Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

5. szám - Dr. Wisnovszky Iván: A vízügyi kutatás problémái

Dr. Wisnovszky I.: A vízügyi kutatás problémái Hidrológiai. Közlöny 1971. 5. sz. 243 Az alapozó munka jelentó's hagyományait figyelembe véve az alábbi gondolataimat tartom szükségesnek rögzíteni. A hidrológiai tudományos kutatás módszerei frissítésre szorulnak. Hidrológiánk jellemző szemlélete a leíró és minőségi jellemzőket alkalmazó tudományos munka. E helyett a mennyiségi mutatókat alkalmazó hidrológiát célszerű meghonosítani, illetve elterjeszteni hazánkban. Véleményem szerint a hidrológiai kutatás aktuális hazai feladatai az előrejelzések pontosítási igényeiből, a vízkészletgazdálkodás tudományos szükségleteiből, a vízrendszerek üzemének korszerűsítési feladataiból, továbbá a műszaki tervezés hidrológiai alapjainak fejlesztési szükségleteiből határozhatók meg. A hidromechanikai tudományos kutatást célszerű szorosan illeszteni az alkalmazási szükségletekhez, pontosabban az új vízgazdálkodási létesítmények tervezéséhez. A hidrogeológiai tudományos kutató munkát a felszínalatti vízkészletek feltárásának és hasznosításának szükségletei szerint célszerű fokozatosan fejleszteni. A hidroökonómiai tudományos kutató munkát a vízgazdálkodási állóeszköz fejlesztésre, valamint a vízhasználatok anyagi feltételeit elemző vizsgálatokra célszerű koncentrálni. A hidrobiológiái és hidrokémiai tudományos kutatást a jelenleginél nagyobb mértékűre javasolom fejleszteni a speciális hazai adottságok tudományos elemzése és a szükséges adaptáló munka érdekében. Az alkalmazott és fejlesztési kutatás területén a kidolgozandó célprogramok szerint kell meghatároznunk az időszerű tennivalókat. Nyilvánvaló, hogy a kutatómunka időszerűség és gazdaságosság szempontjából való vizsgálata nem népszerű tevékenység. A vízügyi ágazat racionális fejlesztése érdekében azonban ki kell alakítani az egyensúlyt a kutatási szükségletek és a kutatói kapacitás foglalkoztatása között. A kutatási szükségletek és kapacitás mérlegének elemzésekor azt állítottam, hogy a vízügyi alapkutatások mennyisége csökkenthető. E kérdést kissé mélyebben is megvizsgálom. Alapvető kérdés, hogy a hazai vízügyi kutató munkában mennyi legyen az alapozó és mennyi az alkalmazott, valamint fejlesztési munka. Gazdasági oldalról vizsgálva a felvetett kérdést, megállapítható, hogy hazánkban megfelelő kutatási eredményeket lehetne elérni az egész kutatói kapacitás alkalmazott, illetve fejlesztési kutatómunkára való koncentrálásával. Mégis szükségesnek tartjuk az alapkutatás hazai művelését, elsősorban tudományos kádernevelési szempontból. A kutatásnak ugyanis aktívan segítenie kell a tudományos gondolkodás fejlesztését, a hazai kulturális színvonal általános emelkedését, a műszaki kultúra emelkedését, továbbá az oktatás tartalmának és módszereinek korszerűsítését. Azok a kutatók, akik valóban alkalmasak tudományos kutató munkára, természetesen vonzódnak az új tudományos eredményeket igérő alapkutatáshoz. Ezek részére a vízügyi szervezet egészséges fejlődése érdekében lehetővé kell tenni