Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
6. szám - Dr. V.Nagy Imre: A Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézete
226 Hidrológiai Közlöny 1972. 6. sz. Dr. V. Nagy I.: A Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet Az Intézet főfeladata a vízgazdálkodási tudományok területéhez tartozó olyan elméleti és gyakorlati ismeretanyagok oktatása, amelyek elsajátítása képessé teszi a hallgatókat a tudományosan megalapozott elméleti és gyakorlati mérnöki munkára, a szakismeretek alkalmazására s továbbfejlesztésére, a tudományág újabb eredményeinek megismerésére és felhasználására. Az Intézetnek a vízépítő szakon folyó mérnökképzés és továbbképzés teljes szakterületére kiterjedő tevékenysége révén ugyanakkor lehetőség nyílik az Építőmérnöki Kar irányításának ezen vonatkozású decentralizálására, hatékonyabbá tételére, a hallgatói nevelés és szakképzés összehangolására, az intézeti anyagi és szellemi erőforrások hatékonyabb kihasználására az oktatás és a tudományos kutatás érdekében. Az Intézetnek: a fenti feladatok ellátása érdekében gondoskodnia kell: a szakterületéhez tartozó tárgyak tantervének, programjainak, tematikájának kidolgozásáról, állandó fejlesztéséről, az oktatók továbbképzéséről, a hallgatók világnézeti, szakmai, erkölcsi neveléséről; — a vízügyi ágazat igényeinek megfelelő szakmérnök-képzési, mérnöki továbbképzési, ipari vezetőképzési feladatok ellátásáról; -— a tudományos munkaerők képzéséről (aspirantúrák és mérnöki doktori cselekmények keretében), valamint a tudományos pályára készülő hallgatók támogatásáról a tanszéki kutatási munkába való bevonás, valamint tudományos diákkörök szervezése révén; — a Vízgazdálkodási Főiskolai Karon folyó üzemmérnök-képzés támogatásáról, a kellő összhang és együttműködés biztosításáról. A vízügyi ágazat előtt álló jelentős népgazdasági érdekeket érintő feladatok megoldásában való részvétel, a gyakorlati élettel való szervezett szakmai kapcsolat, valamint az oktatási munka minőségére is visszaható tudományos fejlődés biztosítása érdekében az Intézet további feladatai között kell megemlíteni a — szervezett, koordinált kutatási együttműködés kialakítását a szakterület irányító főhatóságával, kutatási, tervezői, építési és üzemeltetési intézményekkel; kutatói iskolák kialakítását, kutatási célcsoportok szervezését egyetemi és külső szakértők bevonásával; — hazai és nemzetközi szakmai kapcsolatok s együttműködések fejlesztését; — szakmai viták és tanácskozások szervezését időszerű elméleti és műszaki fejlesztési témakörökben. A fenti, általánosságban körvonalazott feladatok maradéktalan ellátása az eddigi tapasztalatok alapján az oktatói szemlélet korszerűsítését s tartalmi továbbfejlesztését igényli. Napjainkban, a második tudományos-műszaki forradalom, a szocializmus átfogó felépítésének korszakában, a társadalom és gazdaság jövője jelentős mértékben múlik a nálunk kiképzett szakembereken. A műszaki tudományokat csak a társadalmi céllal való viszonyukban lehet művelni, a gyakorlati tevékenységet viszont a világnézeti beállítottság szabja meg. Az általunk oktatott műszaki tudományok ebből a szempontból tekintve rendkívül fontos élményt nyújtanak az ifjúságnak azzal, hogy felállítják az igazságnak, a tárgyilagosságnak egy bizonyos mércéjét; képet nyújtanak arról, hogy milyennek kell egy adott gondolati rendszernek lennie. A szaktudományi képzés és a szocialista nevelés fogalma és gyakorlata ezért nem választható el egymástól s azok egysége szabja meg az oktatással szemben támasztott követelményeket is. Jelenlegi tananyagunk a sorozatosan végrehajtott reformok után sem alkalmas minden vonatkozásában arra, hogy eleget tegyen a gondolkodás fejlesztésére, a hallgató egész személyiségének formálására vonatkozó követelményeknek. Még mindig gyakoriak az emlékezés munkájára támaszkodó, csupán ismeretet adó módszerek. Mindezek párosulnak az ismeretanyag túlméretezésével s emiatt nincs mód az általános összefüggések megkeresésére, a párhuzamok és ellentétek felállítására, a tudat fejlesztését szolgáló célkitűzések érvényesítésére. Az Intézet feladatának kell tehát tekinteni a szaktudományokra épülő jelenlegi oktatási anyag felülvizsgálatát, tartalom, mennyiség, egymásraépülés s nem utolsósorban az ismeretátadás módszertana szempontjából. Szaktudományaink korai fejlődését a leíró jelleg, a nyers szabályok s sokszor lényegtelen hipotézisek, valamint a korlátozott érvényű empirikus összefüggések megalkotására irányuló törekvés jellemezte. A vízgazdálkodásnak mint önálló, egységes népgazdasági ágazatnak kialakulásával együtt, fokozottabban kerültek előtérbe a korszerű közgazdasági, fizikai és matematikai elemzései módszerek. A determinisztikus szemléletmód mellett egyre nagyobb teret kapott valószínűségi gondolkodásmód, amely rendszerszemlélet alapján, a műszaki-gazdasági-társadalmi tényezők együttes figyelembevételével kívánja feladatait megoldani, felhasználva a számítógépek s a korszerű statisztikai eljárások lehetőségeit. A korszerű tudományos szemlélet kialakításában az Intézet tanszékei eddig is úttörő szerepet vállaltak, ezért van alap az ilyen irányú továbbfejlődésre. A hidrológiai rendszer vizsgálatok, a matematikai modellezés, a sztochasztikus folyamatok elemzése, a számítógépekkel történő tervezések bevezetése a mezőgazdasági vízgazdálkodás, vízellátás és folyami hidraulika területén, a kémiai-biológiai-hidraulikai alapfolyamatokon alapuló elemzési mód alkalmazása a vízellátás és csatornázás ismeretanyagának oktatásában stb. jelzik a Tanszékek eredményeit a szaktudományok oktatásának korszerűsítése terén. A vízgazdálkodási ágazat népgazdasági feladataiból következő gyakorlati és elméleti igényeket tekintve, az oktatás fejlesztése a következő főbb területeken látszik szükségesnek:
