Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

7. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

336 Hidrológiai Közlöny 1971. 7. sz. Kerese János: A pH-mérés és szerepe a vízgazdálkodásban Teclinologie wichtig ist. Die Wasserstoffion-Konzentration beeinflusst namlich das Konzentrationsverhiiltnis der im Wasser gelösten anderen Stoffe, verándert die Stabilitat und das Yerhalten der Lösungen und wirkt auf die Lösung der Gase und Fest stoffe, auf die chemisehe Reaktion des oxydierenden Charakters, auf den Verlauf der Koagulation, auf die Enzymreaktionen und deren Richtung, insbesondere bei den anaeroben biochemischen Prozessen usw. aus. Die mit dem pH-Wert und dessen Messung verbundenen wichtigen Kenntnisse werden zusammengefasst und auf die Anwendungsmögliehkeiten der Messung Hinweise gemaeht. Im Zusammenhang mit dem laufenden industriellen Messen des pH-Wertes werden die wiehtigeren Mess- und Bezugs-Elektroden, ihre Anwendungsvorteile, Nachteile und die Elektrodenausrüstungen besprochen. Auf das Verbalten im Betrieb des aus Mess- und Bezugselektroden aufgebauten galvanisehen Elements und auf die gefáhrliehen Störungen wird auf die über die Elektrodenkette zu erseztende elektrisehe Sehaltung hingewiesen. In der Abhandlung wird die bisherige Entwicklung und Perspektive der modernen Messschaltungen gesehildert. Es wird auf die Vorteile der neuesten Gleichspannungsverstárker, weisters auf die Rolle der Raumsteuerungs-Transistoren mit hohem Eingangswiderstand hingewiesen. Es werden jene grundsátzliche Bedingungen der Durehführung von industriellen Messungen, jene Sehwierigkeiten und Störungen der praktisehen Messungen beschrieben, denen die Benützer der pHMesseinriehtungen ernste Aufwerksamkeit widmen miissen. Könyvismertetés Gábos László és Némethy László tanulmánya a SebesKörö sön és a Berettyón lefolytatott árvízvédekezésről szól. A védekezési munkák tételes felsorolása után a szerzők a legfontosabb rézsű csúszásokat talajfizikai és töltésállókonysági szempontból részletes elemzésnek vetették alá. Fontos javaslatokat tettek a lekagylósodott szakaszok jövőbeni védelmére, ill. a töltések erősítésének módjára. Némeiliy László és Beleznay Tibor közös tanulmánya a vésztározó feltöltésével, a nyert tapasztalatok értékelésével és a vésztározó töltésein kifejtett árvízvédekezéssel foglalkozik. Megállapították, hogy a vésztározó feltöltésénél olyan árvízviszonyok keletkeztek, amelyeknél a töltések meghágásától is tartani lehetett. A megnyitás ideje megfelelő volt, ós gyakorlatilag elérte az intézkedéstől várt célt. Megjegyezhető, hogy a közvetlen hatásterületén kívül a vósztározó megnyitása következtében jelentős enyhülés következett be a HármasKörös torkolati szakaszán is, sőt közvetve a Tisza Köröstorok alatti alsó szakaszán is. Zalánffy László az igazgatóság területén meglevő lokalizálási lehetőségeket vette számba. Helyszínrajzi mellékleten mutatta be, hogy a Tisza, a Berettyó, a SebesKörös és a Hortobágy—Berettyó mentén milyen terepszakaszokra lehet visszavonulni esetleges fővódelmi vonalon történt gátszakadásnál. Kállay Gyula a lokalizációs vonalak árvíz során történt erősítéséről számolt be. Szólott a töltések építésének feltételeiről, az építések szervezéséről és az építés gazdaságosságáról. Gál Tivadar a Tisza bal parti védtöltés mentén végzett fakadóviz-mérési kísérletekről írt beszámolót. A tapasztalatok alapján mind a regisztrálásra, mind pedig a fakadóvizek elleni védekezésre vonatkozóan javaslatokat tett. Kvasz Jenő tanulmánya a stabilizált töltéskoronával lapcsolatos árvízi