Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

8-9. szám - Dr. Szász Jánosné: A regionális vízellátás megvalósításának néhány módszertani kérdése

Hidrológiai Közlöny 1971. 8—9. sz. 423 A regionális vízellá néhány móds; Dr. SZÁSZ Települések vízellátási problémái A korszerű településszerkezet kialakulása, az urbanizálódás, valamint az ipar gyorsütemű fejlődése szükségessé teszik a vízellátás arányos fejlesztését is. A városok és községek közművesítése terén ma még súlyos hiányosságok vannak, melyeknek megoldása a közeljövő feladata. A vízigények és a természetes víznyerési lehetőségek ugyanis térben és időben igen sokszor nem fedik egymást, ami a természetes vízháztartásba való egyre nagyobb beavatkozást tesz szükségessé. A vízigények nagy térségre kiterjedő, megfelelő szintű kielégítését a távlatban a regionális vízellátó főművek létesítése fogja biztosítani. E főművek a különböző kapacitású víztermelő telepekről, összefüggő hálózati rendszerek útján, helyenkénti tározással és megfelelő vízkezelés után juttatják el a vizet a fogyasztókhoz. Az igény kielégítés módját elsősorban a terület műszaki lehetőségei határozzák meg. Az így kialakuló változatok bonyolult rendszeréből, a legmegfelelőbb kiválasztása sokoldalú vizsgálat eredményeképpen történik. Ebben az egyéb tényezők mellett a beruházások gazdaságosságának is szerepet kell kapnia. Jelen tanulmány a teljességre való törekvés nélkül a változatok különböző szintű gazdaságossági mulatóinak meghatározására ad módszertani javaslatot, s kívánja elősegíteni a problémakör tisztázását. A vízellátás költségigényei A megoldási lehetőségek változatai a vízbeszerzés helye és módja, valamint a vezetékek nyomvonalainak megválasztásában különböznek egymástól. A változatok azonos célúak — egy meghatározott vízigényt elégítenek ki — , ezért létesítésük gazdaságossági kritériuma a ráfordítások minimuma. E ráfordítások egyszeri ún. beruházási költségekből és folyamatos üzemelési költségekből tevődnek össze. Az egyszeri költségek döntő hányada rövid idő — néhány év — alatt jelentkezik. E költségek magukba foglalják a beruházási költségeket, melyek a) a beruházás előkészítésével kapcsolatos költségek (tanulmányok, kutatások, feltáró fúrások, beruházási javaslat), b) a beruházás megvalósításával kapcsolatos költségek (kiviteli terv készítése, művezetés, kártalanítás), c) a beruházás igazgatási költségei (beruházási feladatok ellátásának díja), * Vízkészletgazdálkodási Központ, Budapest. ás megvalósításának ertani kérdése r Á N 0 S N É* valamint a tartósan lekötött forgóeszközök ráfordításait. A folyamatos költségek a beruházás megvalósítása után a „rendszer" üzemeltetésekor folyamatosan felmerülő munkabér, és bérjellegű juttatások, szociális teher, anyag, energia, amortizációs és egyéb költségek, eszközlekötési járulékok, melyek együttesen a termelési költségeket alkotják. Az amortizáció — vagy más kifejezéssel az értékcsökkenési leírás — a termelőeszköz műszaki és gazdasági elhasználódásából adódó kopás pénzösszegben kifejezett értéke. Az eszközlekötési járulék, a vállalatok termelésben lekötött álló és forgóeszközei átlagos értékének 5%-a, melyet a vállalatok mintegy használati díjként fizetnek az állami költségvetésbe. Gazdaságossági vizsgálat Az ivóvízellátás fejlesztése az életszínvonal emelésének egyik összetevője. Az ilyen beruházások hatása elsősorban társadalmi és nem gazdasági jellegű, az általuk előállításra kerülő használati értékek főleg személyi, szociális szükségleteket elégítenek ki. Jövedelmezőségüket ezért nehéz számokban kifejezni. Ezzel szemben az ipari vízellátási beruházások a közvetlen termelő, gazdasági hozamot létrehozó vízgazdálkodási beruházások közé tartoznak. Hatékonyságukat az évi jövedelem és az évi összes ráfordítás viszonyával kell jellemezni, ez azonban a még nem kielégítő adatnyilvántartás miatt nem könnyű feladat. A gazdaságosság a gazdasági hatékonyságnak csak egy eleme, része, ebből következik, hogy egv beruházás (pl. ivóvízellátási) népgazdasági szemléletben gazdaságilag hatékony akkor is ha nem gazdaságos (pl. mint egy csokoládégyár). Az egy célú (ivóvízellátási, ipari vízellátási) beruházások gazdasági hatékonysága, ezen belül gazdaságossága meghatározásának módszerével a hazai vízügy az elmúlt évek óta behatóan foglalkozik. Ezen túlmenően a KGST VVÉ keretében is megszületett már az ajánlás a módszer alkalmazására (12. sz. téma). Az új gazdaságirányítási rendszerben a gazdasági szabályozók és az árrendszer, a vállalati szemléletű gazdaságossági számítások alapján, népgazdasági szempontból is kielégítő módon biztosítják a gazdaságosság megítélhetőségét és a kétfajta érdek egybeesését. Az új viszonyok között a kétféle megítélés szerinti gazdaságosság többször esik egybe mint a reform előtt, mégis a nagyberuházások értékeléséhez a vállalati szemléletű vizsgálatok nem elégségesek. A kétféle számítás közötti eltérés okai: — a jelenlegi árrendszer miatt vállalati szinten gyakran gazdaságosnak mutatkozik olyan fejlesztés, amelyet népgazdasági szempontból gazdaságo-