Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

3. szám - Péczely Tibor: A Kiskörei Öntözőrendszerek kialakítása és üzemi feltételei

Péczely T.: A kiskörei öntözőrendszerek Hidrológiai Közlöny 1972. 3. sz. 149 A csatorna szakaszolást (bögézést) befolyásoló néhány lényegesebb körülmény az alábbiakban foglalható össze: — Sűrű szakaszolás (bögézés) csökkenti az üzemvízszint tartomány magasságát, de növeli a vízszintszabályozók számát ezzel a beruházási költségeket és a vízszállítás energiaveszteségét. Viszont a rövidebb bögék esetén, a rövidebb vízszintes töltésszakaszok esetleg jobban követik a csatorna esését. — Hosszabb bögékben nagyobb, a rövidebb bögékben kisebb a tározó térfogat. Kövétkezésképpen rövidebb böge esetén a böge üzemvízszint tartománya által képvisel kisebb tározótér a napi csúcsok kiegyenlítésére alig használható. — A termelői vízkivételek igénylik a kisebb üzemvízszint ingadozást elsó'sorban a palástos vízadagolók megfelelő pontosságú működése érdekében. Nagy vízszintingadozás esetén — az ingadozás csökkentése érdekében — vízszintszabályozó beépítése válhat szükségessé. A vízszolgáltató csatornák magassági vonalvezetése az átlagos terep és a szélső dinamikus üzemvízszint egymáshoz viszonyított helyezte alapján lehet magas, közepes és mélyvezetésű. A kiskörei öntözőrendszer öntözőfürtjeiben általában a közepes vezetésű csatornák kialakítása a gyakoribb, az esőztető öntözés várható magas részaránya miatt és a minális földmunka biztosítása érdekében. A csatorna töltések koronáját a szélső szabályozási pontatlanság következtében előállható statikus vízszinttel párhuzamosan, azaz vízszintesen kell kiképezni. A szélső statikus vízszint és a töltéskorona közötti magasság különbség az ún. biztonsági méret, amely a kiépítési vízhozam függvényében változó: Kiépítési vízhozam Biztonsági méret 2 m

3/s-ig 30 cm 2— 6 m

3/s-ig 40 cm 6—10 m

3/s-ig 50 cm 10—15 m

3/s-ig fiO cm 15 m

3/s-ig 100 cm A csatornák méretezésénél a kiépítési vízhozam és az esés mellett alapvető a földcsatorna mederérdességének meghatározása. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet vizsgálatai alapján a kiskörei öntözőrendszerek fürtjeiben, az egész tenyészidőben vízalatt levő földcsatornáknál, az érdességi tényező értékét Q= 1 m

3/s-nál nagyobb vízszállítású, karbantartott öntözőcsatornáknál K—50-es, ennél kisebb csatornáknál /f=45-ös értékkel vették számításba. Ezek az értékek ugyan tartalmaznak bizonyos biztonságot, mindemellett a számított vízszállítás csak rendszeres csatorna karbantartás mellett garantálható. Átkapcsolások során általában felmerül a meglevő csatornák bővítésének szükségessége. A feladat megoldására többféle lehetőség kínálkozik, — a meglevő mellett párhuzamosan haladó új, bővített szelvényű csatorna építése, a meglevő csatorna betemetésével, a terület mezőgazdasági művelésbe való visszaállításával, (a vízszállító kapacitás vagy üzemvízszint nagymértékű változása esetén) — a meglevő csatorna helyén a csatorna kétirányú bővítése — a meglevő csatorna egyik töltésének meghagyásával, a másik töltésének a bővítés mértékével megfelelő távolságra áthelyezésével, az eredeti csatorna nyomvonalán maradva. A tervezés közben tapasztaltak alapján az első megoldás látszik célszerűbbnek, mert ezzel biztosítható az átépítés alatti zavarmentes folyamatos öntözővíz szolgáltatás. A vízszolgáltató csatornarendszer irányító műtárgyai az áramló víz energiatartalmát, mennyiségét szabályozzák ill. vezérlik. Az irányító műtárgyak az alábbiak: — fürtvízkivételek, — csatorna szakaszoló (bögéző) vízszint tartók, — termelői vízkivételek, — biztonsági művek. Az irányító műtárgyak kialakítására vonatkozó általános követelmények a következőkben foglalhatók össze: — megbízhatóan, pontosan működjenek, — automatikusan üzemeljenek — lehetővé kell tenni, az irányítóművek időjárástól független megközelítési lehetőségét. — szerkezeti kialakításuknál szem előtt kell tartani a fenntartási és javítási munkák zavartalan végrehajtásának lehetőségét a hozzáférhetőséget és az egyes elemek cserélhetőségét. A fürtvízkivételek az öntözőfürtök igény szerinti vízellátását biztosítják. Lehetnek gravitációsak és szivattyús üzeműek. Gravitációs fürtvízkivétel esetében automatikus alvízszint szabályozót kell alkalmazni. Az alvízszint szabályozó szerkezet típusának kiválasztására kisminta kísérletek és valóság méretű mintákon vizsgálatok folytak. Ezek eredményeképpen alakult ki a különböző típusú alvízszintszabályozós szerkezetek kiválasztásának módszere. A szivattyús fürtvízkivételek működését a követő vízállás vezérli, így az automatika akkor indít ja az első szivattyúegységet amikor a fogyasztás belépése miatt a szélső statikus vízszint alá süllyed a vízszint, majd további 10—15 cm-es vízszintsüllyedésre egymást követően lépnek be a további szivattyúegységek. (6. ábra) A vízszint emelkedésekor a jelenség fordítva játszódik le és az automatika a szélső statikus vízszint elérésekor kikapcsol. Ilyen üzemelési mód esetén tud csak a szivattyútelep beilleszkedni az automatikus alvízsz i ntszabálvozású rendszerekbe. A böge vízszinttartók feladata, hogy az őket követő csatornaszakaszokon (bögékben) a szabályozni kívánt vízszintet tartsák és az elfogyasztott öntöző-vizet felső bögéből pótolják. A feladat megvalósítására hidraulikus automatikával működő alvízszintszabályozó szerkezetek szolgálnak (7. ábra). A termelői vízkivételek kézi működtetésű, változó termelői vízigények szerint beállítható vízadagolók, amelyeknél a folyamatos és adott határokon belüli pontosságú vízmennyiségmérés az