Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
3. szám - Marton Lajos–Sellyey Gyula: Eltőmödött vízadó kutak feltárásának tapasztalatai
Marton L.—Sellyey Gy.: Eltömődött vízadó kutak Hidrológiai Közlöny 1971. 3. sz. 117 4. táblázat Teljes feltárás vizsgálati eredményei Minták S Ú1 yszázaló k b a n Minták Si0 2 Fe 20 3 AI 2O 3 CaO MgO CaC0 3 Izzítási veszteség ./l-szint K-szint 86,51 86,'.i8 88,74 6,04 5,:t!) 4,34 4,02 4,31 4,84 1,44 1,34 1,24 0,45 0,33 0,27 0 0,99 1,33 1,30 0,96 1,10 (7-szint 86,51 86,'.i8 88,74 6,04 5,:t!) 4,34 4,02 4,31 4,84 1,44 1,34 1,24 0,45 0,33 0,27 0 0,99 1,33 1,30 0,96 1,10 Minta Súlyszázalékban Minta SiO a Fe 20 3 AI 2O 3 CaO MgO so 3 CaC0 3 Izzítási veszteség Kútszűrő 4,13—4,25 m Kútszűrő 4,75—5,00 m Kúttalpról Szívócsőről 21,75 29,51 23,30 0,81 2,27 37,23 16,75 50,25 13,23 8,67 27,75 12,25 25,40 8,75 22,60 7,73 4,72 2,19 3,50 10,97 4,50 3,69 0 0 48,80 11,60 11,50 14,20 7,65 5,48 7,93 20,40 5. táblázat Lerakódásokból vett minták teljes feltárása számottevően a kavics hézagait kitöltő csapadékanyag. A sósavas kioldáson kívül a minták egy részénél teljes oxidos elemzést is végeztünk, feltárással. Ennek célja egyrészt a talajréteg anyagának pontos megismerése, másrészt a kavicsok közötti csapadék anyagával való összehasonlítás volt. Feltáró vegyszerként káliumnátriumkarbonátot alkalmaztunk, ezzel természetesen már a szilikátok, valamint a kavicsszemek egyéb alkotórészei is oldatba vihetők és meghatározhatók voltak. A továbbiakban a feldolgozás módja megegyezett a sósavas kioldáséval. Ezt a vizsgálati módot az A, B és C szintekben 4—4 mintánál, összesen 12 mintánál alkalmaztuk. A 4. táblázatban a három szintből vett minták átlagértékei találhatók. Lerakódások, kiválások vizsgálata A kútból még korábbi működése idején vettünk két mintát a kúttalpról és a szívócsövön lerakódott anyagból. A feltárás során kiemelt kittcsőről és szűrőről 5 db lerakódásmintát vettünk. Ezek közül három a szűrőszita három jellegzetes eltömődési szakaszára esett: a terepszinttől mérve —4.13 4,25 m-ig zöldes-szürke és szemcsés, 4,85—4,91 m és —4,75—5,00 m között pedig vörösbarna és tapadó konzisztenciájú anyagból (1. kép). Az utóbbinak még egy 0,5. mm lyukbőségű szitán átszitált része is vizsgálatra került. A vizsgálat adatait az 5. táblázat tartalmazza. Megvizsgáltuk még az eternit csövet összekapcsoló vaskarmantyún ( — 3,30 — 3,65 m) képződött korróziós termékekkel vegyesen jelentkező lerakódást is (2. kép). A szívócsőről lekapart vékony vörösbarna réteg kiszárítás után porszerű, 50%-ban vasoxidból és 14%-ban kalciumkarbonátból áll. A szűrőszövet külső felületéről vett minták adatai azt mutatják, hogy az eltömődést okozó anyag egyrészt mechanikai eredetű, másrészt viszont kémiai jellegű, azaz 1. kép. A kiemelt kúlszűrő alító része <t>omo 1. Himawsi 'lacrrih ebinymoeo tfniAbmpa 2. kép. Lerakódások az azbesztcement csövet összekötő vaskarmantyún <t>omo 2. Om.io.iiceimsi na ytcejiemoü nacmu, coeőiuiiiwtijen iicúoifeMenmnyw mpyőy
