Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
3. szám - Dr. Szalóki Sándor: Módszer a természetes vízellátottsági viszonyok nyújtotta termelési lehetőség kihasználásának becsléséhez
Dr. Szalóki S.: Módszer a természetes vizellátottsúgi Hidrológiai Közlöny 1971. 3. sz. 131 A kérdés most már úgy hangzik, hogy hogyan lehetne az egyes növénycsoportok számára az adott évben ténylegesen felhasználható vízmennyiséget (w') az évenkénti vízkészletváltozások figyelembevételével meghatározni ? Ennek megoldására az alábbi módszert javaslom : w' = w -y (7) ahol a ,,y" olyan korrekciós tényező, amelv az adott év és a sokéves átlagcsapadék viszonyától függően 1 körül ingadozik. Pn y op P'o 2P r 2P" (8) ahol „P" a tenyészidőszak alatti csapadék az adott évben és helyen, P 0 ugyanez sokéves átlagban, P' és P' 0 a tenyészidőt megelőző időszak tényleges és sokéves átlagos csapadéka. Átlagos csapadék esetén y= 1, aszályos években egynél több, csapadékos években pedig kevesebb. Az egyenlet tehát eleget tesz annak a követelménynek, hogy sokéves átlagban a rendelkezésre álló és a felhasznált vízmennyiség egymással egyenlő legyen, és ugyanakkor lehetőséget ad az egyes évek vízkészletváltozásának figyelembevételére is. A természetes csapadékból származó, és a növények számára felhasználható vízmennyiség második megközelítésre tehát az alábbi formulával foglalható össze: 9) amely már feltehetőleg megközelíti a tényleges evapotranszspirációt (W'=ET), és akkor pedig a vízellátottsági tényező, amelynek módosított formája: (10) ugyancsak közel azonosnak vehető a vízfogyasztási tényező értékével (A' = K). fgv a termés és vízfogyasztási tényező közötti kísérletileg megállapított összefüggés felhasználható az adott ,, A" tényező mellett elérhető termésátlag megállapításához. Ez azonban csak a növényállomány vízellátottsági igényének határáig van ígv, az azt meghaladó vízellátottság már jobb esetben sem jelent nagyobb termesztési lehetőséget, sőt az esetek többségében depressziót okoz. A kelleténél több víz kedvezőtlen hatása azonban megfelelő lecsapolással megakadályozható, ezért ez a termesztési lehetőséget elvileg nem csökkenti. Az A' tényező és a T 0 összefüggését kifejező görbéket — melyek a 3. ábrán láthatók — a (3) és (4) regressziós egyenletek alapján és a fent elmondottak figyelembevételével szerkesztettük meg. Ezzel minden fontosabb segédlet adva van a célul tűzött vizsgálatok elvégzéséhez. Az alábbiakban példán keresztül mutatom be az ismertetett eljárások gyakorlati alkalmazását. Példánkban néhány termőhely 1970-es gazdasági év terméseit és meteorológiai adatait dolgoztuk fel. A választás azért esett ezekre a termőhelyekre, mert a meteorológiai havi jelentésekben esak ezekre vonatkozóan találtunk adatokat. Egyébként a módszert szűkebb területekre, az Alföldre, vagy azon belül egyes termőhely-típusok, körzetek, üzemek vagy táblák adatainak feldolgozására javaslom, ahol a hőmérsékleti különbségeknek még nincs lényeges termésalakító hatása. Az eredményeket az 1. táblázat tartalmazza. A táblázatban levő ,,y" értékek a (8) képlet szerint számolva mutatják az 50 éves átlag és az 1967-es gazdasági óv csapadékának hányadosát. Azokon a termőhelyeken, ahol ez a szám 1 -nél nagyobb, ott szárazabb, ahol kisebb, ott csapadékosabb volt az adott év a sokéves átlagnál. A ,,w" az 1. ábráról a tenyészidőt megelőzően lehullott csapadék függvényében valamenynyi termőhelynél egyöntetűen, a ,,b" görbéről leolvasott értéket jelenti. Adott esetben a talajtípust nem vettük figyelembe. Ebből az értékből a növények által várható vízfogyasztás (w') a gammával való szorzás útján számítható a (7) képletből. Ennek értéke az adott évben I 53 és 20G mm közötti mennyiségnek adódott. A tenyészidőszak alatti csapadékból a 2. ábra ,,b" görbéjén leolvasott hasznosítható csapadék (Pn) 188 mm-t ől 332 mm-ig változott." Az összesen felhasználható vízmennyiség (W ) az előző kettőnek összegéből adódik [a (9) képlet szerint], amely Győrött volt legkevesebb (3C7 mm) és Szentgotthárdon legtöbb (502 mm). A felhasználható vízmennyiség egymagában nem fejezi ki a vízellátottságot, mert azonos csapadók különböző párolgási viszonyok között eltérő vízellátottságot jelent. Az 1. táblázatból is látható, hogy a párolgási viszonyok [E„ a (2) képlet szerint] tekintetében az egyes termőhelyek között lényeges különbségek vannak. A nyári 5 hónapban (V. 1—IX. 30.) ez az érték Szentgotthárdon pl. 509, Békéscsabán 716 mm. A vízellátóit sági tényező ( A') a növények számára rendelkezésre álló vízmennyiséget a környezet párologtató képességéhez viszonyítva mutatja [(10) képlet]. Sokéves átlag meteorológiai adatokból számított A' tényezők felhasználhatók az egyes területek vízellátottságának jellemzésére. Az A' tényező idősorából pedig az egyes évjáratok értékelhetők vízellátottsági szempontból, de ezen kívül a különböző valószínűséggel várható értékek is kimunkálhatok. A vizsgált évben legalacsonyabb vízellátottságú körzetek sorrendben Szeged 0,53, Győr 0,54, Békéscsaba 0,55, és Nyíregyháza 0,56, legmagasabb Szentgotthárd 0,99, Nagykanizsa 0,87, Zalaegerszeg 0,83 és Sopron 0,81 voltak. Ezek az eltérő értékek a vízellátottság oldaláról különböző termésátlag elérésére adnak lehetőséget, vagyis különböző termésátlagok esetén lép fel a vízhiány, mint fő limitáló tényező. A vízellátottsági viszonyok adta termesztési lehetőség (T n) azt a termésátlagot jelenti, amely az adott fajtákkal a jelenleg optimálisnak tartott agrotechnikai tényezők szintjén az adott A' tényező mellett gyakorlatilag is elérhető. Ez tehát nem azonos az abszolút, a fajta potenciális termesztési lehetőségével, csak azokon a helyeken, ahol az A' tényező eléri az optimális szintet, ami az eddigi vizsgálataink szerint az egész tenyészidőszak átlagában kukoricánál és cukorrépánál 0,7 0,8 között van. A T 0 értékei a 3. ábra segítségével állapítható meg. Hasonló összefüggés még lucernára és búzára vonatkozóan is rendelkezésünkre áll, jelenleg azonban célom nem az adatok feldolgozása, hanem csupán a módszer bemutatása. Az 1. táblázat adataiból látható, hogy az 1967. év vízellátottsága a főbb kukoricatermő övezetekben 50- 70 q/ha szemeskukorica, cukorrépánál pedig 410 — 650 q/ha gyökértermés elérését tette volna lehetővé. Ha a tényleges termésátlagot (T) aT ( )-hoz viszonyítjuk, a vízellátottság adta termesztési lehetőség kihasz-
