Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

2. szám - Dávid Sándorné–Bogárdi János: Az 1970. évi tiszai árvíz szegedi tetőzésének hidrológiai körülményei

Dávid S.-né—dr. Bogárdi J.: Az 1970. éyi tiszai árvíz Hidrológiai Közlöny 1971. 2. sz. 67 Az esések időbeni változásának elemzése Vízszíneséseket május 29-én és 30-án, valamint június 2-án, 3-án, 4-én és 5-én mértünk. Mérési eredményeink időbeli változását ábrázolva, s figyelembe véve a szegedi eséseket befolyásoló vízállások észlelt értékeit (4. ábra), az alábbi megállapításokat telietjük. Az esésgörbe első ábrázolt lokális szélső érték helyéig (V. 31. és VI. 1. közöttig) az esésértékek csökkennek, vagyis a duzzasztott vízre ráfutó árhullám esetével állunk szemben. Erre a duzzasztott vízre két árhullám is szállítja a vizet: a felső tiszai és a második marosi. A Szeged és Tiszatorok közötti szakasz tározódási viszonyait még nem befolyásolja a Duna Újvidéknél már mérhető lassú apadása. (Tiszatorok még áradást jelez.) 3l-e és 1. között tetőzött Makónál a 29-én indult második marosi árhullám, s ennek hatására a Tisza a szegedi mércénél 1.-ről 2.-ra virradóra tetőzött 9(51 cm-es vízállással (4. ábra). Mi magyarázza azt, hogy az eséstetőzést (esésminimum) és vízállástetőzést követően egy „szabálytalan" esésmaximum alakulhatott ki VI. 2. és 3. között? (4. ábra). Ennek magyarázatát abban kell keresnünk, hogy a Duna konstans apadásának hatására Tiszatoroknál is megindult az apadás, és ennek bizonyos leszívó hatására alakulhatott ki a rendellenes eséscsúcs. Nyilvánvaló, hogy a Tiszán felülről érkező árhullám, melynek eséstetőzése körülbelül június 3-ra tehető, ha újabb vízállástetőzést nem is eredményezett Szegeden, a szegedi szelvényre vonatkozó apadáscsökkentő hatásával szintén hozzájárult e jelenség kialakulásához. A felsőtiszai árhullám csúcsa Szegedet elhagyva kétféleképpen is jelentős hatással volt a 3-a és 4-e közötti jelentékeny eséscsökkenésre: egyrészt közvetlenül Szeged alatt lévén, lokálisan csökkentette a tiszatorki apadással együttjáró kiiirülési folyamatot, másrészt ennek visszaduzzasztó hatása egy amúgy is kisebb eséssel érkező apadó ággal szemben érvényesült. A Maros Makónál ez idő alatt gyorsabb ütemben apadt, amivel vízszállításának csökkenése is együtt járt. (2-ról 4-re vízhozama mintegy 30%kal lett kevesebb.) Ami pedig azt jelenti, hogy az adott helyzetben a Maros a Tisza vízhozamát nem tudta számottevően növelni. A továbbiakban azonban a vízfelszín esése ismét növekvő tendenciát mutat. A felsőtiszai árhullám szinte teljesen ellapult a Szeged alatti szakaszon. Zentánál még érzékelhető ugyan a laposabban induló apadó ágban (4. ábra), de a Tiszatorok apadási intenzitását már nem tudta befolyásolni. ígv a szegedi tetőzést közvetlenül követő leszívási hatás ismét elsődlegessé vált, s 5-ét követően, ha nem is a 3-át megelőző mértékben, de az esések ismét nőnek. (Ezt igazolja a VITUK1 június 6-i vízhozammérésének eredménye: 904 cm-es vízállásnál 3553 m

3/s, ami nagyobb, mint az 5-én a Vízgazdálkodási Tanszék mérőcsoportja által 91 (i cm-nél mért 3408 m

3/s vízhozam.) J [cm/Hm] 9,0 8,0 7,0 6,0 5,0• *,0 Vízfelszín esésének változása Szegednél s K \ \ / y \ f Eséstetmés: J° 5 cm/km 1 1 r m v.30 v.31 vt.i víz. m. m. v/.5 [nap] Vízállás [cm] ] viMstetöiés: H

=9Scm Tisza-Szeged V.2S. V.30. V.31. VU. VIA VI. 5 [nap] 900870860850Vizállás k[cm] 550 530 510 W mw vízállás 760 750 1W 730 720 —*— -Zenfa N Tisza -Zenfa 7 \ N. \ N. N. N. 29. 10. V.31. W 1. VI 2. VI 3. VIA 5. [nap] Maros-Makó [cm] V.29. V.30. V.31. V/1. VII. V/.3. VU. VI5 [nap] I Tiszai lorok lorok lorok lorok V.29. V.30. V.31. VI1. VU Vt.3. VIA VI.5. [nap] Ouna-Újvidék V.29. V.30. V.31. VL1. V12. V/.3. VIA. Vl.í. [nap] I. ábra. Az esések és a figyelembe vett vízállások idősora Pnc. -4. Psid nademiü u e.mnibix e ynem eopiuottmoe eodbi Abb. I. Spiegelgefalle and die Zeitreihe der beriicksichten \Vasserstünde Az érdességi viszonyok vizsgálata A vízhozamméréssel egyidőben végzett keresztszelvény felvétel és esésmérések lehetővé tették, hogy a Chezy-képlet C sebességi tényezőjét az egyes napokra meghatározzuk. így C tényező ismeretében a rávonatkozó seregnyi tapasztalati képletből kiválasztva a leggyakrabban használtakat, illetve a szakirodalom által leginkább ajánlottakat [2, 3, 41 ezekből a meder érdességét, ellenállását jellemző tényezők értékei meghatározhatók. A vizsgálatainknál használt képleteket és eredményeinket a 2. táblázat tartalmazza. Vegyük sorra az egyes képletek adta eredményeket : Bazin képletének y tényezőjére nyert értékek