Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
8-9. szám - Dégen Imre: A vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciójának elvi kérdései
Dégen /.: .4 vízgazdálkodás távlati fejlesztése Hidrológiai Közlöny 1971. 8—9. sz. 347 Más a helyzet a fejlesztési célkitűzések második csoportja esetében. Ide azok a vízgazdálkodási létesítmények tartoznak, amelyek a különböző népgazdasági ágazatok — ipar, mezőgazdaság, közlekedés stb. -— termelő-szolgáltató tevékenységéhez nyersanyagként, segédanyagként, vagv technológiai eszközként szükséges vizet termelik és szolgáltatják (ipari vízművek, ipari üzemek belső vízgazdálkodási létesítményei, pl. a vízelőkészítés, az ismételt vízhasználat berendezései, az öntözés üzemi művei, halastavak stb.). Ide tartoznak továbbá azok a vízrendezési művek is, amelyek az üzemen belüli termelési folyamatok közvetlen részeiként a víz kártételeit elhárítják, vagy csökkentik (üzemen belüli belvízcsatorna hálózat, alagcsövezés stb.). Az ilyen típusú fejlesztési célkitűzések megvalósításánál a gazdasági hatékonyság éspedig nem csak a népgazdasági, hanem általában az üzemi gazdasági hatékonyság — követelményeinek a kielégítése az alapvető kritérium. Ezeknek a fejlesztési célkitűzéseknek pontosabb kijelölése, konkretizálása, közvetlen összefüggésben van a kapcsolódó népgazdasági ágak termelésfejlesztésével és területi elhelyezésével. .Mégis úgy véljük, hogy ebben a vonatkozásban is, fő összefüggéseiben, alapvető iránymutatásában a koncepció kielégítő alapot ad a távlati népgazdasági terv kidolgozásához, a fejlődés fő irányának és nagyságrendjének felvázolásához. Végül a harmadik csoportba azok a vízgazdálkodási létesítmények sorolhatók, amelyek a vízgazdálkodás körén kívül eső, más népgazdasági ágazathoz tartozó tevékenységek útján (pl. a vízerőmű hőerőművel, víziközlekedés közúti, vagy vasúti közlekedéssel, a hévizek hőenergiája más energiahordozóval) helyettesíthetők. Ilyen fejlesztési célkitűzések esetében a koncepció csupán jelzi a megvalósítás lehetőségét, utal a vízgazdálkodási megoldási variáns feltételeire, kihatásaira. Az a körülmény, hogy a vízgazdálkodás egyes területein a fejlődési folyamatokat eltérő biztonsággal tudjuk megítélni, nem mentheti fel a tervezést az alól, hogy a hosszútávú tervet a fejlesztési koncepció a népgazdasági összfolyamatok oldaláról is megkísérelje vizsgálni és megalapozni, jóllehet, ez egyes területeken eltérő pontossággal, biztonsággal és részletességgel lehetséges. Ebből következik a vitára bocsátott koncepció egyes részeinek egyenetlensége a célkitűzések meghatározottsága és részletessége tekintetében. A vízgazdálkodás távlati fejlesztési célkitűzéseinek mérlegelése során egyrészt azokat a fejlődési tendenciákat kell számításba vennünk, amelyek a vízgazdálkodás iránti társadalmi-gazdasági szükséglet várható alakulását meghatározzák, másrészt a vízgazdálkodás fejlődésének jellemző sajátosságait kell mértékadónak tekintenünk. ad 3. A vízgazdálkodás fejlesztési célkitűzéseinek meghatározásánál a víz és a társadalom kölcsönös kapcsolatára kiható következő társadalmi-gazdasági fejlődési irányokat vettük figyelembe. Hazánk jelenleg gazdaságilag közepesen fejlett ország. A távlati időszakban terveink azzal számolnak, hogy az általános társadalmi-gazdasági színvonal megközelíti a gazdaságilag fejlett európai országok mai színvonalát. A nemzeti jövedelem évi növekedési üteme előreláthatólag 5—6% között alakul. Az ipar évi átlagos növekedési üteme — a számítások szerint —5—6% között lesz. Ezen belül a átlagosnál gyorsabban fejlődnek egyes nagy vízhasználó iparágak, mint pl. a villamosenergia-, az élelmiszer- és a vegyipar. A mezőgazdaságilag művelt terület csökkenése mellett, a mezőgazdasági termelés évenként átlagosan 2—3%-kal növekszik, iparszerűvé válik, az állattenyésztés koncentrálódik, a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipar térbelileg közvetlenebbül kapcsolódik a mezőgazdasági termeléshez. A városiasodási folyamat gyorsulása tovább fokozódik. A távlati időszak végére az ország 11 millió főnyi lakosságának mintegy 60%-a lesz városlakó. ad 4. A gazdasági szerkezet átalakítása, az életkörülmények területi különbségeinek mérséklése, az ország egyes vidékei közötti gazdasági fejlettségi különbségek csökkentése, a vidéki gyengén fejlett területek iparosodásának elősegítése, a lakosságot közvetlenül érintő infrastruktúra nagyarányú fejlesztése — olyan feladatokat jelentenek, melyek a vízgazdálkodás fejlesztésének meggyorsítását indokolják. A vízgazdálkodás fejlesztéséhez szükséges beruházási eszközök mind fajlagosan, mind a népgazdasági fejlesztési erőforrásokhoz viszonyítva növekvő tendenciát mutatnak. Ez egyfelől a vízigény nagyarányú növekedéséből következik, másfelől összefüggésben van a kedvező víznyerési lehetőségek beszűkülésével, a vízellátás kiterjesztésével a kisebb laksűrűségű területekre, a vízellátásnál is jóval beruházásigén vesebb csatornázás elmaradottságának megszüntetésével és a vízkárelhárítás korszerű színvonalra emelésével. Ez a tendencia már a IV. ötéves tervben is érvényesül, melynek során a vízgazdákodási beruházások részesedése a népgazdaság összes beruházásaiból a korábbi 6%-ról 7,1 %-ra emelkedik. Miközben a népgazdasági beruházások a VI. ötéves terv időszakában feltehetően 48—50%-kal meghaladják a IV. ötéves terv beruházásait, előzetes számításaink szerint a koncepcióban kijelölt fejlesztési célok megvalósítása azt igényelné, hogy a vízgazdálkodás részesedése az összes beruházásokból a VI. ötéves terv időszakában mintegy 20%-ra növekedjék, a szoros értelemben vett vízgazdálkodási beruházások részesedése pedig 5,2%-ról 9,8%-ra emelkedjék. Az egész 15 éves tervidőszak (1!)71—1985) átlagában a népgazdasági összberuházásokból a vízgazdálkodás 12 százalékos részesedését feltételezte a koncepció. Mindez összefügg azzal a folyamattal is, amelynek során a népgazdaság összes beruházásaiból a nem ipari infrastruktúrák részesedése a 15 éves tervidőszak folyamán feltételezhetően 38,5%-ról 45%-ra emelkedik.