Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

5. szám - Garami Tibor–Matusek Géza: A budapesti hévíznyerő helyek védelme

Garami T.—Matusek G.: A budapesti hévíznyerő helyek Hidrológiai Közlöny 1971. 5. sz. 201 latos kérdések vízügyi rendezésére irányuló jogszabályalkotás erőteljes fejlődésnek indult.

2 Uj korszak kezdetét jelzi az 1964. évi IV. törvény a vízügyről és annak 32/1964. (XII. 13.) Kormány sz. végrehajtási utasítása (módosítva és kiegészítve az 1968. évi 30. sz. (V. E. 1968. 34. sz. törvényerejű rendelettel), a vízügyi államigazgatási eljárásról szóló 31/1965. (V. E. 1966. 2) OVF. sz. utasítás, majd a helyébe lépő 4/1970. (XII. 18.) OVH számú rendelkezés, a gyógyfürdő és üdülésügy, valamint az ásvány- és gyógyvizek feltárása és hasznosítása egves kérdéseinek rendezése tárgvában kiadott 11/1965. (.VII. ll.)Korm.sz. rendelet és ennek 4/1966. (VII. 6.) Eü. M. sz. végrehajtási utasítása. A jogszabály fejlődés szükségszerű követelménye volt, hogy 1960-ban a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság (Következőkben: Vízügyi Igazgatóság) javaslatára a Fővárosi Fürdőigazgatóság 1962-ben az É. M. Földmérő és Talajvizsgáló Vállalattal elkészíttette a ,,A budapesti tliermálvizek közös védőterülete" c. tanulmányt, amely javaslat több ízben megvitatásra került és szakértők bevonásával, az illetékes hatóságok és szervek meghallgatásával a Vízügyi Igazgatóság 1964. szeptember 14-én megtartotta a vízügyi engedélyezési eljárást megelőző műszaki tárgyalást [8]. Fogalmi meghatározás A régebbi rendelkezések általánosan belső és külső védőterület kijelöléséről intézkedtek. E téren változást hozott a közcélú vízvezetéki Ivóvízellátásra szolgáló víznyerő helyek védőterületéről szóló 153/1955. (Eü. K. 15.) Eü. M. sz. utasítás, majd az azt hatályon kívül helyező és mai napig is érvényben levő i 1/1961. (V. É. 8.) Eü. M.—OVF. sz. együttes utasítás. E szerint ,,A védőterület belső-külső és hidrogeológiai védőövezetre tagozódik. A belső védőövözet a közvetlen, a külső a közvetett, a hidrogeológiai védőövezet pedig a távolabbi szennyeződés, illetőleg fertőzési lehetőségek kizárására szolgál". Az utasítás bevezette a védősáv fogalmát 2 A felszabadulás után először az Országos Természetvédelmi Tanács hozott határozatot a hévizek védelmére (107/1951), amely „Budapest főváros régi határán belül fekvő meleg és langyos gyógyforrások és gyógyvizű kutak védelme érdekében külső védőterületet jelöl ki és ezen védőterületen belül levő összes meleg és langyos gyógyforrásokat ós gyógyvizű kutakat természetvédelmi értéknek nyilvánítja". A határozat indokolása megállapította, hogy a források járatai között öszszefüggések állanak fenn és mindezekéit „feltétlenül szükséges a közös külső védőterület kiképzése, mert ez biztosítja legjobban a gyógyforrások és gyógyvizű kutak megfelelő védelmét". A korszak fontosabb rendelkezései: A 2/1952. (1.8.) M. T. sz. rendelet a vízjogi eljárási szabályok megállapítása tárgyában és annak végrehajtási utasítása (082/25. 1954. O. V. F. sz.), a természetvédelemről szóló 1961. évi 18. számú törvényerejű rendelet és annak végrehajtásáról szóló 23/1962. (VI. 17.) Korm. sz. rendelete, a bányászatról szóló 1960. évi III. törvény és annak 9/1961. (III. 30.) Korm. sz. végrehajtási rendelete, az Országos Bányaműszaki Felügyelőség elnökének és az OVF. vezetőjének 1600/1962. sz. együttes utasítása a mélységi vizek felszínre hozatalának bányahatósági felügyeletéről. is, amely a vonalas létesítmények védelmét szolgálja. Ez az utasítás a közcélú vízvezetéki ivóvízellátásra szolgáló víznyerőhelyekre vonatkozik, de értelemszerűen a hévíznyerő helyek védőővezeteire is az utasításban foglaltakat