tapasztalatokat összegezte. Beszámolt a stabilizáció kivitelezett és elkészült kísérleti szakaszán nyert tapasztalatokról. Az elért eredményeket a mostani árvíz szempontjából egyértelműen pozitívnak értékelte. Gál Tivadar és Kovács Sándor a Tisza bal parti védőtöltés építésénél szükségessé vált egyik h°ltmeder keresztezés technológiáját ismertette. A munkálatok során az iszap eltávolítása robbantással történt. Az alkalmazott technológia az árvíz hatását is tekintve alkalmassá vált a kiértékelésre, és ez a legkedvezőbb eredményeket mutatta. Kovács Sándor és Szűk Tibor a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság árvízvédelmi fejlesztési célkitűzéseit taglalta. A rövid összeállítás foglalkozik a védőtöltések magasításával, keresztszelvényeinek erősítésével, a szivárgó rendszer beépítésével, a mentett-oldali holtágak és anyaggödrök betöltésével, ill. a fakadóvizes területek mentesítésével, továbbá a töltéskorona stabilizálási munkákkal. A fejlesztéshez tartozik a védelmi központok fejlesztése, a lokalizációs vonalak további fejlesztése, valamint a hírközlési berendezések korszerűsítése is. Balogh Endre ós Herczeg László a hírközlés helyzetéről és fejlesztési célkitűzéseiről írt értékelő tanulmányt. A szerzők összehasonlították a vezetékes hírközlés és az URH-rádióhálózat lehetőségeit, és megállapították mindkét rendszer előnyeinek és hátrányainak értékelése után, hogy az URH vonatkozásában lényeges fejlesztés szükséges, de természetesen a vezetékes hírközlés is fejlesztésre kell, hogy kerüljön. A szerzők nemcsak a beruházást igénylő fejlesztési feladatok ellátását javasolják, hanem az URH-berendezések kezelőinek széle sebb körű oktatását és kiképzését is. * * * A „Közép-Tiszavidék" az 1970. évi árvízvédekezésen kívül az év belvízi problémáival is foglalkozik. Nováky Béla tanulmánya az 1970. évi tiszai és körösi árvizek hidrometeorológiájával foglalkozik. Sorra vette az 1970. év első felében bekövetkező tiszai és körösi árhullámokat és rámutatott az azok kialakításában közrejátszó természeti okokra. Megállapította, hogy a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság május—júniusban kiadott árvízi előrejelzései alkalmasan segítették az árvízvédekezés felkészülését. Az árvíz során gyűjtött adatok alkalmasak lesznek a későbbi időszakok árvizeinél történő felhasználására is. Zéman László az 1970. évi Közép-Tisza vidéki árvízvédekezésről számolt be. Minthogy az árvízvédelmi készültség gyakorlatilag az év elején kezdődött ós már április hónapban komoly méreteket öltött, a beszámoló nemcsak a legsúlyosabb májusi és júniusi napokról emlékezik meg, hanem tulajdonképpen az 1970. év teljes első félévének eseményeiről. Az árvízvédekezés hosszú időszaka alatt biztosítani kellett a kiskörei munkagödörben történő folyamatos építési munkát is. A tiszai árvíz hosszú tartóssága ós a körösi árvízi hevessége nagy gépi erők és szállító eszközök koncentrálását és biztosítását kívánta. Egyúttal az árvíz időszakban belvízvédekezést is kellett számos helyen folytatni. Hegedűs Lajos vízügyi igazgató a védelmi szervezet munkáját az 1970. évi árvízvédekezés tapasztalatai alapján értékelte. Az értékelés leírja a töltésrendszer legfontosabb adottságait, a védekezés vízügyi és a vízügyi szerveken túlmenő szervezetét. Beszámolt a tanácsi, párt, honvédségi, belügyi, egészségügyi és közlekedési összekötők munkájáról. Ugyancsak bemuttata az Árés Bélvízvédelmi Területi Bizottság munkáját. Felsorolta az árvízvédekezés eredményességét döntően befolyásoló tényezőket, és javaslatot tett a későbbi évek árvizei el-