Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

1-2. szám - Aujeszky Géza–Dr. Scheuer Gyula: A pécsi Tettye-forrás hidrológiai vizsgálata

Aujeszky—dr. Scheuer: A pécsi Tettye-forrás hidrológiai vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. 13 (34%), 28 év közepes (36%) és 23 év nagy vízhozamú (30%), vagyis sikerült a határértékeket úgy megválasztanunk, hogy nagyjából egyforma számú év került a három különböző csoportba. A 3. táblázatban, évjáratok szerinti elosztásban közöljük, hogy az adatsorból melyik év (a naptári évek szerinti feldolgozás szerint) milyen típusba tartozik. Az évjáratonkénti bontás azért volt célszerű, mert így rögtön kitűnik az esetleges évjáratonkénti periodicitás. A 3. táblázatból leolvasható, hogy a különböző évjáratokban eddig más és más arányban jelentkeztek az alacsony, közepes, ill. nagy vízhozamú évek. A 0-ás évjáratokban (1900, 1910, 1920, stb.), továbbá az l-es évjáratokban (1901, 1911, 1921. stb.), a 4-es évjáratokban (1894, 1904, 1914, stb.) az 5-ös évjáratokban (1895, 1905, 1915. stb.) és a 7-es évjáratokban (1897, 1907, 1917. stb.) eléggé vegyesen fordultak elő a kis, közepes, ill. nagv vízhozamú évek. Ugyanakkor viszont a 2-es évjáratokban (1902, 1912, 1922. stb.) eddig még nem fordult elő kis vízhozamú év, és a 8-as évjáratban (1898, 1908, 1918, 1928. stb.) pedig még nem észleltek nagy vízhozamú évet. A 6-os és 9-es évjáratokban ugyan mindhárom fajta vízhozamú év előfordult, de ennek ellenére a 6-os évjáratot túlnyomórészt a nagy vízhozamok, míg a 9-es évjáratot túlnyomórészt a kis vízhozamok jellemzik. Hasonlóan a 3-as évjáratra elsősorban a közepes és alacsony vízhozamú évek a jellemzőek, hiszen nagy vízhozamú év eddig csak 1 alkalommal (1923-ban) jelentkezett. Az egyes szomszédos évjáratokat párosítva megállapítható, hogy az l-es és 2-es évjáratokban együtt eddig az előfordult esetek több mint 85%-ában közepes, illetve nagy vízhozamú évek voltak. Viszont a 3-as és 4-es évjáratokban együtt az eddig előfordult esetek több mint 80%-ában alacsony, illetve közepes vízhozamú évek voltak. De talán a legjellegzetesebb, hogy eddig a 8-as és 9-es évjáratokban együtt az összes előfordult esetek 94%-ában alacsony, illetve közepes vízhozamú évek voltak. (Nagy vízhozamú év a 8-as és 9-es évjáratok vonatkozásában eddig csupán 1 alkalommal, 1919-ben fordult elő). A nagyobb időszakot átfogó esetleges periodicitás megállapítása céljából kiszámítottuk a százalékosan kifejezett tizenkéthavi vízhozamösszegek tízéves, illetve ötéves átlagértékeit (a forrás vízjárási menetének jobban megfelelő október—szeptember hónapok közötti tizenkéthavi vízhozamösszegekből kiindulva) és a kapott értékeket a 9. ábrán grafikusan ábrázoltuk. Az egymást követő évtizedek között szabályos ingadozás figyelhető meg: a bővebb vízhozamú évtizedet szárazabb évtized követi, majd azt ismét bővebb forráshozamú évtized követi. Az ábráról leolvasható az is, hogy eddig az 1961—70. évtized volt viszonylag a legszárazabb évtized. Viszont az ábra alapján következtethetünk arra is, hogy amennyiben a megfigyelt tendencia tovább érvényesül, akkor az 1971—80-as évtized ismét bővebb forráshozamú évtized lesz és így kedvezőbben járulhat majd hozzá a Tettye-forrás Pécs város vízellátásához. Az ötéves átlagértékek vonatkozásában már nem figyelhető meg ilyen szabályos páronkénti váltakozás. Inkább két-három egymás melleti bő60 ií 50 I iO 30 10 Mi (76MI) 30,5 w 27,9 35,3 (96MI) 25,6 (76MI) 3b,9 (9 értől) 35,1 (síimltott) | g m-mo: a 5} 1 S m-m 1 8 8 S gs S2 I S3 9. ábra. A Tettye-forrás vízhozamok évtizedes állagainak alakulása Abb. 9. Gesttdlung der zehnjährigen Durchschnitte der Quellschüttungen der Tettye-Quelle Fig. 9. Trend of the decade averages of the Tettye spring yield vebb vízhozamú ötévet követ egy nagyobb mértékben száraz ötév, vagy fordítva, két-három viszonylag szárazabb ötévet követ egy vagy két fokozottan bővebb vízhozamú ötév. Az ötéves időszakok vonakozásában előfordulnak igen alacsonynak mondható (20% alatti) forráshozamok is, de viszont az ilyen vízhozamú periódusokat az eddigiekben általában két—három bő vízhozamú ötéves periódus követte. Amennyiben ez a tendencai tovább érvényesül remélhetjük, hogy az 1966—1969. közötti igen száraz periódust bővebb vízhozamú ötéves periódusok követik. 3.4 A forráshozamok és a csapadékviszonyok kapcsolata A Tettye-forrás vízhozamainak a csapadékviszonyoktól való függőségét kifejező számítási eljárást Kessler H. [6] dolgozott ki 1954-ben. Vizsgálatainál jellemző csapadékmérő állomásnak a Misina-tetőn levő állomást tekintette. Mivel a Misina tetőn csak 1934. óta van csapadékészlelés, összefüggését az 1934—1953 között mért csapadék és forráshozam adatokra támaszkodva állapította meg. Összefüggésének lényege, hogy az éves csapadékon belül kiemelt jelentőséget tulajdonít az év első négy hónapjában (január—április között) lehullott csapadéknak, de tapasztalati korrekciós tényezőkkel figyelembe vette az előző év utolsó négy hónapjában (szeptember-december között) lehullott csapadék hatását is, valamint a tárgyév hátralevő hónapjaiban lehullott csapadék hatását is. Módszerével 1934. és 1953. közötti időszakban a tényleges beszivárgási százalékot (forrásban mért évi vízmennyiség százalékos viszonya a vízgyűjtőterületre lehullott évi csapadékmennyiséghez) sikerült számítással il0%-os eltérésen belül megközelítenie. Az azóta eltelt 15 évre (1955—1969) — ugyancsak a Misina tetőn mért csapadékadatok alapján — kiszámítottuk Kessler H. módszerével a beszivárgási százalékot és összehasonlítottuk a számított értékeket a forráshozamok alapján meghatározható tényleges beszivárgási százalékokkal. A beszivárgási százalékban mutatkozó eltérés a 15