az alapkutatásban való részvételt. Felesleges azonban túl sok irányban alapkutatást szervezni, mert az gazdasági szempontból kifogásolható, és felesleges olyan szakemberek részére is megnyitni az alapkutatás lehetőségét, akiknek ilyen irányú tevékenysége gazdaságilag nem indokolt, valódi tudományos eredmény kialakítását nem igéri. Ezeket az elveket csak céltudatos irányító munkával lehet megvalósítani. A széles értelemben vett kutató munka akkor lehet eredményes, ha jól képzett és lehetőség szerint különféle vízügyi szakterületeken gyakorlott szakemberek végzik, az önálló tevékenységet igénylő szinteken. A jó képzettség és gyakorlottság szigorú feltételek. Különösebb vizsgálat nélkül megállapítható, hogy a fejlesztési munkában célszerűen alkalmazható szakemberek nevelése és kiválasztása érdekében elsősorban a fejlesztési kutató munka területét kell szélesebb körben megnyitni. Ide sorolom az elért elméleti eredmények alkalmazását is. A fejlesztési kutatásban való részvétel világosan megmutatja, hogy alkalmas-e a fiatal szakember elmélyült alapozó kutató munkára is. Ha ez az alkalmasság bizonyítható, meg kell nyitni a szakember előtt a fejlesztés valamelyik programozott irányában az alkalmazott, illetve alapkutatás lehetőségét. Ez a tudományos kádernevelési rend biztosíthatja a kutató munka tartalmának és a vízügyi ágazat fejlesztési szükségleteinek azonosulását. IRODALOM [1] Aczél György: Tudománypolitikánk irányelveiről. Társadalmi Szemle, 1 969. VII—VIII. [2] Kutatások hasznosításának körülményei. Tudományszervezési Tájékoztató, 1969/3—4. [3] Kutatásszervezés az ICI laboratóriumában. Tudományszervezési Tájékoztató, 1969/3—4. [4] Munkaközösség: A prognózisok alkalmazása. Műszaki Gazdasági Tájékoztató, 1969/10. [5] Office of Water Kosources Research (USA): Cooperative Water Resources Research and Training, 1967 Annual Report. [6] Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság: A vízgazdálkodás távlati műszaki-gazdasági fejlesztésének módozatai ós feltételei. Összefoglaló műszaki tanulmány, 1969. [7] Országos Távlati Tudományos Kutatási Terv, 1962. [8] Országos Vízgazdálkodási Keretterv, 1965. [9] Szakasits D. György: Ipari kutatás ós fejlesztés, 1962. [10] Távlati technikai előrejelzés, Tudományszervezési Tájékoztató, 1969/2. npOÖJieMbl B0fl0X03>IHCTBeHHbIX HCCJieAOBaHHH JJ-p BMUHOSCKU, H. OpraHHsaaHH uccjieflOBaHHji B BeHrpmi HaxoflHTCH B ueHTpe BHiiMaHHfl. ABTOPOM anajiH3npyiOTCfl npoGjieMbi B0flOXO3HÜCTBCHHbIX HCCHe«OBaHHÍÍ C TeMaTIIHeCKOÍÍ, opraHH3aUH0HH0H H HayMHOH TOHCK 3peHHfl. IJejlbK) 3Toro aHajui3a flBJiaeTCH ycTpaHenue npensiTCTByKHUHx pa3BHTHio B0fl0X03HÍ'iCTBeHHbIX HCCJieflOBaHHií OÖCTOflTejlbCTB H yBeJIHMeHHe 3(J)(J)eKTHBH0CTH HCCJieflOBaTejlbCKOH paSOTbl. npH onpeflejieHHH riommisi ucc^eflOBaHHji aBTop ycTaHaBJiHBaeT, MTO nofl HccJie^OBanHeM noflpa3yMHBaeTCH co3«aHne HOBHX MaTepnajioB no3HaHHH II HX npHMeHemisi. BHyTpu aToro HCcjieflOBamie, flaiomee H0B0e 3HaHHC MO>KeT (ibiTb rpynnnpoBaHO ocH0BH0e, npHKJia«Hoe II pa3BHBaiomee HCCJieflOBaHHe. 3TH IIOHJITHJI HJiJuocTpupyioTca B0FL0X03FLHCTBENHBIMN npwwepaMH.