Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
3. szám - Marton Lajos–Sellyey Gyula: Eltőmödött vízadó kutak feltárásának tapasztalatai
118 Hidrológiai Közlöny 1971. 3. sz. Marton L.—Sellyey Gy.: Eltömődött vizadó kutak karbonát kiválás alkotja. A mélyebben fekvő szűrőn már a vasvegyületek dominálnak. A 4,3—4,6 m-es szakaszon 30 %-os (3. ábra), a 4,75—5,00 m-es szakaszon kb. 12%-os szabad szűrőfelületet mértünk (4. ábra). Az eternit csöveket összekapcsoló vaskarmantyún képződött lerakódás vasrozsda és rétegszemcsék keveréke. 80% Fe 20 3 mellett kevés kalciumkarbonátot és alumíniumoxidot tartalmaz. Mikrobiológiai vizsgálatok A talajmintákat mikrobiológiai szempontból is vizsgálat alá vettük. A vizsgálatokat az MTA Geokémiai Kutató Laboratóriumában dr. Szolnoki János végezte. A begyűjtött minták mikroszkópos vizsgálata alapján meg kellett állapítani, hogy bizonyos vasbaktériumok váz-szerkezetei megtalálhatók-e a mintákban, ezenkívül meg kellett állapítani, hogy ezek a vázrészek csupán a víz áramlása révén kerültek-e a kérdéses helyekre, vagy pedig ott élnek és aktív tevékenységet fejtenek ki. Ez utóbbi vizsgálatok különböző közegeken való tenyésztéssel fiziológiai módszerekkel történtek. A tenyésztési eljárásokkal az élő és de facto tevékenykedő mikrobák jelenlétét is igazoltuk a kérdéses közegben. A vizsgálatot dr. Szolnoki János nyomán [4] ismertetjük. A rétegek anyagának inhomogén volta (nagyszemű kavics) lehetetlenné tette, illetve nagyon megnehezítette a vasbaktériumok előfordulásának pontos számszerű megállapítását, minthogy teljesen azonos homogén minták vétele nem volt lehetséges. A mennyiségi meghatározás elé akadályokat gördített az is, hogy az anyag szuszpendálása, ül. rázatása során a vashidroxidból álló baktérium-váz vonalak összetöredeznek, ami a számszerű értékelést nagyon megnehezíti. Ezért az adatok közlésénél úgy jártunk el, hogy relatív mennyiségeket tüntettünk fel. A mellékelt táblázatokban a — jel azt jelenti, hogy a közegben vasbaktérium nem volt kimutatható, a + jelek száma pedig a baktériumok növekvő mennyiségét jelenti. Vizsgálataink során elsősorban a fonalas vasbaktériumok előfordulását kerestük, minthogy az irodalmi adatok szerint esetünkben főleg ezek jöhetnek számításba. A fonalas vasbaktóriumok csaknem az összes természetes vasas vizekben előfor3. kép. A szitaszövet eltömődése 4,3—4,6 m-es szakaszon <t>omo 3. 3aiuemie cumoeoií mKami na ynacrriKe 4,3—4,6 m 5. kép. Fonalas vasbaktériumok váza <t>omo 5. CneAem Aiineiímix öanmepuü otcene3a dúlnak. Ezek a baktériumok katalitikusan meggyorsítják a ferro-vegyületek átalakítását ferrivegyületekké és a vasnak hidroxid formában való kicsapódását idézik elő. A vashidroxid hosszú fonalak formájában csapódik ki, amely ezeknek a baktériumoknak a váza, ifi. terméke. Az 5. képen ilyen vasbaktériumok mikroszkopikus képét mutatjuk be kb. 100-szoros nagyításban. A vizsgált baktériumok a Gallionella, Leptothrix és a Sphaerotikus genushoz tartoznak. Egyesek közülük autotrof és heterotrof módon is képesek élni, azaz élettevékenységükhöz bizonyos esetekben szerves anyagokra nincs szükségük, más esetben szerves anyagokat használnak fel. 4. kép. A szitaszövet eltömődése 4,75—5,00 m-es szakaszon <t>omo 4. 3auAeiuie cumoeoií mnaim HÜ ynacmue 4,75—5,0 M
