Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

7. szám - Dr. Vendl Aladár (Nekrológ)

342 Hidrológiai Közlöny 1971. 8—9. sz. hallgatóit az ásvány-kőzettani és földtani vizsgálatok módszereivel ismertette meg. Úttörője volt az építőmérnöki létesítményekkel kapcsolatos geológiai szakvélemények kialakításának, ós igen szerteágazó gyakorlati tevékenységet folytatott. így pl. a Rheuma- és Fürdőkutató Intézet Forráskutató Osztálya vezetőjeként irányította annak működését. Schafarzik professzor mellett került kapcsolatba a hidrogeológiával ós a Hidrológiai Szakosztállyal. Főképpen a Hidrológiai Közlöny 1924—1944. évi köteteiben közzétett vízföldtani témájú tanulmányaiban megismertet a Somló- és Szárhegy geológiájával és egykori hévforrásaival, a Duna nagymaros—szentendrei szakasza földtanával, a Duna budapesti homokjának ásványaival és kémiai összetételével. Rávilágít a hidrológiai és tektonikai vonatkozásokra, ismerteti az óbudai suvadásos terület ós a Lágymányos talajvizét, a Balaton menti werfeni rétegek vízbősógét, a budai keserűvíz képződését, a földtan és az ivóvízellátás kapcsolatát. Tudósít a városligeti új artézi kútról, az alföldi kutak betongyűrűinek gyors elpusztulásáról, a nehéz vízről és a budapesti meleg gyógyforrásokról. Megalkotja Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezetét, és leírja a budapesti keserűvizes telepek hidrogeológiáját. Legutóbbi dolgozatai: A talajvíz szulfát ionjának csökkenése (1962), A források védelméről (1967), Régi elgondolások a felszíni és felszín alatti vízről (1968) ós A víz a repedezett tömött kőzetekben (1969) a Hidrológiai Tájékoztató hasábjain láttak napvilágot. Nem feledkezett meg nagynevű elődei: id. Lóczy Lajos és Schafarzik Ferenc sokoldalú, ismételt méltatásáról sem. A Hidrológiai Tájékoztató 1970. illetve 1971. évi számában sajtó alatt álló Emlékezés az első magyar mérnökgeológusra c. id. Lóczy Lajosra., a Schafarzik Ferenc tanulmányai a budapesti forrásokról c. pedig, nagyrabecsült elődje munkásságán keresztül egyik legkedvesebb témájára hívja fel a ma élő nemzedék figyelmét. A Budapesti Műszaki Egyetem, Ásvány- és Földtani Tanszékének története, valamint A százéves Magyarhoni Földtani Társulat története c. munkáiban az Ásvány- és Földtani Tanszék vízföldtani vonatkozású tevékenységére ós a Hidrológiai Szakosztály életére vonatkozó adatok mind megtalálhatók. Sokoldalú szakirodalmi munkásságát — a közel 200 nyomtatásban megjelent közleményén túl — a Geológia c. kétkötetes munkája koronázza, amelyet az első kiadás megjelenésekor egyik professzor társa többek között így méltatott: Nem mérnökhallgatóknak szóló tankönyv ez, hanem minden magyar geológus bibliája lesz ez a könyv, melyben mindennek utána nézhet, ha valahol megakad. Könyve nagyszerűségét legékesebben bizonyítja, hogy még életében az első kötet négy, a második kötet három kiadást ért meg, az első kötet pedig rövidesen ötödször is megjelenik. Kimagasló tudása, széles látóköre, sokoldalú képzettsége, és minden hozzá folyamodót támogató közismert emberi jósága révén a Műegyetem, az Akadémia, a bel- és külföldi tudományos társaságok legmagasabb fokozatait érte el. A Műegyetem életében tevékenyen részt vett. Az 1933/34. tanévben a vegyészmérnöki osztály, az 1935/36. tanévben a gépész- ós vegyészmérnöki kar dékánja, az 1940/41. tanévben a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Rector Magnificusa. A Magyar Tudományos Akadémia 1923-ban levelező, 1931-ben rendes, 1944-ben tiszteletbeli tagjává választotta. Levelező tagsági székfoglalóját a Magnetites gnájsz a Sebes völgyében, rendes tagsági székfoglalóját A Cserhát piroxénandezitjairól tartotta. 1943—1945-ig az Akadémia másodelnöke volt. Az MTA újjáalakulásakor a III. (matematikai-fizikai) osztály rendes tagja, 1950ben a VI. (műszaki) osztály, majd a X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya rendes tagja, és az Akadémia Hidrológiai Bizottsága elnöke. A Magyarhoni Földtani Társulatnak 1925—1932-ig választmányi tagja, 1932. március 2—1940. február 15-ig elnöke, 1940-től tiszteleti tagja. A Szászvárosi- és Szebeni-havasok kristályos területe c. munkáját a MFT 1935-ben a Szabó József emlékéremmel, a MTA 1936-ban a nagyjutalommal tüntette ki. A MFT Hidrológiai Szakosztályának 1922—1941-ig társelnöke, 1941. január 29—1944. január 26-ig elnöke, végül 1944-től tiszteleti tagja. Elnöksége idején ünnepelte a Hidrológiai Szakosztály 25 éves fennállását. Az 1 942. január 27-ón tartott ünnepi ülés elnöki megnyitójában (Hidr. Közi., XXII. 1942. 3—9.) összefoglalta a Hidrológiai Szakosztály megalakulására és működésére vonatkozó adatokat, és értékelte addigi tevékenységét. A külföldi tudományos egyesületek közül a londoni Geologicol Society of London és a Mineralogical Society of London, valamint a párizsi Société Minéralogique de Francé tagja, a finn Suomen Geologinen Seure levelező tagja. 1948. március 15-én elsők között kapta a Kossuth-díj I. fokozatát, 1956-ban 70. születésnapján a Munkaérdemrendet, 1966-ban 80. születésnapján pedig a Munka Érdemrend arany fokozatát. A munkájáról ós a munka szeretetéről Ő maga így vallott: Dolgozni kell olyan pontosan és gyorsan, mint a természet. Mint a források, olyan erővel és olyan tisztán. — A megszeretett munka élvezet és még akkor is enyhít bennünket, mikor a sors a legsúlyosabb csapásokkal sújt le ránk. Szelleme magasan szárnyalt egész életén át, és szárnyal ezután is, mint a szerkezeti mozgások révén magasra emelt sasbére, melynek hasadékait egykor felszínre tört források lerakódásai töltik ki. Ezek fényes kristálylapjai a rájuk hulló napsugár fényét sokszorosan visszaverik, szétszórják és közkinccsé teszik. Vendl Aladár professzor túláradó forrásaiból mindnyájan bőven meríthetünk, és kívánjuk, hogy tudása kincse a következő nemzedékek kincsévé is kristályosodjon. Dr. Vitális György