Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
5. szám - Dr. Wisnovszky Iván: A vízügyi kutatás problémái
Dr. Wisnovszky I.: A vízügyi kutatás problémái Hidrológiai Közlöny 1971. 5. sz. 241 A kutatási kapacitás és a fejlesztés szükségleteinek mérlege A vízügyi kutató munkával kapcsolatos feladatok elemzése után vizsgáljuk meg a szükségletek és a kutatási-fejlesztési kapacitás; mérlegét, amelynek első közelítését megkíséreltem összeállítani (1. ábra). Az ábra grafikonjának vízszintes tengelyén mértem fel a vízügyi kutatás 3 fő irányának hozzávetőleges kapacitásigényét százalékban. A százalék mértékét azért használtam, mert a kapacitásigény évről-évre nő, az ábrát pedig nem csupán 1 év adatainak elemzésére szerkesztettem. A grafikon függőleges tengelyén ugyancsak százalékban jelöltem az alap-, alkalmazott- és fejlesztési kutatási szükségleteket fő irányonként. A fejlesztési kutatás cím alatt a teljes fejlesztési munkát ábrázoltam. Végül a grafikonban becslés szerint feltüntettem az 1969. 'évben meglevő kapacitást. A grafikonból megállapítható, hogv a meglevő kapacitás kontúrja csak részben fedi a szükségletek kontúrját, mert a kutatók és a fejlesztési szakemberek ismerete, valamint gyakorlata egyes területeken több a szükségletnél, másutt kevesebb. A többlet elsősorban az alap- és alkalmazott kutatás területén észlelhető, a hiány pedig majdnem teljes egészében a fejlesztő kutatás területén jelentkezik. Kutatási főirányonként vizsgálva a kapacitások és szükségletek mérlegét, megállapíthatjuk, hogy a vízkészletgazdálkodási és a vízgazdálkodási üzemi kutatás területén főként a fejlesztő és az alkalmazott kutatókapacitás kevés, ezzel szemben bőséges az alapozó kutatás mindkét fő irányban. A vízépítési kutatási fő irányban a többlet hasonló az előbbiéhez, a hiány pedig csak a fejlesztő kutatást terheli. Egészben a vízügyi kutatás 1969. évi abszolút kapacitáshiánya 24°/ 0-ra tehető. A relatív hiány ennél több, mintegy 30% értékű. Relatív hiánynak nevezem a kapacitás grafikon szükségletet fedő részének és a szükségletnek százalékban kifejezett különbségét. A kutatási kapacitás-szükséglet mérleg pénzügyi alapon való vizsgálata természetesen nem lehet egyedüli alap a következtetésekhez. Figyelembe kell venni, hogy a vízkészletgazdálkodási kutatási fő irányban egy kutató évente átlagosan mintegy 400 mFt pénzben kifejezett kapacitást, a vízgazdálkodási üzemi és vízépítési kutatási fő irányokban viszont mintegy 2000 mFt pénzben kifejezett kapacitást jelent. A kettő között tehát átlagosan ötszörös eltérés mutatható ki. A kapacitáselemzés alapján néhány következtetést tehetünk. I. Legfontosabb, hogy a vízügyi kutatási szükségletek nincsenek összhangban a meglevő kapacitással. II. Nem elegendők a vízügyi kutatásra és a műszaki fejlesztésre fordított keretek. A jelenlegi keretekkel nem érhetők el gazdaságosan és időben a vízügyi műszaki-gazdasági fejlesztés elemzésében kitűzött célok. Közelítő vizsgálat szerint biztosítani kell, hogy a növekvő mértékű vízgazdálkodási beruházásokkal arányosan fejlődjön a vízügyi kutatás-fejlesztésre előirányzott keretek mértéke és érje el az évi beruházások összegének mintegy 2,5%-át. 12. A meglevő keretek felhasználása során a kutatói kapacitást a tényleges kutatási (fejlesztési) feladatok megoldására kell koncentrálni. Erre alkalmas módszer a célprogramok szerinti kutatás szervezés és a kutatás feladat megbízás formájában való finanszírozása. Jelentős probléma e téren, hogy a jól felkészült kutatógárda nem irányítható következmények nélkül a szükségletek szerinti új feladatok megoldására, mert a kutatási munka igen sok információ ismeretét és alkalmazását kívánja, amelynek beszerzése (egy kutató felkészülése a kutató munkára) jelentős időt igényel. 13. Különös figyelmet kell fordítani a fejlesztő kutatásokra és ezzel együtt a fejlesztési eredmények megvalósítására (bevezetésére, alkalmazására). A magyar vízügyi szervezetben igen szerény a műszaki fejlesztési eredmények megvalósításával vállalati, intézményi szinten foglalkozó szakemberek száma. 2. A kutatási feladatok megoldásában jól szervezett, céltudatos nemzetközi vízügyi kutatási munkamegosztásra kell támaszkodni. A jelenlegi informatív kutatási együttműködést nemzetközi célprogramokkal és szerződéses kötelezettségekkel rögzített együttműködéssel kell felváltani, mert csak ez a módszer biztosíthat a szükségleteknek megfelelő hatékonyságú fejlesztő munkát. A következtetések között említettük, hogy tényleges kutatási (fejlesztési) feladatok megoldására kell koncentrálni az anyagi kereteket. Ebben burkoltan azt állítjuk, hogy jelenleg nem a tényleges kutatási feladatok megoldását tartjuk szem előtt. Félreértések elkerülése érdekében néhány megjegyzést kell fűzni a fentiekhez. A vízügyi szervezet egységesítése során alakult VITUKI hosszú ideig egyedül képviselte a vízügyi Vízügyi kutatási részterület [%] 1. ábra. A vízügyi kutatás szükségleteinek és kapacitásának mérlege Puc. 7. EajiaHC nompeŐHOcmeü u npouseodumcAbHocmu eodoxo3nücmeennux uccjieboeaiiuü Abb. 1. Bilanz der Bedürfnisse und Kapazitat der wasserwirtschaftlichen Forschung JELMAGfARÁltJ: WÁ Alapkutatás E3 Alkalmazott kutatás •100% ESS Fejleszti kutatás ÜD Meglévő kopaátás 7S % fflffl Szükséglettel egyezc kapacitás 70 5í ITiHl Szükségleltei nem ebuezo koooatas SX
