Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

5. szám - Dr. Wisnovszky Iván: A vízügyi kutatás problémái

242 Hidrológiai Közlöny 1971. 5. sz. Dr. Wisnovszky I.: A vízügyi kutatás problémái kutatási kapacitást. A VITUKI kutatói természetesen hagyományos (vízrendezési és mezőgazdasági vízhasznosítási) problémák megoldásában voltak járatosak. Az intézmény fejlődése során a VITUKI kutatói és egyéb vízügyi kutatók kiterjesztették ennek a korlátozott működési területnek a határait a vízkészletgazdálkodásra, a szennyvíztisztításra, a hidroökonomiára, a vízépítés néhány problémájára stb., de ez a területnövelés nem arányos a vízügyi fejlesztésben előirányzott részterületi arányok változásával. Emiatt a kutatók és a szakterületi irányítók együttműködésével kialakított kutatási célkitűzések részletesek és aprólékosak a „hagyományos" vízgazdálkodási szakterületeken, ezzel szemben kevéssé kidolgozottak és hézagosak néhány új kutatási területen, különösen a víz- és szenny víztechnológia, vízellátási és csatornázási létesítmény- és üzemfejlesztés, a vízgazdálkodási szakágazati tevékenység (röviden: vízgazdálkodási üzemelés) gépesítése stb. problémák körében. Javaslatok a vízügyi kutatás fejlesztésére Ha a vízügyi kutatás-fejlesztésre biztosítják a szükséges anyagi kereteket, az ismertetett hiányosságokat megfelelően előkészített célprogramok összeállításával, a nemzetközi kutatási kapcsolatok maximális kiaknázásával és a hazai kutatás-fej lesz tési kapacitás bővítésével szüntethetjük meg. A fejlesztő munka teljes egészét felölelő célprogramok készítése kiterjed az alap-, alkalmazottés fejlesztő kutató munkára, a prototípus kialakítására, az eredmény alkalmazására, ellenőrzésére, a szükséges szakképzésre egyaránt. A hatékony fejlesztés érdekében ki kell alakítani a célprogramok teljesítésének ellenőrzésére szolgáló mennyiségi (esetleg minőségi) mutatókat. Ezek ismeretében egy célprogram akkor tekinthető teljesítettnek, ha mennyiségi vagy minőségi mutatóval bizonyítható a teljesítéssel elért fejlődés. Az 1967ben kidolgozott és még befejezetlen ágazati kutatási célkitűzések egy-egy ilyen célprogram részei lehetnek. A széles értelemben vett kutatás, amely a műszaki fejlesztési tevékenységet is magában foglalja, csak úgy szervezhető ésszerűen a vízügyi ágazatban, ha a kutatókapacitást a szükségletek szerint növeljük, a meglevőt átformáljuk és ütőképes fejlesztő hálózatot építünk ki. A kutatás-fejlesztési kapacitás növelésére célszerűnek látszik a kiadott irányelveknek megfelelően részben az egyetemi és a főiskolai tanszékek dolgozóinak kutató munkába való intézményesebb bevonása. Másodsorban a vízügyi intézmények (igazgatóságok, vállalatok) fejlesztő kapacitásának ésszerűbb hasznosítása. E kifejezésen azt értem, hogy a szervek igényes mérnökeinek ösztönös fejlesztési tevékenységét kell a célprogramos fejlesztés feladatainak megoldására irányítani. Talán még fontosabb ennél a fejlesztésre alkalmas szakemberek tehermentesítése a fölös adminisztratív kötelezettségektől és részben az így felszabaduló erőkből kell megszervezni a fejlesztő munka szervenkénti egységeit, továbbá kijelölni azok feladatait. A fejlesztő szervezet hatékony működése érdekében jó munkamegosztást kell kialakítani a fejlesztő szervek és egységek között. Végül gyors és hatékony információval kell tájékoztatni az összes érdekeltet az elért és bevezethető eredményekről. A célprogramok ésszerű továbbfejlesztése érdekében egy további, távolra tekintő munkát is el kell végezni. Szükséges az 1985—2000 közötti időszakra a vízgazdálkodás fejlesztését elemző műszaki-gazdasági tanulmány készítése, hogy a vízügyi kutatás-fejlesztés trendjét időben feltárják, és a kutatást ennek figyelembevételével tervezzék meg. Az elmondottakból érzékelhető, hogy a vízügyi ágazati kutatási feladatok nem egy intézményre hárulnak, hanem egy jól szervezett apparátus összehangolt tevékenységét igény lik. Ebben a helyzetben a vízügyi ágazat egyetlen fő hivatású fejlesztési intézetére fontos, az eddigiektől eltérő tudományos szervezési feladat hárul. A vízügyi kutatási munkával kapcsolatos központi információ szervezése és fejlesztése. A fejlesztési célprogramok összeállításában hatékony közreműködés. A kutatási-fejlesztési magasszintű döntés előkészítésében való közreműködés. A vízügyi alapkutatási munka irányítása a vízgazdálkodási gyakorlat szükségletei szerint. Az ezzel kapcsolatos tudományos szervezési tevékenység végzése. Végül, de nem utolsó sorban a nemzetközi kutatási munkamegosztás hazai szervezésében való közreműködés. A felsorolt feladatok szükségessé teszik tudományos eszmecserék szervezését, amelyek hivatottak a műszaki-gazdasági döntéseket előkészítő anyagok tudományos vitájára. Az eszmecserékben a kutatók széles köre kell, hogy részt vegyen. Ez a tanácsadás a kutató szervezet vezetőjének tudományosan megalapozott döntéseihez vezet és biztosítja a kutatók, valamint a gyakorlati szakemberek közeledését. Az ágazatirányítás kutatással-fejlesztéssel kapcsolatos döntései előtt szükség lehet más tanácsadó szervezet igénybevételére is. Ez a tanácsadó szervezet a tárcák képviselőiből és a fejlesztés vezető szakembereiből szervezhető. Feladatának legfontosabb eleme a fejlesztési célprogramok jóváhagyás előtti véleményezése és a beszámoltatás a végrehajtásról időszakonként. Gondolatok a vízgazdálkodásnak a tudományos fejlesztéssel kapcsolatos igényeiről A vízügyi kutatómunka elemzése nem lehet teljes tartalmi megfontolások nélkül. Korábban említettem, hogy a vízügyi kutatómunka 3 fő irányba sorolható célszerűen. Ezek mindegyike megfelelő mennyiségű tudományos alapozást igényel a hidrológia, a hidromechanika, a hidrogeológia, a hidroökonómia, a hidrobiológia, a hidrokémia és egyéb tudományágak területén.