Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
12. szám - Dr. Kecskés Sándor: A mérnöki létesítmények építésével kapcsolatos éghajlati problémák
576 Hidrológiai Közlöny 1971. 12. sz. Dr. Kecskés S.: A mérnöki létesítmények építése 2. ábra. A besugárzás nyári ön-szegének területi eloszlása ÍVŰI— 193(1 Az ábrák integrál görbéinek segítségével az egyes időszakokra eső százalékos sugárzási összeg leolvasható. A besugárzott energiából a felszín visszaver kb. 18%-ot, így az országban ezzel az értékkel csökken a sugárzás nagysága. A 2. ábra a nyári félév besugárzásának területi eloszlását mutatja. A téli félévre kb. 25—28 k cal/ cm 2/év érték esik. a területi eloszlást nem szükséges bemutatni. A 80—90 k cal/cm 2/év besugárzásból a felszín kisugárzása révén 40—-50 k cal/ cm'/év eltávozik. A felszín megmaradó sugárzási mérlege országunkban 35—45 k cal/cm 2/év-nek adódik. A besugárzás évszakok szerinti eloszlása: 45% nyáron 40 — tavasszal 25 — ősszel 15 — télen 30% 20% 10% V fagy hatása Az építés és karbantartás területén a fagyos időszaknak kettős hatása van. Az egyik pl. a korszerű hézagnélküli vágányban jelentkező húzó feszültség hatására fellépő sín és varratszakadás, a másik az, hogy a fagyos időben a munka végzése — a legsűrgősebb-halaszthatatlan eseteket kivéve szünetel. A kedvező hatás az, hogy az ágyazati ellenállás nagyobb lesz, amely ilyenkor emeli a vasúti pálya állékonyságát. Az utolsó tavaszi fagyos napok az elszennyezett ágyazat miatt kedvezőtlenek. Az általános meteorológia által meghatározott értékek a termelés egyéb területén jelentősek. Az utolsó tavaszi fagyos napok elhúzódhatnak. A vasúti pályán a munkát ettől el lehet kezdeni. Az általános fagy elmúltával, ha az ágyazat kienged és megszikkadt, lehet dolgozni, amíg az utolsó íagyos napok egy rövid időre ismét nem akadályozzák a munkát. A meteorológiai adatokra támaszkodva az ország területét három főbb körzetre osztjuk, (északi, középső, déli). A fagyos napok jelentkezésében nagyobb különbségek vannak, amelyek az építési erők átcsoportosításának lehetőségét megengedve a munkákhoz megfelelőek. KÍO. A sugárzással együtt járó napsütés lehetséges és tényleges időtartama befolyásolja az előzőeket. A lehetséges és tényleges napsütés napi menete szerint a naponkénti eltérés 4,5 — 6,5 óra között változik (Bacsó) (5. ábra.) Július, augusztus, szeptember és október hónapokban a tényleges napsütés jobban megközelíti a lehetségest, mint az év első tavaszi hónapjaiban. Ez. a jelenség természetszerűen a sínhőmérsékletnél is érezteti hatását, amennyiben az őszi hónapokban nagyobb sínhőmérsékletek fordulnak elő, mint a tavaszi hónapokban. A léghőmérséklet napi középértékeinek változása is összefügg a sugárzási maximummal (Bacsó) (3. ábra). A sokévi havi középérték maximális átlaga júliusban van. A decemberi minimális sugárzással szemben a téli léghőmérséklet középérték átlagának minimuma januárra tolódik át. Az év második felében a léghőmérséklet középértékének fajlagos csökkenése gyorsabb, mint az első félévi növekedés. Fontos még többek között a léghőmérséklet napi középértékének gyakorisági eloszlása, és a hőtakarónak, mint sugárzást visszaverő elemnek az időbeni léte és vastagsága is. V7f t m0-30. és után ca iv.10-20. Z2 m&etmtés 5-10KÖ7Ötr 3. ábra. Az utolsó tavaszi jagg területi eloszlása 1901-1950 A 3. ábra szerint az utolsó tavaszi fagyos napok délen IV. 1 — 10, középen IV. 10—20, és északon IV. 20—30 között végződnek. Észak és dél között az adatok szerint három- négy hét különbség van, ami kedvező jelenség. A munkagépek üzemeltetése, kapacitáskihasználása országos szinten kedvezőbben szervezhető. Az első őszi fagyos nap éppen az előző törvényszerűség fordítottjaként jelentkezik. Kedvezőtlen esetben már október elején számolhatunk az első fagyos napok megjelenésével, északon átlagosan október 15 az első határidő. L. 4. ábra. Középen kb. 10 nappal eltolódik a fagy megjelenése és csak október 15 — 25 között jelentkezik. A déli részen október 25—31 között és ez után észlelhetők a fagyok. Az országos különbség a fagymentes idő hosszában kb. hat hét. Mindkét esetben, — tavasszal és ősszel — a hegyvidéken, a Duna völgyében és az ország délkeleti térségében kisebb eltérésekkel találkozunk, amelyek nem jelentősek.
