyokra. Messze vezetne, ha az eddigiekhez a Tápé életében a folyóvizek halászatra, hajózásra, révószetre és hajókészítő-javító foglalkozásokra alapot biztosító szerepét is méltatnánk, a felszíni vizeken túl a felszín alatti artézihideg- és hóvízkincset is szemügyre vennénk a lakosság múltjában, jelenében, jövőjében. Meg kell azonban állapítani, hogy a telepítő földrajzi helyi- és helyzeti energiák sorában Tápén különös fontosságú a víz. Ennek az elemnek beható vizsgálata azonban nemcsak Tápén vezérfonál, de igen sok más hazai településünk történetének és régi népélet ének — meg jövőjének! - oknyomozó kutatásában is jó eligazítóul szolgál. Dr. Ahlobolyi Nagy Miklós