Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
3. szám - Dr. Szalóki Sándor: Módszer a természetes vízellátottsági viszonyok nyújtotta termelési lehetőség kihasználásának becsléséhez
130 Hidrológiai Közlöny 1971. 3. sz. Dr. Szalóki S.: Módszer a természetes vízellátottsági Ez a feltételezés azonban csak akkor igaz, ba az evapotranszspirációs vízfogyasztás egyenlő a rendelkezésre álló vízmennyiséggel, vagyis ha ET = IF-vel. Ez esetben ugyanis K = A-\sl, és a ,,K" függvényében megadott termésgörbékről az adott ,,yl"-hoz tartozó termés is megállapítható. Vizsgáljuk meg ennek a lehetőségeit, vagyis hogy a természetes csapadékból származó és a növények számára felhasználható vízmennyiség (W) egyenlőnek vehető-e az evapotranszspirált víz (ET) mennyiségével. Feltételezhetjük, hogy Alföldünkön a természetes csapadékból visszatartott és hasznosan tárolt vízmennyiséget a növények az egyéb feltételek kedvező szintű biztosítása esetén általában képesek felhasználni, sőt az esetek többségében vízhiánnyal kell számolni. Mivel pedig a vízfelhasználás nem lehet több a rendelkezésre álló vízmenynyiségnél, ezért több év átlagában a kettő azonosnak vehető (W=ET). Most már csak az a kérdés, hogy hogyan lehetne a természetes csapadékból származó vízkészletekből a növények számára ténylegesen felvehető vízmennyiséget (W') meghatározni? Ehhez egyrészt a tenyészidőszak csapadékából felhasználható (P/i), másrészt a tenyészidőszakot megelőzően hasznosan tározódott vízmennyiség (w) (talajnedvesség és talajvíz formájában) megállapítása szükséges. Ezek összege adja a ,,W"-1: W=P M + w (6) A teny észidőszakban lehulló csapadék felhasználható részének (P,,) megállapításához szükség lenne olyan könnyen kezelhető segédletekre, amelyek talajkategóriánként a csapadékmennyiség függvényében ábrázolnák az egyes növénycsoportok számára felhasználható vízmennyiséget. A példa kedvéért a 2. ábrán tüntetjük fel a kukorica, cukorrépa tenyészidőszakában (V. 1—X. 1.) lehullott csapadékból (P) a növények rendelkezésére álló vízmennyiség ( P,,) tapasztalati görbéit. A tenyészidőszakot megelőzően a talajba hasznosan tározód ottvízmennyiség (w) megállapítása a fentieknél sokkal bonyolultabb. Nehéz ez azért, mert a betározódás időszakában sokkal nagyobb arányú az elfolyás, és azt a fentiekben említett tényezőkön (csapadékmennyiség és a talajtípus) kívül még számtalan körülmény (szivárgási viszonyok, fagyott vagy nem fagyott talaj, szántott, szántatlan, elművelt, növénnyel fedett, továbbá a csapadékterhelés, az olvadás sebessége stb.) befolyásolja. Ezek számbavétele szinte lehetetlen. Ennek megkerülésére a W számításbavételénél egyes szerzők csak vagy a „téli" csapadék bizonyos százalékát veszik hasznos tározódásnak, {Ránk 1952), vagy még a téli csapadékot is figyelmen kívül hagyva, egy meghatározott mennyiséggel számolnak. Ezeknél mindenesetre nagyobb pontosságra kell törekednünk. A növények számára hozzáférhető vízmennyiség (w) számbavételénél alapelvként itt is elfogadhatjuk az előzőekben, a P,, kiszámításánál elmondottakat. Ezeket az 1. ábrához hasonlóan lehetne számításba venni. Megjegyzem, ezek kimunkálását nem tartom feladatomnak, az ábrák csak konvencionális értékűek. Ezek tudományos alátámasztást és pontosítást igényelnek. A fenti módon tehát hozzávetőlegesen megállapítható, és az 1. ábráról leolvasható a téli csapadékból tározódó vízmennyiség (w). Több év átlagában, mint említettem, ez azonosnak vehető a belőle felhasznált vízmennyiséggel, hiszen csak így maradhat fenn a talaj vízháztartásának egyensúlyi állapota. Ez az állapot azonban plusz-mínusz irányba évenként kileng, ugyanis a növények a csapadék mennyiségétől függően többet vagy kevesebbet vesznek fel annál, mint amennyi az adott csapadékból betározódik. így a tenyészidőszak végére a különböző csapadékú években különböző vízháztartási helyzet alakul ki. Csapadékos évjáratok esetén bizonyos feltöltődés, száraz periódusban pedig az átlaghoz képest vízkészletcsökkenés következik be. Ez az oka annak, hogy a csapadékos évet vagy éveket követő száraz évben nem olyan nagy az aszálykár, mint a további száraz években. 50 100 150 100 750 300 350 W0 450 P' 1. ábra. A tenyészidőszakot -megelőzően a talajban hasznosan tározódó vízmennyiség (w) a csapadék függvényében (P') mm-ben Abb. 1. Vor der Végetationszeit sieti im Boden nützlich gespeicherte Wassermenge (w) in Funktion des Niederschlags (P') in mm 150 200 250 300 350 400 450 500 550 P 2. ábra. A tenyészidőszak alatti csapadékból (P) a növények rendelkezésére álló vízmennyiség (Pfi) mm-ben a) jó, c) rossz vízgazdálkodású talajok esetón Abb. 2. Die ivahrend der Vegetationszeit aus Niederschlagen (P) den Pflanzen zur Verfügung stehende Wassermenge (P) in mm a) gut; c) im Falle von Büden mit schlecliter Wasserhewirtschaftung
