Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
1-2. szám - Altnőder András–Dr. Kaszap András: Vízkészlet és vízbeszerzés Szarvason
Altnőder A.— dr. Kaszap .4.: Vízkészlet és vízbeszerzés Szarvason Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. 17 2600—2800 m felszínalatti mélységben várható a bizonytalan, de valószínűleg kristályos kőzetekből felépített medencefenék. A fiatal harmadidőszaki medencebeli üledékek fekvőjében Szarvas alatt valószínűleg eocén-korú, durvatörmelékes rétegek és maximálisan 100 m vastagságú középső miocén törmelékes kőzetek, tufa és mészkő települnek. Az eddig át nem fúrt alsó pannóniai rétegek felső határát 1900 m mélységben érték el; ezek a rétegek agyagmárgáb'ól állanak, 15—20 súlyszázalék mésztartalommal. A márgarétegek között az Alföld más területeihez képest viszonylag sok a meszes, tömött , kis porozitású homokkő. Az 1100—1200 m vastag felső pannóniai összlet finomhomokos agyag és agyagmárga, valamint homokos agyagrétegek váltakozásából áll, szürke csillámos, finomszemcséjű homokrétegekkel. Az ősziét alsó részén, az alsó pannóniai márgarétegeken vastag [10—25 m] homokkő rétegek települnek; felfelé vékonyabban és egyenlő arányban találhatók meg az agyagmárga rétegekkel. Az Sz-3 jelű szénhidrogén-kutató fúrás a város határában, 1966ban termálkúttá kiképezve, a Táncsics Tsz területén van; a kút az összlet alsó részén (1713— :1757 m között) található homokkő rétegeket csapolja meg, 460 l/p 82°-os vizet ad. A felső pannóniai rétegekre települő felső pliocén (levantei) összlet, a szakirodalom szerint, mintegy 300 m vastagságú, Szarvas térségében kb. a 400— 700 m mélységközben talált rétegcsoportot sorozták ide. Az egyszerűség kedvéért ezt a beosztást követjük az újabb, a pleisztocén rétegek vastagságát mintegy 650—700 m-re becsülő felfogással szemben, elkerülve ezzel egyszersmind a levantei és a felső pannóniai összlet átsorolásának ide nem tartozó feladatát is. A levantei rétegek jellegzetesen agyagosak, kevés csillámos, víztartó homokréteggel. A víztartók utánpótlódása igen gyenge,-ezért jelentősebb vízmennyiség ebből az összletből nem nyerhető. A víztartó rétegek lencsések, ezért viszonylag kis távolságon belül megváltozhat vastagságuk, szemnagyságuk és ezzel együtt vízadó képességük is. A rétegek vizének nyugalmi szintje a terepszint fölött van, a víz kisebb-nagyobb mennyiségű gázt tartalmaz. Az acélcsővel bélelt kutakban a levantei rétegek szabad szénsav tartalma miatt a víz vastartalma viszonylag magas, a rétegeredetű vastartalom azonban a megengedett értéken rendszerint alul marad. Az összes keménység 2—2,5 nkf. Mind a négy vízműkút ebbe a rétegcsoportba mélyült. Az 1934-ben 518,2 m-ig továbbfúrt Damjanich utcai kút akkori vízhozama 170 l/p 33°-os kifolyó víz volt. A nyugalmi szint +10 m, a kifolyás szintje +1,5 m volt. A víz vastartalma 0,14—0,25 mg/l, keménysége 2,5—3,4 nkf volt. A jelenlegi hozam 35 l/p. Az Alkotmány utcai kutat 1906-ban fúrták, 495 m mély. Akár az előző kútnál, a szűrők helye itt is ismeretlen. A nyugalmi vízszint a terep szintje fölött volt; pozitív kifolyási szintről 240, évtizedekkel később 170 l/p volt a hozam. A víz hőmérséklete 26—30 °C. A kút hozama ma 20 l/p. A Kossuth téren 1959-ben mélyült 679 m mély (I. sz.) kút szűrője 585—617 m közötti mélységben van. A nyugalmi vízszint + 7,2 m, a hozam + 0,5 inen 820 l/p volt. A víz vastartalma 0,25 mg/l, keménysége 1,6—2,0 nkf, hőmérséklete 36—40 °C. A kút jelenlegi hozama 500 l/p. A Kossuth téren 1964-ben mélyített 570 m mély (II. sz.) kút a 499—553,2 m mélységközben elhelyezett szűrőkön át kapja vizét. Az eredeti nyugalmi vízszint +4,5 m, +0,5 m-hél kifolyó vízmenynyiség 570 l/p volt. A kút jelenleg 300 l/p hozammal üzemel. Az autószerviz 1965-ben fúrt 652 m-es kútja szintén a levantei rétegek vizét csapolja meg 540— 613,6 m között elhelyezett szűrőin át. A nyugalmi vízszint +4,2 m volt, +0,5 m üzemi szinten kifolyt 580 l/p 40°-os víz. A 4,9 nkf keménységű víz vastartalma 0,85 mg/l volt. Az 1969. március 6-i kútvizsgálat eredménye szerint a nyugalmi vízszint + 3,1 m, a +0,40 m-nél kifolyó vízmennyiség 450 l/p. A víz vastartalma 0,70 mg/l. Ezekből és a város más kútjainak adataiból is kitűnik, hogy a rétegek vízkészlete korlátozott, a kezdetben megfelelő hozamú kutakban az adott kifolyási szinthez tartozó vízmennyiség csökken, majd lassan elapad. A levantei rétegekre települő negyedkori rétegeket mintegy 400 m vastagságban ismerik. Mint fentebb utaltunk rá, ennek a fiatalabb és vízföldtanilag fontos összletnek alsó határára (pleisztocén/levantei) vonatkozóan jelentős eltérések vannak a rendelkezésre álló adatok között. Az összleten belül szürke, néhol barnássárga, képlékeny agyag és homokos agyagrétegek váltakoznak szürke, csillámos, finomszemű homokrétegekkel. A homokrétegek vastagsága 10—25 m. Uralkodók az agyagos üledékek, a közéj)-, apró- és finomszemcséjű szintek csak közbetelejiülések formájában észlelhetők. A ho^, mokrétegek a rétegösszlet alsó 300 méterében (100—400 m' felszínalatti mélységközben) 15% a felső 100 méteren 23%-ban találhatók. A homokszemcsék kis mérete miatt a víz utánpótlódása korlátozott, a fúrt kutak fajlagos hozamértékei 10—30 l/p. m, a víztartó rétegek mélysége szerint következő megoszlásban: Mélység [m] Fajlagos vízhozam [l/p. ml 0—150 30 150—200 15 200—250 10 250—300 25 300—400 10 A víztartó rétegek vizének nyomása a mélységgel növekszik. Szarvas 85 m tszf átlagos magasságú terepszintje alatt 100 m mélységből nyert víz nyugalmi szintje kb. 5 m-rel marad a terepszint alatt, a 250 m mélységből felszálló víz nyugalmi szintje ellenben kb. 2 m-rel, a 420 m-ről felszálló vízé pedig már kb, 6 m-rel emelkedik a terepszint fölé.
