Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

5. szám - Dr. Oroszlány István: Az öntözővíz egyenlőtlen elosztásából fakadó károk. II. rész

Dr. Oroszlány I.: Áz öntözővíz egyenlőtlen elosztása Hidrológiai Közlöny 1971. 5. sz. 217 Ez alatt azt értem, hogy a permetezéshez szükséges vizet ne lajtokkal szállítsuk, hanem arról a maximális távolságról, ahonnan még mozgatható csőrendszeren szállítható a víz, a permetezéshez szükséges vizet öntözőcsöveken szállítsuk. Természetesen ebben az esetben is össze kell hasonlítani a csőrendszeren és a lajtokban történő vízszállítás önköltségét. 4. Az öntözéses kultúrák növényvédelme megközelítőleg sem olyan ismert, mint a hagyományos termelésé. Néhány általános alapigazságot kétségtelenül ismernünk kell, így például azt, hogy a talaj lakó kártevők ellen az öntözés hatásos védekezés. De ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az öntözött talaj majdnem mindig a mélyfekvésű nyirkos talajokat kedvező kórokozók elszaporodását segíti elő. Ebből elméletileg az következik, hogy az öntözött területeken növekszik a kórokozók (gombák) elleni permetezések szükségességének aránya, tehát nem közömbös annak ismerete, hogy egy kórokozó elleni permetezés után mennyi idő múlva lehet esőztető öntözést végezni úgy, hogy a permetezés hatásossága ne csökkenjen. Ezzel kapcsolatban a következőkről számolhatok be: A permetezőszerek alkalmazásánál ismerni kell azok egyik legfontosabb tulajdonságát, hogy hogyan viselkednek a csapadékkal szemben. Ennek ismeretében a vegetáció folyamán feleslegesen alkalmazott védekezéseket mellőzhetjük, de foglalkozhatunk az alkalmazott szereknek a csapadékkal szembeni ellenállóságának feljavításával is. Az esőállóság, e fontos értékmérő tulajdonság vizsgálatára a Növényvédelmi Kutató Intézet hatástani csoport kollektívája megfelelő, korszerű műszert szerkesztett. Segítségével 1 meghatározott időtartamra, meghatározott mérhető víznyomással, mennyiségileg is szabályozható „eső" idézhető elő; a 'szabályozólapok és a szórófejek cserélésével a permetködtől egészen a záporig. A mérőberendezés (tárgyasztal) a vizsgálatok ideje alatt egyenletesen forog az előállított eső alatt, elérvén azt, hogy a vizsgálandó fóliák vagy növények egyenletes behatás alá kerülnek. Az esőállósági érték kiszámításához három lemérési adat szükséges: a tiszta fólia súlya, a permetezett fólia súlya, és az esőhatásnak kitett fólia súlya. Az esőállósági érték kiszámítása egy képlet alkalmazásával történik, ez a szám adja meg a relatív esőállósági értéket %-ban. Közvetlenül a levélfelületen esőállóságot megállapítani körülményes, mert a súlycsökkenés közvetlenül nem mérhető. Az esőállóságot így csak a hatásváltozás függvényében lehet megállapítani. Esőállósági vizsgálataink folyamán néhány fungicid hatását csapadékmennyiségre is meghatároztunk. Megállapítottuk például, hogy a réztartalmú fungicidek esetében a 10—15 mm csapadék után a szerek esőállósági értéke 48—70%, a fungicid hatás pedig 45—63% körül van, ami még kielégítő. (A 10—15 mm-es csapadékot közvetlenül a permetté beszáradása után adagoltuk). A vizsgálatok gyakorlati haszna, hogy ezek ismeretében először igen sok anyagot takaríthatunk meg és ezzel kapcsolatban természetesen munkaerőt is, másodszor egy gyengébb fizikai tulajdonsággal rendelkező anyagot, tapadást elősegítő szer hozzáadásával feljavíthatunk. így vizsgálva a növény védőszereket, minden szert be lehet egy esőállósági értéksorozatban állítani. Fontos ez azért is, mert a toxikológiai vizsgálatokkal összekapcsolva előre megtudjuk jelölni, hogy valamely kezelést követő ismert mennyiségű eső után kell e egyáltalán újabb kezelést foganatosítani. Az elmondottak értelemszerűen vonatkoznak az esőztető öntözéssel kijuttatott vízmennyiségre is. Dr. Debreczeni Béla egyetemi docens Az esőztetőberendezésen keresztül történő műtrágyaszórás egyik jelentős területe az esőztetőberendezések többcélú hasznosításának. Mint ismeretes, ezekhez a hordozható berendezésekhez rendszerint olyan apparátus kapcsolható, amely lehetővé teszi a műtrágyák, — de más mezőgazdaságban felhasználható kémiai anyagok — oldását és az öntözőberendezésen keresztül az oldat kijuttatását az öntözendő területre. A műtrágyaoldó tartályok működési elve ismert. Fontos szempont, hogy üzemeltetésük esetén is a folyamatos öntözés biztosítható és a műtrágyázás is a kívánt időben végezhető legyen. Ennek a trágyázási módszernek nagy előnye, hogy a trágyaszórás gyakorlatilag költségmentes. Azonban a helyes és eredményes alkalmazáshoz feltétlenül figyelembe kell venni mindenekelőtt az öntözővíz eloszlás egyenletességének mértékét, hiszen ezzel egyenes arányban változik a vízzel együtt kijuttatott műtrágya mennyisége is a táblán belül. Egyenes arányosság abban az esetben áll fenn, ha feltételezzük, hogy az öntözővíz mint műtrágyaoldat koncentrációja a berendezés mentén azonos és egyenletes eloszlású. Ilv módon a berendezésen keresztül kikerült tápanyagok eloszlásának egyenletességét két tényező befolyásolja: az öntözővíz elosztás egyenletessége és a csőhálózatban folyó oldat koncentrációjának egyenletessége vagy egvenőtlensége. Ez utóbbi kérdéssel 1962—63—64. években dr. Marjai Gyulával méréseket végeztünk, melynek eredményeit, 1964-ben Zárójelentésben foglaltuk össze és röviden az „Öntözéses Gazdálkodásiban is közöltük. Ezért ezúttal a kísérletek módszerének leírásától eltekintek, csak a főbb következtetéseit ismertetem. Bízom abban, hogy most valóban a legjobb helyen hangzanak el ezek a megállapítások és a kutató-fejlesztő-tervező munka során figyelembe vehetők lesznek. A kísérleti adatokból látható, hogy egyszeri adag (50 kg Pétisó) alkalmazása esetén egy olyan jellegzetes görbét kapunk, ahol kezdetben hirtelen növekszik a koncentráció, (5. ábra), majd a maximum után lassan csökken le nullára. Az időgörbe folyamatos (2 q Pétisó) adagolásakor (6. ábra) is hasonló, csak nem 1, hanem 4 maximummal, mely pontosan 10—12 perc múlva, az adagolási időnek megfelelően — jelent meg. Az ábra azt is