Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
2. szám - Dávid Sándorné–Bogárdi János: Az 1970. évi tiszai árvíz szegedi tetőzésének hidrológiai körülményei
68 Hidrológiai Közlöny 1971. á. sz. Dávid S.-né—dr. Bogárdi J.; Az 1970. évi tiszai árvíz Krdességi (ellenállási) TaÓAUtfa 2. ConocmaeAemie Koatfitpuifuenmoe Tabelle 2. Vergleichunrj der Dátum I'oiseuille Ba/.in Manning—Strickler—Lindquist Agroszkin 87 0,01778-10" 4 C = 1 C=11 6'= I 7,72(A' + log /,') 1 + 0,0337( + 0,00022\tlH — \ fK 1 C=11 6'= I 7,72(A' + log /,') [m 2/s] V n 1 n K V. 29. 1,120- 10" 1 1 3,0 0,03079 27,18 1,2021 V. 30. 1,140-10" 2,5(5 0,03084 32,45 1.0805 V. 31. 1,1 OS - 10~ 1 1 2,15 0,02852 35,07 1,8975 VT. 1. 1,100 • 106 2,37 0,02894 34,55 1,8505 VI. 2. 1,09!)- 10" 3,37 0,03533 28,30 1,3515 VI. 3. 1,114-10" 3,88 0,03820 26,13 1,1700 VI. -1. 1,1 29-106 3,19 0,03444 29,03 1,4117 VI. 5. 1,129 -10" 2,78 0,03210 31,08 1,5774 a 2,15- 3,88 közötti tartományba esnek. Ez az értéktartomány lefedi Kasanskaja táblázatának az ideális hidraulikai körülményektől (egészséges mederfenék, kedvező vízjárás, y= 2,00) a kedvezőtlen folyami helyzetig (részben benőtt, köves meder, rendetlen sodorvonal, viszonylag kiképzett hullámtér, rendes növényzettel, y=3,75)[2]. Vagyis egyértelmű y tényezőt nem állapíthatunk meg. Ugyanebben a táblázatban a Giingu i llet — Kutter képletbeli l/m-nek a 30 — 20-ig terjedő intervallum felel meg a fentebbi Bazin-szakasznak. A 2. táblázatot megnézve számított értékeink jóval kívül esnek ezen, 73,3 — 46,3 között találhatók. Külön pikantériája ennek az eltérésnek, hogy Kasanskaja táblázata az l/n = 40 értékhez a nagyon kedvező hidraulikai tulajdonságú vízfolyásokat sorolja. A Manning —Strickler—Lindquist képletből 1 jn értékére 26,13—35,07 között helyezkednek el adataink. Ezek az adatok a kedvezőtlen hidraulikai viszonyoknak felelnek meg. Agroszkin képletének alkalmazásakor nyert K értékek az 1,1760—1,8075 közötti tartományba esnek. Ez az intervallum is a kedvező mederállapotú folvóktól a rossz hidraulikai körülményekig terjed. Golebrook és While képletéből meghatározható f érdességi tényező értéke, a 0,186 m-től 0,962 m-ig terjed. Ennél a képletnél rendkívül széles skálán helyezkednek el az adatok. Ugyanezt láthatjuk dr. Szesztay Károly tanulmányában is [3]. A Golebrook— While, valamint a Ganguillet—Kutter képlet is nagyon egymástól különböző értékeket adott. Ez magyarázható részben azzal is, hogy ezekben az összefüggésekben az esés is szerepel. Argyropoulos újabb keletű képletének K s tényezője tulajdonképpen a Manning-formula szol- gáltatta eredményekkel vetendő össze, lévén ez az összefüggés a Manning-féle C tényező képletének egy módosított formája [4]. A Darcy—Weissbach képletnek nyíltfelszínű vízfolyásokra való alkalmazásakor kapott értékeket szintén a 2. táblázatban közöljük. Chézy képletének C tényezője alluviális vízfolyásokra és így a Tiszára is rosszul értelmezhető. Elegendő, ha csak arra gondolunk, hogy nincs figyelembe véve az alak hatás, nem is szólva a hordalékszállítás sebességet és sebességeloszlást befolyásoló hatásáról. Célszerű tehát, ha a mérési eredményeinkből meghatározott Vk középsebességet egy speciálisan alluviális vízfolyásokra érvényes középsebességképletbe helyettesítve, visszafelé meghatározzuk a mért értékeinkhez tartozó, s az adott képlet által figyelembe vett független paraméterek értékét. Erre a feladatra alkalmas a Liu—Hwang képlet [6]. v k=C a.R*-I» A képletben li a hidraulikus sugár, / az esés, C a a sebességi tényező, mely a fenékanyag átlagos átmérőjének és a fenék sima, vagy dfínés voltának függvénye, akárcsak az x és y kitevők. A Tisza dűnés fenekű folyónak tekinthető. Az átlagos szemátmérő értékét próbálgatással vehetjük fel. A dátl közelítő értéke 0,3 mm-re lehető [7], A többszöri iterálással meghatározott d,íu értékeket, s a Liu—Hwang képlet adta v^ értékeket a 3. táblázatban közöljük. A táblázatban szereplő átlagos fenékanyag átmérőről a következő megállapítások tehetők: a május 29-i helyzetben a d,m = 0,3 mm értékkel meghatározott szinte összevág a QjF adta értékkel. Az ezt követő időben a Maros döntő hatása miatt a mederanyag megdurvul, nyilvánvaló, hogy a Maros árhullámcsúcsának bezúdulása annak durvább hordalékát is fokozottabban behozza a Tisza medrébe. A további napoknál tulajdonképpen csak a 3-i rfa/r'iál van ellentmondás, ez is csak látszólagos azonban, mert bár az esés növekedésével (7 = 8,8 cm/km) a í/««-nak növekednie kell, az alacsonyan maradó dm jelzi számunkra, hogy a felsőtiszai árhullám a Tisza saját finomabb szemű hordalékának túlsúlyba jutásával valóban az előre jelzett időre érkezett meg.