alkalmazza a vízügyi és egészségügyi gyakorlat. A belső védőövezetre vonatkozó rendelkezések: A belső védőövezet a felszínhez közelfekvő vízadó rétegre telepített kútnál, továbbá az ilyen rétegből fakadó vagy feltárt forrás foglalásánál a kúttól, illetőleg a forrástól 50 m, védett vízadó rétegre telepített fúrt kútnál és az ilyen rétegből fakadó fonás foglalásánál 10 m, védett vízadó rétegből fakadó forrásnál, ha annak foglalása után a talajvíz beszivárgásának lehetősége fennáll, 50 m sugarú kör. A védőövezet lehetőleg egyenesek által határolt egyszerű idom alakú legyen, amely magában foglalja az előbbiekben meghatározott sugarú köröket. Víztárolónál, ha a tó egész területét kell védeni, a tó szélétől mórt 20 m széles területsáv, csak a vízkivételi hely védelmére az attól mért 50 m sugarú kör. Á belső védőövezetet meghatározott magasságú szöges sodrony vagy tüskés élősövóny, illetve zárt kerítéssel kell körülvenni. A belső védőövezeteken csak a víztermelés célját szolgáló műtárgyak, vízkezelő, víztározó és vízátemelő berendezések helyezhetők el. A területre csak az itt dolgozók, az ott lakók, a kezelőszemélyzet és az ellenőrzésre jogosultak léphetnek be engedély alapján. Olyan műtárgy belső terébe, ahol a vízzel való közvetlen érintkezés lehetősége fennáll, csak fertőtlenített lábbelivel szabad belépni. Az itt dolgozókat, továbbá mindazokat, akik a belső védőövezet területén laknak, évente egészségügyi ellenőrző vizsgálatnak kell alávetni és egészségügyi ellenőrzőlappal kell ellátni. A belső védőövezet területén — a műtárgy körül 10 m-es sáv szabadonhagyásával — csak dió-, barack-, és körtefák, esetleg egyéb kisgyökérzetű lombos fák iiltethetők. Köztes mezőgazdasági művelést folytatni tilos. Ezt a területet más célra hasznosítani, a Iákat trágyázni, arzén-, higany-, vagy más nikotintartalmú szerekkel permetezni tilos. A fák kezelését, ápolását csak saját dolgozókkal szabad elvégeztetni. A külső védőövezetre vonatkozó főbb rendelkezések: A védőövezet a felszínhez közelfekvő vízadó rétegre telepített kút, továbbá az ilyen rétegből fakadó, vagy feltárt forrás foglalása, a belső védőövezet határától mért 100 m szélességű körgyűrű, védett vízadó rétegből fakadó forrásnál, ha annak foglalása után a talajvíz beszivárgásának lehetősége fennáll, a belső védőövezet határától mért 100 m sugarú kör. Védett vízadórótegre telepített fúrt kútnál ós az ilyen rétegből fakadó forrás foglalásánál, ha a talaj vízbeszivárgás lehetősége kizárt, továbbá víztározó műtárgynál, zárt telepen belüli vízkezelő műtárgynál külső védőövezetet kijelölni nem kell. A külső vódőövezet határát szembeötlő figyelmeztető táblákkal kell megjelölni. A területen csak a vízmű fenntartója építkezhet. A víznyerőhelyhez tartozó szivatytyúhálózatot, a víztermelés célját szolgáló műhelyeket és raktárakat, továbbá a vízmű dolgozóinak szolgálati lakásait lehetőleg a külső védőövezet területén kell elhelyezni. A külső védőövezet területén esetleg meglevő közforgalmi utat úgy kell fenntartani, hogy annak vízlevezető árkai a csapadókvizeket az övezet határán túlra vezessék. Ezen a területen szennyező anyagok, hulladékok elhelyezése, tárolása, szikkasztása, stb. tilos. Ha kényszerhelyzetből a területen közcsatornát kell átvezetni, azt extiltráció mentesen kell kiképezni és az üzembehelyezés előtt nyomáspróbát kell tartani. A külső védőövezet fásítható, mezőgazdasági művelés folytatható. Tilos azonban a szerves trágyázás ós az állatok legeltetése. A külső vódőövezet területéről a pangó- és csapadékvizeket a vízügyi hatóság által — a védőterület kijelölésére vonatkozó határozatban — előírtak szerint kell elvezetni. A védőövezet közelében nem szabad olyan