Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
3. szám - Péczely Tibor: A Kiskörei Öntözőrendszerek kialakítása és üzemi feltételei
148 Hidrológiai Közlöny 1972. 3. sz. Pusztai P.: A Kiskörei öntözőrendszerek belvízrendezése lenségi tényező (Ke), amely a csúcsidei legnagyobb vízigény és a csúcsidei átlagos fogyasztás hányadosa. Értéke a vízzel ellátott terület nagyságától függ (5. ábra). A párolgási és szivárgási veszteséget kifejező tényező az alábbi: főcsatornában (K/Ő) és fürtcsatornákban (K/u) .... 1,05—1,05 esőztető öntözőtelepeken (K t e) . . 1,1 felületi öntöző telepeken (K t }) . . 1,2 Figyelembe véve, hogy egy magasabb rendű csatorna az alacsonyabb rendű csatornák vízveszteségét is szállít ja, ezért a számításnál összeszorzást kell alkalmazni. A művek tervezett élettartama alatt bizonyos mértékű növénykultúra változással is kell számolni, melynek figyelembevételére az 1.1-es biztonsági tényező (K n) szolgál. Egy 35 000 ha feletti jórészt esőztető öntöző telepeket kiszolgáló főcsatorna körülményszorzója, tehát a következő képpen alakul: K=Ke • Kfs • Kfu • K t e • K n= = 1,1 1,05-1,05-1, l-l, 1 = 1,47 A vízszolgáltató csatornák vízszintjét az alsó vezérlés követelményeinek megfelelően, alvízszint szabályozókkal, csatornaszakaszonként ún. bögénként egy-egy szelvényben állandósítjuk. Ez azt jelenti, hogy a vízszinttartóknál állandósított vízszintmagasságból kiindulva, a szállított vízhozamtól függően különböző üzemvízszintek alakulnak ki egy-egy bögében (6. ábra). A lehetséges felszíngörbék által fedett területet üzemvízszint tartománynak nevezzük, amelynek tágassága a vízszinttartótól távolodva növekszik a szakasz illetve a böge végéig. Q=0,0 m 3/s vízszállítás mellett kialakuló vízfelszín vízszintes, ez a szélső statikus vízszint. Az üzemvízszint tartományt alulról a szélső dinamikus vízszint határolja. Az alvízszint tartó műtárgyak szabályozási pontosságának korlátozottsága miatt a vízszintek bizonyos határok között eltérnek az elméleti értékektől. Az eltérések számértékeinek meghatározására kisminta vizsgálatok készültek. Ezek alapján a várható eltérés mértéke megállapítható volt. Megfelelő vízszintszabályozók alkalmazása esetén az eltérés értéke i 5 cm-nél nem nagyobb. Az optimális csatorna szakasz (böge) határok megállapítása bonyolult optimalizációs feladat, amelynél nagyszámú körülményt kell számításba venni. (I) (1.1) Csatorna (1.7) Vízszállítás a, I a. ffj I ű. I flrt-z 0n-t 0n (1.3) Vizsztntesés J, •/.. J, %. :„•< x. J. (10 Vlzseöesséa v,[m/s] VVn-1 vn (1.5) Fenékszélesség b, m b, bn-t Ön (W Vízmélység m,[m] mi m n-l m„ (1.7) Rézsűhajlás o 1 í, fn-l f„ (13) Csatornaszakasz (böge) / II n-1 n t Automatikus /7f ) W Közbenső átemelő & Félstabil szivattyús Mobil vízkivétel alvízszint szabályozó { ! T szivattyútelep u' I vízkivétel a balporton I ajobbparton 6. ábra. Alvizszintszabályozású öntözőcsatorna-szakasz hidraulikai hossz-szelvénye Fig. 6. Hydraulic profile of downstream controlled reach of irrigation canal 1 — Heading of profile; 1.1. — Canal: 1.2. — • Discharge; 1.3. — Surface slope; 1.4. — Flow velocity; 1.5. — Bottom width; 1.6. — Flow depth; 1.7. — Slope inclination; 1.8. — Canal reach; 2. — Graphical representation of the profile; 2.1. — Automatic tailwater regulator; 2.2. — Intermediate lifting station; 2.3. — Semi-stable pumped diversion on the left-hand bank; 2.4. — 1 Portable diversion on the right-hand bank; 3. —• Details of profile; 3.1. — Extreme stationary water level; 3.2. — Design stationary level; 3.3. — Design dynamic level; 3.4. — Extreme dynamic level; 3.5. — Extreme stationary level, Machine No. 1 switched off; 3.6. — Machine No. 2 switched on; 3.7. — Machine No. 2 switched off; 3.8. — Machine No. 2 switched on
