Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

7. szám - Dr. Vendl Aladár (Nekrológ)

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 51. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 293—340. oldal Budapest, 1971. július Dr. Vendl Aladár 1886—1971 Dr. Vendl Aladár akadémikus, nyugalmazott műegyetemi tanárról, mint a budapesti források és keserűvizek szerelmeséről, a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztálya egykori elnökéről ós mint Társaságunk tiszteleti tagjáról emlékezünk. A nyole évtizedet meghaladó gazdag életút eseményeiből és széleskörű tudományos munkásságából az általános életrajzi adatok közlése mellett, itt elsősorban a hidrogeológiához és a Magyar Hidrológiai Társasághoz kapcsolódó tevékenysége előtt rakjuk le az emlékezés, e szerény koszorúba font virágait. Vendl Aladár 1886. november 18-án született a Csík vármegyei Ditrón. Édesapja id. Vendl Aladár a ditrói polgári iskola igazgatója volt, édesanyja De Moder Anna. Az elemi iskolai tanulmányait Ditrón kezdte, majd 10 éves korában, amikor édesapját a soproni állami főreáliskolába helyezték, a IV. osztályt Sopronban folytatta. Középiskolai tanulmányait a soproni állami főreáliskolában végezte, és 1904. júniusában itt érettségizett kitűnő eredménnyel. Latin nyelvi kiegészítő érettségit a soproni evangélikus líceumban tett. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Collógium tagjaként, az 1904—1908-as tanévekben, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Az 1909. március 23-án kitűnő eredménnyel megszerzett természetrajz-kémia szakos középiskolai tanári oklevél mellé, az Adatok a Duna homokjának ásványtani ismeretéhez c. értekezésével 1911. június 22-én az ásvány-kőzettan, kémia, állattan szaktárgyakból sub auspiciis regis a bölcsészettudományi doktori oklevelet is megszerzi. Szolgálatát a Műegyetem Ásvány- ós Földtani Tanszékén 1908. április 1-én Schafarzik Ferenc professzor kisegítő tanársegédeként kezdte meg, majd 1910. november 1-től mint tanársegéd folytatta. 1912. február 23tól a Földtani Intézet geológusa lett, 1921. január 1-től 1927. október 4-ig ugyanott osztálygeológus. A Műegyetemen 1914-ben nyerte el magántanári képesítését a technikai geológia tárgykörből, 1922-ben pedig műegyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet kapott. Az I. világháborúban 1914. december 4-től 1919. január 12-ig a 30. honvéd gyalogezredben teljesített katonai szolgálatot, s mint tartalékos hadnagy szerelt le. Közben 1915. június 8-tól 1918. június l-ig hadifogságban volt. 1926. szeptember 1-től a nyugalomba vonuló Schafarzik Ferenc helyére került a Műegyetemre mint helyettes tanár, majd 1927. október 4-én nyilvános rendes tanárrá nevezték ki, ahol az 1960. szeptember 30-án történő nyugdíjazásáig, 34 éven át az Ásvány- és Földtani Tanszék vezetőjeként tevékenykedett. Oktatói munkája során az ásványtan, kőzettan, teleptan és a geológia c. tárgyakat adta elő. Újdonság számba ment a bevezetés az önálló vizsgálatokba c. nem kötelező gyakorlati tárgya, amelyben a Műegyetem felsőbb éves