Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

1-2. szám - Aujeszky Géza–Dr. Scheuer Gyula: A pécsi Tettye-forrás hidrológiai vizsgálata

14 Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. Aujeszky—dr. Scheuer: A pécsi Tettye-forrás hidrológiai, vizsgálata 10. ábra. A Tettye-forrás tényleges és számított beszivárgást százalékainak összehasonlítása Abb. 10. Vergleich der tatsächlichen und berechneten Einsickeriings-Prozente der Tettye-Quelle Fig. 10. Comparison of actual and theoretical infiltraton percentages for the Tettye spring évből 11 évben +10 % alatt maradt, négv évben azonban nagvobb volt, 1956-ban -— 26%, 1957ben — 15%,' 1967-ben +19%, 1968-ban +14% (10. ábra). Ennek ellenére ha az 1934—1969. közötti 35 évet összesítve vizsgáljuk, akkor a 35 évre számított beszivárgási százalékok átlagértéke és a 35 év tényleges beszivárgási százalékainak átlagértéke pontosan egyenlő, 36%. Vagyis a sokévi átlag viszonylatában a Kessler H. módszer igen jól megadja a beszivárgási százalék értékét. Ugyanakkor az egyes évek vonatkozásában is a 35 évből 31 évben, vagyis az évek 90%-ában az etérés nem nagyobb +10%-nál, a fennmaradó 4 évben azonban 15—25%-os eltérések is adódtak. Ennélfogva megállapíthatjuk, hogv az 1955. óta eltelt újabb évek is igazolták Kessler H. számítási módszerét a beszivárgási százalékra vonatkozóan. A néhány év esetében mutatkozó eltérés azonban a módszernek az újabb évek adatait figyelembevevő pontosítását látszik indokolni. Ehhez a jövőben részletesebb vizsgálatok végzése lenne szükséges. A módszer pontosításának igényét még jobban felveti az, ha Kessler H. módszerét nemcsak a beszivárgási százalék kiszámítására akarjuk felhasználni, hanem a vízellátó mérnököt elsősorban érdeklő forráshozam kiszámítására is. Ugyanis az évi forráshozamok tekintetében a számított és a tényleges értékek közötti eltérés 700—800 ezer m

3/évet is elérhet és az eltérés a tényleges forráshozam 50—140%-át is kiteheti. 4. Összefoglalás Pécs város vízellátása szempontjából — az egyéb vízbeszerzési lehetőségek felé történő súlyponti eltolódás ellenére — ma is figyelemre méltó és gazdaságos víznyerési lehetőséget jelent a Tettyeforrás. A forrás vizének felhasználását azonban kedvezőtlenül befolyásolja szeszélyesen változó és rendszertelennek tűnő vízszolgáltatása. A Pécsi Víz- és Csatornamű Vállalat által rendelkezésre bocsájtott 1893-ig visszanyúló — 77 év adatsorát magában foglaló — vízhozamadatok alapján azonban a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál folytatott vizsgálataink keretében sikerült néhány jellemző megállapítást tennünk a Tettye-forrás vízj árasára vonatkozóan. 77 év havi vízhozamainak vizsgálatából megállapítható, hogy 1893. óta a legnagyobb havi vízhozamot, 808 000 m

3/hónapot, 1947. márciusában mérték, a legkisebb havi vízhozamot pedig, 7 400 m

3/hónapot, 1949. szeptemberében észlelték. Bár egyes években a maximális és a minimális havi vízhozamok előfordulási időpontja rendellenességet mutat, a 77 év azonos hónapjainak havi vízhozamaiból képzett havonkénti átlagértékek már határozott éven belüli vízjárási jelleget mutatnak, mely szerint a maximális havi forráshozam április—májusban, a minimális havi forráshozam pedig az év utolsó négy hónapjában fordul elő. Ezt a megállapítást támasztja alá az eddig előfordult maximumok és minimumok éven belüli bekövetkezési időpontjainak részletes vizsgálata is, továbbá a havi forráshozamok különböző vízhozamosztálvközökbe eső gyakoriságának vizsgálata is (1., ill. 2. táblázatok). A forrás vízhozama éves viszonylatban 1893. óta az 1949. évi 181 000 m

3/év és az 1896. évi 4 200 000 m

3/év szélsőértékek között változott. A nagy és a kis vízhozamú évek sok esetben párosan mutatkoztak. Évjáratok szerinti vízjárás szempontjából megfigyelhető, hogy az l-es és 2-es évjáratokban együtt (1901, 1911, 1921, stb., ill. 1902, 1912, 1922. stb.) az eddig előfordult esetek 85%-ában közepes, illetve nagy vízhozamú évek voltak, míg a 8-as és 9-es évjáratokban együtt az eddig előfordult esetek 94%-ában alacsony, illetve közepes vízhozamú évek voltak. A vízhozamok évtizedenkénti változását elemezve pedig megállapítható, hogy az eddig eltelt évtizedek során szabályosan váltakozva egymást követték a nagyobb vízhozamú és a szárazabb évtizedek. Kessler H. módszerével a beszivárgási százalékot kiszámítva megállapítható, hogy az 1934—1969. időszakra nézve a számított beszivárgási százalékok sokéves átlagértéke pontosan megegyezik a tényleges beszivárgási százalékok sokéves átlagértékével (egyformán 36 és 36%), továbbá az egyes éveket illetően az évek 90%-ában a számítolt és a tényleges beszivárgási százalékok közötti eltérések nem haladják meg a 10%ot. Viszont a fennmaradó években az eltérés 15— 25%-ot is elér. Tehát az 1954 óta eltelt újabb évek is igazolták Kessler H. módszerének helyességét, bár