Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
3. szám - Dr. Szalóki Sándor: Módszer a természetes vízellátottsági viszonyok nyújtotta termelési lehetőség kihasználásának becsléséhez
84: Hidrológiai Közlöny 1971. 2. sz. ÖNTÖZÉS Módszer a természetes vízellátottsági viszonyok nyújtotta termesztési lehetőség kihasználásának becsléséhez Dr. SZALÓKI S Á N I) O lt* Hazánkban különösen az Alföldön a termésátlagok alakulásánál térben és időben nagyarányú ingadozások tapasztalhatók. Ennek egyik nyilvánvaló oka az időjárás, ezen belül is elsősorban a csapadékosság, illetve a vízellátottság mértékében mutatkozó eltérésekre vezethető vissza. Nem kisebbek viszont azok a különbségek sem, amelyek az azonos csapadékú, sőt azonos termőhelyi adottságokkal rendelkező körzetek, üzemek, vagy táblák termésátlagaik között fennállnak, amelyek magyarázata a gazdálkodás ós az alkalmazott agro- és hidrotechnikai tevékenység színvonalbeli differenciákban keresendők. Öntözetlen viszonyok között a csapadék menvnyisége adott. A térségi és üzemi vízrendezés feladata elősegíteni egyrészt a természetes csapadék minél nagyobb részének hasznos tározódását, másrészt a kedvezőtlen vízháztartási állapotok megszüntetését. A növények vízellátottságát a csapadékból származó vízmennyiség azonban ideális vízrendezést feltételezve is lehatárolja. A vízellátottság mértéke pedig — ha az alatta van a növényállomány igényének — meghatározza az adott fajtával elérhető termésátlagot , a reális termesztési lehetőséget. A reális termesztési lehetőség tehát azt a termésátlagot jelenti, amely magas szintű agrotechnika alkalmazása esetén az adott fajjal, illetve fajtával az adott vízellátottság mellett gyakorlatilag is elérhető. Elgondolásom láthatólag vízcentrikus. A vizet, mint olyan fontos termesztési tényezőt, mely a természet által adott, kiemelem azon tényezők közül, melyek tevékenységünkkel befolyásolhatók, és külön vizsgálom a vízellátottság, és külön az egyéb tényezők termésalakító hatását. A vízellátottság és az elérhető termésátlag kapcsolatát kísérleti eredményeink felhasználásával próbálom megállapítani. A termesztői tevékenységünket pedig az alapján kívánom elbírálni, hogy a vízellátottság által determinált termesztési lehetőséget milyen mértékben használtuk ki. E dolgozatban a cél nem az adatok értékelése, hanem az arra alkalmasnak vélt módszer ismertetése, amely az alábbiakra terjed ki: a) a természetes vízellátottság, b) az adott vízellátottság mellett elérhető termésátlag, vagyis a reális termesztési lehetőség, és c) e lehetőség kihasználtságának megállapítására. A természetes vízellátottság (A) fogalom alatt a növények számára a tenyészidő folyamán rendelkezésre álló vízmennyiség (W) és a környezet pá* Öntözési Kutató Intézet, Szarvas. rologtató képességének (E 0) viszonyát értem, amely képlettel a következőképpen fejezhető ki: A W nagymértékben a csapadék mennyiségétől függ, de azzal nem vehető azonosnak. Megállapítására a későbbiek során részletesen kitérek. A környezet párologtató képességét kísérleteink során a Dunai—Posza-féle (1958) egyenlet alapján számítottuk az alábbi módon: E°=\TZf-t' ( 2) ahol ,,/"a levegő átlagos relatív páratartalma, ,,t" pedig a napi középhőmérsékletek összegét jelenti a kérdéses időszakban. Az így számított ,,E 0" gyakorlatilag azonos az amerikai típusú kádból történő vízfelszín evaporáció értékével. A fenti értelemben vett „A" tényező tehát a környezet vízellátottságát fejezi ki, de egyben a növények vízellátottságát is jellemzi, és minden bizonynyal meghatározza a magas szintű agrotechnikával elérhető termésátlagot. A különböző mértékű vízellátottság és azok mellett elérhető termésátlag (T 0) közötti számszerű összefüggés tehát a módszer alapja. Mivel pedig erre vonatkozó irodalmi adatot nem találtam, saját kísérleti adataim felhasználásával próbálom megoldani a kérdést. Kísérleteink során több éven át csaknem 200 db evapotranszspi rométerben vizsgáltuk a fontosabb szántóföldi növénykultúrák evapotranszspirációjá?iak törvényszerűségeit. Ennek során megállapítottuk az egyes növénykultúrák vízfogyasztási tényezője (K), valamint termésátlaga (T) közötti menynyiségi összefüggéseket. Kukoricára és cukorrépára az alábbi eredményeket kaptuk: kukorica szemtermése q/ha = —59 + 200 K, (3) (r = 0,74; n = 58; Hr= 12%), cukorrépa gyökértermése q/ha = —429+ 1560 K (4) (r = 0,83; n = 60; Hr= 11%) A regressziós egyenletben szereplő vízfogyasztási tényező (K) az evapotranszspirációs vízfogyasztás (ET) és a környezet párologtató képességének (E 0) hányadosát jelenti: A továbbiakban abból a feltételezésből indulok ki, hogy az ,,A" tényező és a termésátlag (T) között — a vízellátottsági optimum határáig — a (3) és (4) egyenlethez hasonló összefüggés van.