Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

10. szám - Sárvári István: A természeti tényezőktől független karsztvízszint-süllyedés a Dunántúli Középhegységben

Sárváry I.: Karsztvízszint-süllyedés a Dunántúli Középhegységben 434 Hidrológiai Közlöny 1971. 10. sz. ' OÉL ÉSZAK 7. ábra. Karsztvizszint-ingadozás az ÉNy—Bakonyi hegységperem közelében Abb. 7. Karstwasserspiegelsehwankung in der Náhe des nordwestlichen Bakonyer Oebirgsrands közel változatlan vízmennyiséget von el, ugyan­akkor azonban a területtől K-i és DNy-i irányban elhelyezkedő bányavízkivételek következtében a nyilt karsztos felületen beszivárgó csapadékután­pótlódás nagyrésze ezekre a helyekre áramlik. Tekintve, hogy itt hiányzik a magasabban levő erózióbázis- (a források) stabilizáló hatása, a süly­lyedés erőteljesebb. A felszínalatti megcsapolás ma már a Központi Bakony vízkészletét is fo­gyasztja. A Bakony területén kialakult helyzetet sema­tikusan a 8. ábrán vázoltuk. Az 1967. IX. 1.— —1968. IX. 1. között kiemelt bányavíz hozamok átlagos nagyságát a bekarikázott számok mutat­ják. A hegység peremi sávjában elhelyezkedő bá­nyák vízkiemelése megnöveli a továbbra is közel azonos nagyságú felszínalatti áramlás és a forrá­sok okozta vízveszteséget, ami a karszt vízszintek regionális süllyedését, a készletek rohamos fogyá­sát idézi elő. A vízelvonás hatására 1960—1968 között bekövetkezett süllyedések Az 1960-as évet nemcsak azért választottuk kiindulási pontnak, mert az a meteorológiai ha­tásokra süllyedő, illetve emelkedő karsztvízszin­Úrkút Dudar-SaHnka 8. ábra. A mesterséges vízkivételek hatására süllyedő karsztvízfelszín a Bakony területén. A nyilak melletti számok a fő vízkivételek átlagos nagyságát adják meg 1968-ban, m 3/perc-ben Abb. 8. Auf Einfluss der künstlichen Wasserentnah­men sich senkende Karstwasserspiegel im Gebiete des Bakony. Die neben den Pfeilen angeführten Ziffern zeigen die durchschnittliche Grösse der Hauptwasser­entnahmen in 1968 in m 3/min tek időszakai közé esik, hanem azért is, mert 1960­ban a bauxitbányászat még alig létesített számot­tevő depressziót. így az iszkaszentgyörgyi és a nyi­rádi körzetben csaknem a teljes — természetes viszonyokhoz képest létrejött — változást szem­léltetjük. A kialakult módszer, valamint az újabb ada­tok birtokában felül kellett vizsgálnunk azt az egy évvel korábban kialakított képet, amit az 1960— —1967-ig terjedő hétéves, emelkedő karsztvíz­szintekkel jellemezhető periódusban lezajlott vál­tozásokról alkottunk (3). Ezúttal az elmúlt nyolc­éves időszak karsztvízszintváltozásait vizsgáltuk meg. A tényleges karsztvíznívó-változások reduká­lásánál ugyanúgy jártunk el, mint azt az 1967. IX. 1. — 1968. IX. 1. közötti év adatainak eseté­ben tettük. A különbség az volt, hogy (mivel a „zavartalan" megfigyelőhelyeken ez az időszak egészében még mindig emelkedő jellegű volt, a báziskutakban 10,0 m-es átlagos emelkedéssel) a természetes hatásra bekövetkező emelkedések alsó határértékét vettük figyelembe („minimá­lisan bekövetkező emelkedés", lásd 5. ábra). A tényleges víznívó változás és a zavartalan körül­mények között várható minimális emelkedés elő­jelhelyesen összegezett értékeiből származtak a 9. ábra szerkesztéséhez felhasznált adatok. A nyolc éves időszak alatti süllyedéseket fel­tüntető térkép is megközelítőleg azt a képet mu­tatja, amit a 8. ábrán vázoltunk. Ez azt jelenti, hogy a vízelvonás hatására a hegység széles pe­remi sávjában bekövetkező süllyedések nagysága már meghaladta az 1960—1967-es időszakban természetes hatásokra létrejött emelkedések nagy­ságát. Ellentmondásnak tűnhet, hogy az egy évvel ko­rábban elvégzett vizsgálatnál ,(3) a Bakony köze­pén még széles, zavartalannak látszó sávot jelöl­tünk meg, ahol pl. a Bakonybél II. észlelőfúrás­ban 8,9 m-t emelkedett a karsztvíznívó. Egy évvel később, 1968-ban éppen ezen a területen 15 m körüli süllyedést tüntettünk fel a 9. ábrán. Figyelembe kell venni azonban, hogy az egy ávvel korábbi térképen csak a ténylegesen bekö­vetkezett süllyedéseket és emelkedéseket válasz­tottuk el egymástól. A Bakonybél II. fúrás víz­szintje 1960—1967 között ténylegesen 8,9 m-t emelkedett, 1968-ban viszont egyetlen év alatt 12,9 m-t süllyedt. A tényleges változás tehát a 8 éves időszakra: —4,0 m. Redukálási módszerünk szerint a 8 éves változásnak a báziskutak adatai alapján ezen a helyen +11 m-nek kellett volna lenni. (Ebben a 11 m-ben az 1960-tól 1967 köze­péig tartó általános emelkedés és az 1967—1968-as süllyedés már összegezve szerepel.) Az elmaradt emelkedés és a tényleges süllyedés összege: 15,0 m. Érdemes megemlíteni, hogy a dorogi és tata­bányai szénbányák, melyek az elmúlt 8 éves idő­szakban közelítőleg megkétszerezték a bányavíz­kiemelést (lásd táblázat), nagyobb területen lé­tesítettek ezalatt 10 m-t meghaladó depresszió­növekményt, mint pl. a nyirádi bányák, holott az utóbbiak vízemelése abszolút értékben, 1968 át­lagában közelítőleg kétszerese az előbbieknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom